Főként pihenéssel telnek most Szmolek Apollónia napjai az érzelmileg és fizikálisan is hosszúra nyúlt idény után. Mindez persze pozitívan értelmezve, ugyanis a 22 éves kézilabdázó portálunknak elmondta, nagyon jól élte meg a mögötte álló évet.

„Nagyon élveztem az egész évet, megtiszteltetés volt az NB I-ben azokkal a lányokkal játszani, akikkel felnőttem, pláne, hogy már maga az első osztály is egy álom volt – kezdte az m4sport.hu-nak Szmolek, aki a 2023/24-es bajnokságot megnyerve jutott fel a Szombathellyel az élvonalba. Hozzátette, a célja az volt, hogy csapata meghatározó játékosává váljon. – Ez az érzelemdús szezon elég sok álmomat valóra váltotta, aminek nagyon örülök. Fantasztikus játékosokat ismerhettem meg a válogatottban, klubszinten is. Rengeteget tanultam, remélem ez így folytatódik jövőre is.”

Igaz, 17 évesen már bemutatkozhatott az első osztályban, de az akkor még a fiatal játékosnak csak pár perc jutott a pályán. Az évek alatt azonban meghatározó tagjává vált a másodosztályú csapatnak, amely tavaly végül a feljutást is kiharcolta. A beálló csapata egyik legeredményesebb góllövője volt – már akkor is – több mint 120 találatával. Nem csoda tehát, hogy Golovin Vlagyimir szövetségi kapitány is felfigyelt a teljesítményére, és már ősszel behívta az Európa-bajnokságra készülő bő keretbe, márciusban pedig valóra vált az álma, pályára is léphetett címeres mezben.

„Szürreális év volt, még most is nehezen hiszem el. A nevelőklubomban meghatározó játékos lettem, megkaptam az első válogatott meghívómat, majd pályára is léphettem a nemzeti csapatban, kétszer gólt is lőttem – részletezte az elmúlt év kiemelkedő történéseit a 22 éves játékos, aki amellett, hogy rengeteget dolgozik a sikerért, kiemelte, Istennek is köszönheti, hogy idáig eljutott. – A válogatott is egy hatalmas álmom volt, dolgoztam és dolgozom is érte keményen, persze mindenki így van vele. Óriási megtiszteltetés, hogy képviselhetem a hazámat. Maximalista vagyok, addig dolgozom, míg az álmaimat el nem érem. Hívő, istenközpontú ember vagyok, ahogyan az egész családom is az. Azt vallom, hogy az álmaimat is Isten határozta meg. Abszolút érzem az isteni gondviselést, nagyon hálás vagyok neki, hiszen mindent tőle kapok. Hívőként neveltek minket a szüleink, tudjuk, hogy minden okkal történik, mindenért meg kell dolgozni, természetes, hogy mindent megteszünk, de Isten adja azt a bizonyos pluszt.”

Május végén jelentette be a MOL Esztergom, hogy öt másik játékos mellett Szmolek Apollóniával is szerződést kötött. Elek Gábor együttese története során először jutott fel az élvonalba, és újoncként bravúros szereplés után bronzérmes lett, így kiharcolta a nemzetközi kupaindulás jogát is. A beállósnál az iránt is érdeklődtünk, volt-e arról szó, hogy hosszabbítanak vele Szombathelyen, hiszen a klubvezetés többször is megfogalmazta, fontosnak érzi, hogy megtartsa a saját nevelésű játékosokat.

„Volt hosszabbítási opció a Szombathelynél. Nyilván maradtam volna szívesen, hisz itt kezdtem el kézilabdázni. Olyan volt ez a klub, mintha a második családom lett volna, ezt most is tartom, rengeteget tanultam. Ez a váltás 2-3 év múlva is ugyanilyen nehéz lett volna – árulta el, majd kitért arra is, miért hagyta el nevelőegyesületét. – Tudtam, hogy itt is fejlődnék, de azért is döntöttem a klubváltás mellett, mert úgy éreztem, muszáj kilépnem a komfortzónámból ahhoz, hogy majd egyszer megvalósíthassam azt az álmomat is, hogy külföldön játszom. Az egész családom szombathelyi, a szüleimmel élek még, szerettem volna megtudni, hogyan állom meg a helyem egy teljesen új helyzetben, hogyan tudok fejlődni, mint ember is, nemcsak mint játékos. Kíváncsi vagyok arra, ez milyen pluszt tud adni a játékomnak.

Most jött az Esztergom megkeresése, amiért nagyon hálás is vagyok, hiszen az ország legjobb edzőjével, Elek Gáborral dolgozhatok együtt. Az is motivált a váltásban, hogy mennyi mindent tanulhatok még tőle, alig várom a közös munkát.„

Remek szezonja után nem csoda, ha más csapatok érdeklődését is felkeltette.

