A magyar csapat érmet nyert a részben hazai rendezésű női kézilabda Európa-bajnokságon, miután a bronzmeccsen 25–24-re nyert a világbajnok és olimpiai ezüstérmes franciák ellen. A magyar válogatott ötödször volt érintett a harmadik helyért rendezett helyosztón, és 1998, 2004, valamint 2012 után története negyedik bronzérmét szerezte kontinensviadalon.

Elek Gábor a helyszínen tekintette meg a találkozót, a korábbi szövetségi kapitány két nappal a finálé után, már nem az érzelmektől vezérelve értékelte a tornát.

„Ez az eredmény mindenképpen bravúr kategória. A sorsolást látva tudtuk, hogy nem lehetetlen a négybe jutás, de azért az elmúlt 10-12 évet tekintve ezt mindenképpen bravúrnak kell megélni” – mondta a szakember, aki az M4 Sport állandó szakértője.

Elárulta, félt egy kicsit a bronzmeccstől, mert a franciák elleni középdöntős találkozóig nem nagyon játszottunk szoros meccset a tornán, és tapasztalatai szerint azért nem baj, ha van egy-két szoros összecsapás a csapatban a végére, de szerencsére ez most nem jelentett problémát.

Ebben véleménye szerint nagy szerepe volt a mentális felkészítésnek, de úgy érzi, azért óvatosan kell ezzel a kifejezéssel élni.

„Mentálisan is összeért ez a társaság, kinőttek a gyerekkorból és profikká váltak. Tudják a klubjaikból és a válogatottból is, hogyan kell kezelni az ilyen helyzeteket, hiszen éltek már át komoly sikereket és kudarcokat is. Biztosan nagy segítség volt a mentáltréner, Golovin mester is nagyon profin csinálta ezt az egészet, de ehhez a játékosok is nagyon kellettek.”

„Minden ilyen helyzet, minden torna egy tapasztalat. Minden közösen megélt siker és kudarc az tapasztalat, és minden ilyenből tanul a játékos. Ahhoz, hogy most bronzérmet tudjunk szerezni, ahhoz nagyon kellett az olimpiai negyeddöntős utolsó egy perc, hogy abból is tanuljunk” – mondta azzal kapcsolatban, mit jelent, hogy a keret nagy része már átélt közös sikereket, amikor éppen Debrecenben nyertek ifi-világbajnokságot.

MTI/Tóth Zsombor

„A Klujber Katrin és a Győri-Lukács Viktória már egyértelműen odaért a világklasszisok közé, de nálam ezen az Eb-n Szöllősi-Schatzl Nadine is ezen a szinten játszott. De Szemerey Zsófi teljesítménye is nagyon közel van ehhez. Ahhoz, hogy itt is maradjon, tartósan kellene védenie. Ha a következő két világversenyen is így véd, akkor nem kérdés, hogy ő is világklasszis” – válaszolt arra a kérdésre, véleménye szerint kiket nevezhetünk világklasszisnak a jelenlegi keretből.

Hozzátette, ennek a védekezésnek a kapus és a két hármas védő, a Füzi-Tóvizi Petra és a Papp Nikoletta teljesítménye adta az alapját. Ez kevésbé látványos elem, mint Klujber góljai vagy Győri-Lukács üres kapus jobbkezes találata, de itt a védekezés és a kapusteljesítmény egymásra hatása volt az, ami a sikert hozta. Véleménye szerint jó kapitányi döntés volt, hogy a szélre kényszerítették ki az ellenfeleket, mert az onnan érkező lövéseket Szemerey mellett Böde-Bíró és Janurik is jól védte.

„Szemerey Zsófi nagyon jól állt hozzá az egészhez, nem a sértettség dolgozott benne, hanem a bizonyítási vágy. Az adottságai megvannak ahhoz a teljesítményhez, amit nyújtott ezen a tornán, és a formája is nagyon jó volt ahhoz képest, hogy előtte keveset állt a kapuban. Ez azt is jelenti, hogy a tapasztalata is megvan, hogy ezt jól oldja meg” – mondta azzal kapcsolatban, vajon mekkora kockázat volt Szemereyt első számú kapussá tenni azok után, hogy a Metzben nem igazán kapott lehetőséget.

A kiváló kapus mellett Klujber Katrint emelte ki, akinek a döntőben – a kilenc gólja mellett – volt még két parádés megmozdulása is, bár Elek szerint a franciák üres kapus próbálkozásánál el sem tudott volna ugrani, az csak jól nézett ki, de majdnem telibe lőtték.

„De ilyen passzt, amit a Vicának adott, nagyon keveset láttam kézilabda pályán. A mérkőzés utáni interjúnál ezt is súgtam a fülébe, hogy az nálam az Eb jelenete volt. Nálam ez a zseni. Ez nekem olyan, mint fociban az ollózós gól. El lehet szúrni, de felismerte és meg is tudta csinálni, ez egy szenzációs dolog volt.”

Egy nappal korábban Ilyés Ferenc, a hazai szövetség első embere úgy fogalmazott, az olimpiai selejtezőt érő horvátok elleni gól átszakított egy gátat a csapatnál, és ha ez a lendület megmarad, akkor a 2028-as olimpián éremért harcolhat az együttes.

„Legyünk egy picivel óvatosabbak és ne tegyünk ekkora terhet erre a csapatra. Az biztos, óriási fejlődésen ment keresztül ez a társaság, fantasztikusan tudnak egymásért és a céljaikért küzdeni, de azért azt se felejtsük el, hogy a mérkőzések nagy része hazai környezetben volt. Számomra nagyon látványos volt, hogy ez mennyire motiválta és feldobta a csapatot” – mondta Elek.

Szerinte a következő világverseny ad majd arra választ, hogy valóban ott tartunk, amiről az elnök beszélt, és valóban ez a realitás vagy a hazai rendezés, a közönség és az aktuális forma hozták ki ezt a csapatból.

„Én bízom benne, hogy ez a realitás, de azért még nem mennék előre az olimpiáig, mert ebben még lehetnek buktatók. Ami biztos, az út amin mennek az nagyon jó, és lehet, a mostani bronz egy újabb gátat szakíthat át.”