Budapesti tartózkodása alatt szánt ránk időt a THW Kiel és a magyar férfi kézilabda-válogatott jobbszélsője, Imre Bence. A kézilabdázó és csapattársai kaptak pár nap pihenőt és ezt a ritka alkalmat kihasználva hazautazott Magyarországra. Imrét német kupagyőztesként fogadhatta a család és a barátok, hiszen másfél héttel ezelőtt a döntőben a Melsungent legyőzve nyerték meg a trófeát. A magyar kézis az elődöntőben a Rhein-Neckar Löwen ellen tizenöt percet játszott, két gólt szerzett. A fináléban többet lehetett a pályán, de kapuba nem talált. Habár az is csoda, hogy játszani tudott egyáltalán, a négyes döntő előtt egy nappal betegséggel küzdött.

„Egyik napról a másikra belázasodtam, nem is tudtam a csapattal utazni. Kicsit nehezen ment utána, mert talán korai volt az a két meccs. Kezdek visszajönni, még azért meccseken érzem, hogy az erőm kicsit fogytán van, de szerencsére az utóbbi két mérkőzésen jól ment a játék” – kezdte az m4sport.hu-nak adott interjúban.

„Biztos vagyok benne, hogyha később rendezték volna a meccset, akkor senkivel nem beszéltem volna aznap este. Ilyenkor nem szeretek telefonálgatni, a csapattal szeretek lenni – válaszolta arra a kérdésre, hogy kivel beszélt először, miután megszerezte első trófeáját a német csapattal. – Édesanyámmal és apukámmal beszéltem talán aznap este először, de ennyi igazából, illetve sokat beszélgettünk Sipos Adriánnal”  – a magyar válogatott védekező specialistája a döntős ellenfél Melsungent erősíti.

Vitán felül áll, hogy Imre Bence a Fradi-pályán nőtt fel. Tizenkét éves kiskorától kezdve a zöld-fehérek kötelékeiben kézilabdázott, édesanyja a Fradi-legenda Kökény Beatrix, ezer szállal kötődik tehát a Ferencvároshoz. 2024-ben kereste meg a német topcsapat, a meghívásra egyértelmű volt a válasz, eligazol. Így azonban egyedül kellett “új életet kezdenie”, adja magát a kérdés, hogy érzi magát Németországban, nincs-e honvágya, szinte az ország legészakibb részén, távol a családjától, barátaitól.

„Egyre jobban bírom, nyilván ez a nyelvtől is függ, hogy mennyire megy. Azt hiszem, mondhatom azt, hogy egyre jobban. Pár angol szón kívül azért németül kommunikálok, nyilván, ha valami nem megy akkor vissza tudok nyúlni az angolhoz. De már meccs utáni szponzorbeszélgetésen is voltam, németül beszéltem, ez mind pozitív dolog a részemről. Ez nehéz volt az elején. Illetve az egyedüllét. A barátaim, családom itt hagytam és persze új barátokat szereztem, de idő kellett míg teljesen megismerjük a másikat.” Hozzátette, az is nehezíti az ismerkedést, hogy sok a családos a csapaton belül, így kevesebb közös programra jut idő, szabadidejében – habár nem sok jut nekik a feszített tempó mellett –  elég sok időt tölt otthon, igyekszik pihenni, regenerálódni.

„Összességében jól érzem magam és tényleg jó döntés volt ide igazolni. Persze, ha valakit a Kiel megkeres, akkor nem azon jár az agya, hogy milyen messze van, hanem, hogy had menjen. Az utazások azért nehezebbek ilyen szempontól, mert mindenhova nagyon sokat utazunk, de ez benne van. Igyekszem a szabadidőmet hasznosan tölteni, Kiel egy szuper kisváros, nyilván van tenger, de nem meleg…” – tette hozzá nevetve, a fürdőzés így elmarad.

Ritka alkalmak egyike, hogy éppen Magyarországon tartózkodott, egyébként teljesen kiszámíthatatlan, mikor tud hazalátogatni, nehézségként éli meg, hogy nem tud pontosan tervezni. A versenynaptár nagyon sűrű, hiszen a német bajnokság mellett az Európa-ligában is érdekeltek. A Kiel jelenleg a Bundesliga negyedik helyén áll, Európa-liga-indulást jelentő helyen, kicsi az esély arra, hogy olyan pozícióban végezzenek, ami a Bajnokok Ligájára kvalifikálna.

