„Babos Ági öt éve halt meg, de a koronavírus-járvány miatt nem tudtunk elbúcsúzni tőle, most pedig egymás után itt hagyott minket Bujdosó Ágota és Sterbinszky Amália is. Amál fantasztikus játékos volt, méltó, hogy hat évvel ezelőtt róla nevezték el a Vasas kézilabdacsarnokát” – mondta az MTI-nek Tóth Harsányi Borbála.
Az olimpiai és világbajnoki bronzérmes játékos hozzátette, Babos Ágnessel jóbaráti viszonyban volt, mivel a válogatottban sokáig szobatársak voltak.
„Mindig szívesen jövök a Vasasba, de most szomorú vagyok, mert emlékezni jöttünk ide, és már nem találkozhatunk ezzel a három kiváló játékossal” – nyilatkozta Gódorné Nagy Mariann. A minden idők legjobb magyar női kézilabdázójának, vagyis a Kézisek kézisének megválasztott olimpiai bronz-, illetve világbajnoki ezüst- és bronzérmes játékos hangsúlyozta: jó és szép kezdeményezés ez a megemlékezés, köszönet illeti az ötletgazdákat és a szervezőket.
„Amállal februárban találkoztunk utoljára a Lelkesné Tomann Rozáliáról elnevezett hévízi sportcsarnok átadóján, és úgy volt, hogy hamarosan megint hazajön, de ezt már sajnos nem adta meg nekünk az élet” – mesélte Gódorné. Fleck Ottó, az esemény szervezője hangsúlyozta, hogy a megemlékezést az 1976-os olimpián bronzérmes csapat tagjai találták ki, majd köszönetet mondott a Vasas SC vezetőinek, amiért a kezdeményezés mellé álltak.
Sterbinszky kapcsán felidézte, hogy vagányság jellemezte az életben, és ez tette a világ egyik legjobb játékosává.
„Amikor a kézis lányok edzettek, jöttünk át ide, a lányokat nézni, naná, de a játékukat is csodáltuk. Azóta is a kézilabda szerelmese vagyok és kijárok a meccsekre” – mesélte Kiss László, a Vasas legendás, 33-szoros válogatott labdarúgója, a magyar női válogatott korábbi szövetségi kapitánya. A folytatásban Iglódi Endre, a Magyar Olimpiai Akadémia elnöke, a Magyar Olimpiai Bizottság hagyományőrző bizottságának tagja idézte fel röviden a három játékos pályafutását. Az évszázad legjobb magyar női kézilabdázójának megválasztott Sterbinszky Amália április 3-án, 74 éves korában hunyt el.
Az olimpiai bronz- és világbajnoki ezüstérmes, BEK-győztes – átlövő- és irányítóposzton is szerepelt – sportoló 1973 és 1982 között játszott a Vasasban, amellyel háromszor volt döntős a legrangosabb európai kupasorozatban. A bajnokságot 11, a Magyar Népköztársasági Kupát (MNK) kilenc alkalommal nyerte meg. Az élvonalban ötször volt gólkirály, az év magyar női kézilabdázójának háromszor választották meg.
A válogatottban 239 mérkőzésen lépett pályára. Az 1982-es világbajnoki ezüstérem előtt három vb-bronzérme és egy olimpiai harmadik helyezése volt, összesen két olimpián és öt vb-n vett részt.
„Dániában is volt bajnok és kupagyőztes, többször lefutotta a maratont, nála egészségesebben senki sem élt, ezért is megdöbbentő a halála” – fűzte hozzá Gódorné. A március végén 82 éves korában elhunyt Bujdosó Ágota olimpiai és a világbajnoki bronzérmes kapus 1972 és 1978 között sorozatban hétszer nyert bajnokságot a Vasassal, az MNK-t pedig négyszer hódította el. Az első visszavonulása után visszatért az angyalföldiekhez és tagja volt a BEK-ezüstérmes együttesnek.
Ő volt a klub első válogatott játékosa, a nemzeti csapatban 158-szor lépett pályára, és az 1976-os montreali olimpián, illetve az 1971-es és az 1975-ös világbajnokságon is bronzérmet nyert, a válogatottnak csapatkapitánya is volt. A magyar mellett a világválogatottban szintén többször pályára léphetett. A 2020 májusában 76 évesen elhunyt Fleckné Babos Ágnes 1966 és 1976 között tevékeny részese volt a Vasas-kézilabda kezdeti aranykorszakának.
Négy-négy bajnoki és kupaelsőséget szerzett, átlövőként hatalmas munkabírása, szorgalma, és átlagon felüli játékintelligenciája emelte a többiek fölé. A 121-szeres válogatott, világbajnok kézilabdázó a visszavonulása után sokáig edzősködött, Laurencz László szövetségi kapitány mellett másodedző volt 1995-ben is, amikor a női válogatott vb-ezüstérmet nyert.