A MÉRKŐZÉS ÖSSZEFOGLALÓJA ITT. 

Golovin Vlagyimir együttese az elsőtől az utolsói hatalmas szívvel, hatalmasat küzdve kézilabdázott.

A szünetben minimális magyar előnnyel fordultak a csapatok (13–12), s ezt a második félidőben sikerült növelni, de szinte végig legalább egy gólon tartani. A franciák végig tapadtak, de Klujber Katrinéknak mindig volt válasza, ha nem góllal, akkor egy Szemerey Zsófi-védéssel.

Az olimpiai ezüstérmes franciák a második félidőben először az 52. percben kerültek előnybe – egy igen jó lélektani pillanatban. De ez sem törte és torpantotta meg a magyar válogatottat, mely a következő támadásban emberelőnybe került és Klujber hetesével egyenlített, majd Simon Petra góljával fordított is.

Ezt követték a hajrá idegtépő percei: Bordás Réka kétperces kiállítása után már a franciák egyenlítette, sőt, a vezetést is visszavehették volna, egy sikertelen magyar támadás után azonban Klujber visszafutva menteni tudott az üres magyar kapu előtt. A torna álomcsapatába is beválasztott átlövő ezután megszerezte kilencedik gólját (Simon harcolt ki hetest, 24–23), majd zsenialitása a legvégén is megvillant, amikor egy elveszettnek tűnő támadás végén Győri-Lukács Viktóriával hozta össze az Eb számunkra legcsodásabb pillanatát, a magyar csapat 25. gólját.

Ezt még egy nagyszerű védekezéssel sikerült megkoronázni, majd jöhetett az önfeledt ünneplés: a magyar női kéziválogatott 12 év után érmet szerzett Európa-bajnokságon.