A 22 éves szélső elárulta, kiigazolása után a fiatalabb játékosokkal hamarabb megtalálta a közös hangot, van aki ellen már játszott, így volt közös témájuk.

„Igazából mindegy, hogy fiatal vagy idősebb játékos, mert nagyon hasonló karakterek vannak a csapaton belül, az idősebbek is nagyon fiatalosak. Szeretnek viccelődni, poénkodni. Eric Johansson szinte a szomszédom, közel lakunk egymáshoz, mindenhova együtt megyünk, így azért egy kicsit ilyen szempontból szorosabb a viszony. Lukas Zerbével szobatársak vagyunk, vele még több időt töltök, sokat beszélgetünk.”

Az említett 29 éves német kézis Imre Bence posztriválisa a Kielnél, ugyanakkor jó a viszonyuk, az egészséges versenyzésen kívül nincs köztük semmiféle ellentét.

„Nem mondanám, hogy rivalizálunk egymással, inkább egészséges versenyhelyzet van köztünk. Mindkettőnk személyisége olyan, hogy igazából tudunk teljes mértékben örülni a másik sikerének. Szeretünk versenyezni, de a játéklehetőséget mindketten megkapjuk, teljesen más a karrierünk állapota, ő azért már sok éve a Bundesligában játszik, én nyilván fiatalabb vagyok. Próbáljuk egymást segíteni, ő is egy nagyon nyugodt, pozitív természet, szerintem én is az vagyok. Nyilván mindketten szeretnénk játszani, de van, hogy a másiknak jobban megy, ugyanakkor ezt normálisan tudjuk kezelni. Szerintem nagyon jól kiegészítjük egymást.”

Ha már a játékostársakat említettük, nem mehetünk el szó nélkül a csapat edzője, a cseh legenda, Filip Jíchá mellett. A 43 éves, a Kiellel minden megnyerő klasszis 2019 óta irányítja a német együttest. Ha valakire, akkor rá biztosan nem igaz az a humorosnak szánt mondás, hogy: “aki nem tudja, az tanítja”. Ugyanis ő tudja is és Imre szerint ezt a tudást kiválóan át is adja.

„Határozott edző és lehet a tévéből, meccsekről úgy tűnik, hogy ideges, szigorú, de ez egyáltalán nincs így. Nyugodt természetnek tartom, nagyon jól irányítja a csapatot mindig. Ritkán fordul elő az, hogy nem úgy edzünk, ahogyan azt ő szeretné. Persze, van rajta feszültség, hiszen mégiscsak a THW Kiel vezetőedzője, illetve a komoly játékosmúlttal a háta mögött szeretné bebizonyítani, hogy edzőként is a legjobbak közé tartozik, ami szerintem abszolút így van. Szakmailag és emberileg is egy nagyon jó edzőnek tartom, kedves, szeret beszélgetni, motivált, szenvedélyes szakember, aki a csapatáért tűzbe menne. Ritka az olyan, aki egy-egy vereség után is ennyire a védelmébe veszi a játékosait. Mondhatom azt, hogy szinte minden vereség után megdicsért, csak a pozitív dolgokra koncentrált.”

Az idény második felében a statisztikák alapján, mintha kevesebb játékidőt kapna a vezetőedzőtől, többet láthattuk a pályán a már említett Zerbét. A 22 éves válogatott szélső szerint azonban ez megállapítás nem igazán fedi a valóságot.

„Abszolút úgy érzem, hogy maximális a bizalom felém. Ez érdekes felvetés, én is olvastam pár ilyen kommentet, hogy volt két-három meccs, mikor kevesebbet játszottam, ilyenkor sokan azt szűrik le, hogy nem annyira vagyok képben. Viszont mikor játszom, azt már nem jegyzik meg.

Én teljesen elégedett vagyok, a legutóbbi meccseken mindegyiken játszottam minimum fél órát, a Német Kupadöntőn kezdő voltam a THW Kielben, nem gondolom azt, hogy az edző ne bízna bennem. Utána a döntőn és a következő meccsen nem ment jól a játék, de ugyanúgy megkaptam a lehetőséget.

