×

„Ha itt leszed ma valaki, akkor én vagyok a legnagyobb lúzer a világon”

A Liu Shaoang, Liu Shaolin Sándor, Knoch Viktor, Burján Csaba összeállítású négyes megszerezte Magyarország történetének első téli olimpiai aranyérmét. A kvartett tagjai a döntőt követően nyilatkoztak az M4 Sportnak.


„Nagyon hihetetlen. Nagyon kemény futam volt és nagyon hosszú volt az út idáig. Nyolcadik csapatként jutottunk ki, nagyon össze kellett rakni magunkat fejben is és hát mi vagyunk a legjobbak. Össze tudtuk rakni fejben, egy hibát sem csináltunk, mindenki nagyon akart, abszolút szótlan vagyok még mindig” – kezdte felfokozott hangulatban Liu Shaolin Sándor.

Testvére, Liu Shaoang három sikertelen egyéni futam után szenzációsan versenyzett a váltóban: „Úgy gondolom, a váltó után a magánproblémák eltűntek és csak arra tudunk gondolni, hogy ennek a 38 évnek most vége van, és egyből egy arannyal kezdtünk, szerintem ez hihetetlen.”

„Nagyon kemény volt a futam, az elejétől kezdve mentünk, próbáltam figyelni mindenre, összerakni, nyugodtan korizni. Úgy érzem, sikerült, és belegondolva, hogy 8-9 évesen nyitott pályán kezdtünk el korizni és most itt vagyunk a világ tetején, mindenkit megvertünk, ez eszméletlen” – mondta Burján Csaba visszaemlékezve a kezdetekre.

A 23 éves pécsi sportoló arról is beszélt, hogy Usain Bolttól pezsgőt várnak a diadaluk megünneplésére, mert azt olvasták az interneten, hogy minden győztesnek pezsgőt küld, aki a védjegyévé vált mozdulattal áll a dobogón. Ők pedig megcsinálták.

Burján Csaba, Knoch Viktor, Liu Shaoang és Liu Shaolin Sándor a phjongcshangi téli olimpia dobogóján (Fotó EPA/Tatyjana Zenkovics)



Knoch Viktor a néhány hónappal ezelőtti világkupa-döntőt idézte fel: „Csabival ültünk a szobában Szöulban és mondtam neki, szerintem holnap abbahagyom, ha nem jutunk ki. Most pedig mondtam Csabinak a dobogó tetején, hogy kerültünk mi ide, ebből az állapotból. Nagyon büszke vagyok a srácokra, amit Ádó meg a Sanyi a végén előztek, le a kalappal előttük. Büszke vagyok nagyon a csapatra, mindenkire. Amikor készültünk erre futamra, azt hittem, mindegy hányadikok leszünk én elsírom magam a végén. Aztán beértünk és nem éreztem semmit, egyszerűen nem tudom még átérezni, hogy mi ezt megnyertük. Ehhez még kell pár nap.”

Liu Shaolin Sándor az utolsó körről is mesélt a tőle megszokott jókedvű stílusban: „Annyira sok adrenalin volt bennem, második helyről kaptuk meg a stafétát és tudtuk, úgy mentünk fel a pályára, hogyha a kanadaiak vannak csak előttünk, akkor tuti csak a pályát akarják majd tartani és én mondtam, engem biztos nem fognak itt a pályán, előre megyek és ha itt leszed ma valaki, akkor én vagyok a legnagyobb lúzer a világon. Megcsináltam és úgy haraptam a végén a levegőt mint senki se.”