„Több megkeresésem is volt Magyarországról. Nagyon jó szezon volt, nyilván sokat dolgoztunk érte, viszont azokkal a lányokkal játszhattam együtt, akiknek már ismerem a mozdulatait, a gondolatait, ez azért könnyített a dolgokon.”

Az Esztergom eredményei magukért beszélnek, a nemzetközi kupaporond pedig még csábítóbbá teszi a játékosok számára. Szmolek Apollónia mesélt arról is, miért a bronzérmes együttes lett a befutó.

„Ami az elsőként megfogott, hogy már ellenfélként is megnyerő karizmája van a klubnak, a csapatnak. Az a maximalizmus és az a fegyelem amit láttam ellenfélként is, abszolút meggyőző. Látni a tüzet a szemekben, nagyon fontos számomra – nyilván azért kézilabdázok, mert imádom, a lételemem –, ezt láttam ott a többi lányon is.”

Igaz, teljesen felfordul az élete azzal, hogy Esztergomba költözik és egy új csapatnál játszik majd, azonban ismerős arcokkal dolgozhat együtt, mert többjüket ismeri már a válogatottból, a csapatbemutató után pedig már közös programra is elmentek a lányok.

„Beszélgettünk, ismerkedtünk, sok csapattársammal már a válogatottban is találkoztunk, Leát, Lilit, Ancsit (Faragó Lea, Herczeg Lili, Kovács Anett – a szerk.) is kérdezgettem. Én azért elég beszédes vagyok, nem tudom ez mennyire jött le – viccelődött a kézis, akinek nagyon tapasztalt poszttársa lesz Kisfaludy Anett személyében. – Tudom, hogy nagyon sokat tudok tőle tanulni, valószínűleg minden mozdulatát nézem majd edzésen. Természetesen mindenkiben benne van a versenyszellem, de ez pont tökéletes helyzet, van egy olyan játékos, akitől tanulhatok is és közben még jobb lehetek, ez jól kiegészíti majd egymást.”

Az Esztergom már bejelentette, hogy nem él a női kézilabda Bajnokok Ligájába való nevezés lehetőségével, a vezetőség döntése értelmében inkább az Európa-ligában indul, ugyanis nem szeretnének lépcsőfokokat kihagyni az európai színtéren. Szmolek számára hatalmas szó, hogy a nemzetközi porondon is megmérettetheti magát, szeretne minél jobban teljesíteni: „Szeretnék majd besegíteni, beivódni, hogy együtt a csillagos ég legyen a határ.”

A válogatottat illetően korábban már elmondta, nagyon élvezte az összetartást, óriási élmény volt számára. Arra is kíváncsiak voltunk, hogy tudott-e a szövetségi kapitánnyal beszélni utána és mit mondott neki a teljesítményét illetően.

„Inkább hét közben tudtunk többet beszélgetni, edzés közben folyamatosan kaptam a visszajelzést, kijavított, megdicsért, elmondta, mit, hogyan csináljak. Nagyon pozitív visszacsatolás volt – tudtuk meg tőle, ahogyan azt is, hogy nagyon befogadóak voltak a lányok, már az edzésen a csapat részének érezhette magát. – Volt bennem izgalom, mikor legelső nap odamentünk, de öleléssel, kedvesen fogadtak. Vámos Petrát is néztem a Metznél, vagy a többieket a BL-ben, most pedig ott reggeliztünk együtt… Hát, hihetetlen! Ott mindenki a legmagasabb szinten van, a döntéshozatalok, passzok gyorsasága egészen más, mint az NB I-ben. Közelítünk hozzá, de itt húsz emberből mindenki ezen a magas szinten van. Mindenki figyelt mindenkire, kiemelhetném Tóvízi Petrát, kérdezhettem tőle bármit, a figurákat illetően vagy arról, mikor, hova kell mozogni, melyik irányítónál merre kell állni, mindenben segített. Ez egy igazán jó közösség, nagyon egyben van a csapat.”

A jövőbeli céljait illetően elmondta, bízik benne, hogy elkerülik majd a sérülések és a csapattal a legvégsőkig tudnak majd menetelni a nemzetközi kupában, ahogyan a bajnokságban is a lehető legjobb eredményt szeretné elérni. Keményen dolgozik majd azért, hogy újra megkapja a bizalmat a szövetségi kapitánytól. „Remélem, ha mondjuk egy év múlva beszélgetünk, akkor elmondhatom, hogy ismét egy jó szezonom volt és a csapattal sikerült újra dobogón végeznünk, a nemzetközi porondon pedig maradandót alkottunk.”