Szerintem ezt mi magyarok szeretjük egy kicsit borúsabban látni, mint ami a valós helyzet és kicsit túlgondolni a dolgokat. Kint szerencsére ez nem így van és tényleg megkapom a lehetőséget. Egy-egy rossz meccs után is azt mondták nekem, hogy bíznak bennem és ezt az bizonyítja a legjobban, hogy ott vagyok a pályán és játszom. A teljesítményem lehetne egy kicsit kiegyensúlyozottabb, de szerintem első évemben egész jó számokat tudok hozni Kielben és ennek nagyon örülök.”

Hozzátette, ő a legbosszúsabb, mikor nem megy neki a játék és elfogadja, hogyha utána csak kevesebbet léphet a pályára, sose hibáztatna mást, pláne nem az edzőt. Elsődlegesen magában keresi a hibát. Úgy érzi, a rengeteg meccs mellett felértékelődik minden egyes játékperc. A magyar bajnokságban jóval kevesebb találkozón kell teljesíteniük, emiatt szerinte a játékosok valamelyest pihentebbek is, kint sokkal többet forgatják a csapatot.

Nem kétséges, hogy a német a világ egyik, ha nem a legerősebb bajnoksága, így természetesen a magyarral összehasonlítva több különbség is felfedezhető.

„Nem mondanám, hogy sokkal nagyobb lenne a tempó, de fizikálisan sokkal erősebb a német bajnokság. Másabbak a játékosok, több kiegyensúlyozott csapat van.

Élmény megtapasztalni, hogy milyen a Bundesligában játszani, ahova nem is feltétlenül azért megy az ember, hogy jó pénzt kapjon, jól éljen, hanem mert kihívásokat keres és azt ott megtalálja.

Szinte mindenki, pláne, aki külföldről érkezik, kilép a komfortzónájából. Nyilván otthon a 26 mérkőzés is nehéz, de az itteni 34 meccshez képest könnyebb, ráadásul kint sokkal hosszabb utak vannak. Kicsit olyan minden meccs, mint egy rangadó, majdnem mindig telt ház van, otthon sajnos azért ez nem mondható el. Mondtam is a többieknek, hogy az otthoni meccseken játszani, a kintiekhez képest, a kevés utazással együtt szinte felüdülés volt” – viccelődött a jobbszélső, aki elárulta, egy-egy hazalátogatása alkalmával igyekszik meglátogatni a volt csapattársakat. Folyamatosan figyeli a magyar bajnokságot is és nagyon szurkol a zöld-fehéreknek.

A válogatottal egyértelmű célja az Eb-kvalifikáció. MTI/Illyés Tibor

„A pénteki PLER elleni mérkőzésen kint is leszek, ilyenkor próbálok velük egy kis időt tölteni, illetve a családdal, barátnőmmel. Nagyon örülök, hogy a csapat így szerepel és harcban van a bronzéremért, meg is kapom a zrikákat a csapattagoktól, hogy végre kivették a féket a csapatból” – fogalmazott humorosan a játékos, akinek továbbra is remek a viszonya korábbi csapattársaival.

Jövő héten kedden lesz a Kiel Európa-liga negyeddöntőjének visszavágója. Idegenben 26-26-os döntetlent játszott a csapat a Limoges ellen, melyhez Imre Bence öt góllal járult hozzá. Az együttesnek egyértelmű célja, hogy az El-trófeát is a magasba emelhesse.

„Szeretnénk bejutni a Négyes döntőbe, ahol valami igazán nagy dolgot csinálnánk, nem lehet más a cél, mint az, hogy megnyerjük a sorozatot. Igazából ez az egy olyan cél van, ami még elérhető, hiszen úgy látszik, hogy a Bajnokok Ligája-helyek kezdenek elkelni a Bundesligában, sajnos nem nekünk. Vár ránk hamarosan egy válogatott hét, nyilván szeretnénk kijutni az Európa-bajnokságra, ehhez még egy pontra van szükségünk. Igyekszem mindkét csapatot minél többet segíteni, és az utóbbi két meccsen mutatott formámat megőrizni.”