Mint ismert, a társházigazda holland válogatott 28–23-ra legyőzte Magyarországot a német-holland közös rendezésű női kézilabda-világbajnokság szerdai negyeddöntőjében, s bejutott a torna elődöntőjébe, míg az is eldőlt, hogy Golovin Vlagyimir együttese a 7. helyen zárja a világbajnokságot.
Kapcsolódó tartalom
Tóvizi Petra a mérkőzés után az M4 Sportnak elmondta, úgy érzi, nem voltak elég élesek.
„Nehéz így megszólalni, csalódottak vagyunk. Igazából nem is tudom, nem voltunk elég élesek, vagy túlságosan is akartuk ezt az egészet, nagyon görcsössé vált. Volt egy periódus, amikor olyan hőfoka lett a meccsnek, ami kicsit elvitte a fejeket, és többet foglalkoztunk a kézilabdán kívüli dolgokkal, mint kellett volna. Onnan kialakítottak egy olyan előnyt, amiből nagyon nehéz lett visszakapaszkodni. Jó atmoszféra volt a csarnokban, sajnálom, hogy ez így alakult, nagyon csalódottak vagyunk.”
A beállónak összességében van némi hiányérzete a világbajnoki szereplés miatt, szerinte előrébb is végezhetett volna a magyar válogatott.
„Én is úgy éreztem, hogy akadozik a támadójátékunk, sok labdát elszórtunk, eladtunk, ők ezt keményen megbosszulták. Vissza kell nézni és tanulni belőle. Van hiányérzetem összességében, én úgy éreztem, hogy van bennünk több, és hogy jobb helyre is hivatottak lehetnénk. Ilyenkor sajnálatos az egy pont, amit a japánok ellen hullajtottunk el, vagy az a szoros meccs a dánok ellen, hiszen így előrébb végezhettünk volna, de ma egyelőre csak az a legfájóbb, hogy nem siekrült a négy közé jutás.
Janurik Kinga elmondta, a holland hazai pálya miatt túl nagy nyomás volt rajtuk.
„Nehéz most bármit mondani, mindenkit a sírás kerülget. Sosem szoktunk bírókkal foglalkozni, de most tényleg nagyon nehéz volt itt hazai pályán. Végig küzdöttünk, aki bejött, próbált erőt adni, nagyon büszke vagyok a csapatra és sajnálom, hogy nem jutottunk be a legjobb négy közé, mert megérdemeltük volna. Ha a mi részünket kell mondanom, talán a kipattanóknál, amiknél olyan helyzetekben voltunk, hogy feljöhettünk volna ötről négyre vagy négyről háromra, sosem sikerült átbillenteni. Üres kapus gólokat kaptunk, butaságokat csináltunk a végén, amiket nem kellett volna. Az elejétől fogva óriási nyomás volt rajtunk, így nehéz volt. Nem akarom a csapatot védeni, mert sosem szabad külső dolgokkal foglalkozni, mint a hazai pálya és a bírók, most nagyon nehéz, mert szerettük volna és éreztük, hogy a dánok ellen nagyon jók voltunk, azt gondoltuk, az az egy pont itt valahogy visszajön valahogy és visszakapjuk az élettől, de sajnos nem így történt.”
Elárulta, ők maguk között az elődöntőbe jutást tűzték ki célként.
„Most nehéz értékelni, mi a legjobb négyet tűztük ki magunk elé célként, az águnk is nagyon jó volt, meccsről meccsre egyre jobbak voltunk, éreztük, hogy erre a mérkőzésre leszünk a csúcson. Nem szeretnék azzal foglalkozni, mi lett volna, ha. Reméljük, ezt valamikor, valahol visszakapjuk.”
Kapcsolódó tartalom
Albek Anna úgy gondolja, a holland lerohanásokra nem tudtak megfelelően reagálni.
„Nehéz mit mondani. A lerohanásaikkal nagyon nagy előnyre tudtak szert tenni, sajnos a játékunkkal nem tudtuk kompenzálni ezt a hátrányt. Nehéz dolgunk volt, sokszor passzívig támadtunk az első félidőben, utána a másodikban azt éreztem, hogy nagyon akarunk, de nem tudunk utánuk kapaszkodni és már nagyon futottunk az eredmény után. Ott már annyira nem éreztem, hogy a lelki fölényt, amit képviseltek a meccsen, azt le tudjuk birkózni. De büszke vagyok a csapatra, hogy végig küzdöttünk. A hazai pálya fölénye azért ma nagyon látszódott, minden szempontból, érdekes fújások voltak szerintem. Hogy az átlövőjátékunk miért nem működött… Nagyon kemény védőfalat tettek elénk, amit nem tudtunk feltörni. Most nagyon ideges vagyok, úgyhogy nem tudok erről taktikai kifejtést mondani, de a kapusuk is nagyon jól védett. Nem működött, ahogy azt elterveztük. Főleg az első félidőben nem voltunk elég élesek, amikor sokszor passzívig támadtunk. Talán az a »flow« állapot, amit sokszor emlegetünk, az most nem jött, amikor kellett volna, utána pedig már csak kapaszkodtunk.”
Eredmény, negyeddöntő:
Hollandia–Magyarország 28–23 (14-9)
Rotterdam, 9000 néző, v.: Hansen, Madsen (dánok)
lövések/gólok: 51/28, illetve 46/23
gólok hétméteresből: 5/3, illetve 3/3
kiállítások: 8, illetve 8 perc
piros lap: 1, illetve 1Magyarország:
Szemerey – Falusi-Udvardi 1, Vámos 3, Papp, Tóvizi 1, Kuczora 1, Márton 2, cserék: Klujber 3, Simon 3, Bordás, Kovács 2, Albek 3, Csíkos 3, Hársfalvi 1, Janurik
a holland gólszerzők: Housheer 8, Van Wetering 5, Malestein 4, Van der Vliet 3, Dulfer 3, Nüsser 3, Vollebregt 1, Maarschalkerweerd 1