Saját bevallása szerint „nem futott be nagy pályafutást mint játékos, de már kicsi gyerekkora óta edző szeretett volna lenni”, ami nem is meglepő annak fényében, hogy egészen fiatalon magába szívhatta a szakmát.

Édesapja ugyanis idősebb Kiss Szilárd mesteredző, aki többek között a férfi és a női válogatottat is irányította pályafutása során.

„A családban mindig kérdés, hogy mikor kerül elő karácsonykor a kézilabda. Hát, egy negyed óra, 20 perc után elő szokott. Ez a maximum, de lehet, hogy rögtön. Mi ilyenek vagyunk: be vagyunk oltva kézilabdával. Minekünk ez az életünk” – fűzte hozzá édesapjáról, aki szerinte a mai napig egyik legjobb pedagógus a szakmában.

Úgy érzi, pályafutása elején „vehemes ifjú edző volt”, amit talán édesapjától örökölt, ám azóta az idők során „finomodott kicsit”.

„A mai napig úgy gondolom, az az én elsődleges világom” – reagált, mikor az utánpótlásképzésről kérdeztük, majd megjegyezte, mióta felnőtekkel foglalkozik, „a tehetség fogalma megváltozott” a szemében.

Budai Farkasok-Rév

„A fiúk egymás között jobban lerendezik a dolgokat. Nagyon szenzitívnek kell lenni a lányoknál, ugyanakkor nem szabad mindenre érzékenynek lenni, ez a titok” – tért ki a férfi és a női csapatok különbségeire, míg a „legeslegfontosabbnak azt tartja, hogy hogyan kommunikálsz, a pedagógiát hogyan viszed, a csapatközösséget hogyan építed, hogy oldasz meg bizonyos konfliktusokat”.

Kilenc évig az utánpótlás-válogatottak mellett dolgozott, igen eredményesen, hiszen serdülő, ifjúsági és junior Eb-aranyból is kivette a részét, a junior lányokkal pedig 2022-ben világbajnoki ezüstéremig jutott, igaz, ez utóbbi „a mai napig fáj neki”, ahogyan az azt követő elválás is, amely egyik pillanatról a másikra jött és amely szintén „mélyen érintette”.

„Öt év alatt egyetlenegy meccsen kaptunk ki. Az azért bennem maradt” – tette hozzá a Norvégia elleni döntőről.

„Fejbe kellett kicsit koppintani, hogy lehet, hogy most annyi idős vagyok, hogy ha valamikor érdemes az embernek megpróbálnia a felnőtt szintet, az most van. A régi vágyamat, a legkisebb Kiss Szilárd álmát ezzel hoztam elő. Apa is mindig rágta a fülemet, mert szerinte meg tudnám oldani – mondta. – Nyilván egy teljesen más világ. Nekem is fel kell nőni, meg kell szokni, de ennek is megvan a szépsége és a másik oldala is nyilván. Nagy küzdelem az egész, de eddig is azt csináltam.”