„Amikor elkezdtünk korcsolyázni, akkor nekünk ugye az volt a célunk kisgyerekként, hogy olimpiai bajnokok legyünk” – kezdi Liu Shaolin Sándor.

„Ez mindig emlékeztetni fog arra, hogy honnan kezdtük el ezt az egészet, és mit értünk el” – teszi hozzá öccse, Liu Shaoang.

A csúcsra fel – az odavezető utat egyszer már végig járták a gyorskorisok. Most újr neki kell futni (Fotó: EPA/Tatyjana Zenkovics)

És akad még valami a személyes ambíciókon túl is, mutat rá az idősebbik Liu fiú. „Nem csak magunkat szeretnénk építeni, hanem az egész sportágat szeretnénk ismertté varázsolni itt, Magyarországon.”

Csakhogy e kollektív vágy megvalósításához vezető mindennapi robothoz a motivációt magukban kell megtalálni a versenyzőknek. És az álmok beteljesülése után ez éppoly nehéz lehet, mint egy esetleges kudarc esetén.

„Legnehezebb időszakom, amikor újra el kellett kezdeni és újra fel kellett húzni a korcsolyát – vág bele Lius Shaolin Sándor, milyen lelkiállapotban vágott bele újra a munkába. – Nem láttam értelmét annak, hogy minden egyes reggel felkeljek hétkor és itt legyek a jégpályán és fagyoskodjak és küzdjek azért, amit már egyszer elértem. Tudod, amikor kitűzöl magad elé egy célt és szeretnéd azt elérni mindenáron, és miután elérted, utána másnap felkelsz, és nem azt érzed, hogy a menyben vagy, hogy mostantól minden könnyebb lesz és szeretnéd továbbcsinálni, hanem azt, hogy megállt az élet és miért kéne ezt csinálni többet. Nagyon sokszor feltettem magamnak ezt a kérdést. Aztán rájöttem, hogy még csak huszonkét éves vagyok, úgyhogy kicsit össze kéne kapnom magam. Apával is nagyon sokat beszélgettem, a családból is adtak egy-két képzeletbeli pofont, hogy szedjem össze magamat. Még két olimpia bennem van, nagyon igyekszem, hogy ez motiváljon.”

„Tényleg nagyon sok mindenen mentünk keresztül – csatlakozott fivéréhez Shaoang. – Szeretném ugyanazokat az eredményeket hozni, amiket az előző két-három évben, és ugyanazt a formát tartani. Kimenni egy világkupára, és mit tudom én, egy-egy éremmel hazajönni. Nem biztos, hogy mindegyik arany lesz, de szeretnék úgy hazajönni egy világkupáról, hogy minimum azért két érem az van.”

Jászapáti Petra (balról) is új kihívást keres, melyhez Keszler Andrea már nem adhat lendületet (fotó: MTI/Czeglédi Zsolt)

A hölgyeknél kicserélődött a csapat, Heidum Bernadett, Keszler Andrea és Kónya Zsófia sem versenyez idén. Így edzőpartnereivel egyben a jobb teljesítményre sarkalló konkurenseit is elveszítette Jászapáti Petra, aki ugyancsak nyomozza, mit tűzzön ki maga elé.

„Kiskorom óta az volt a célom, hogy részt vegyek és jól teljesítsek az olimpián. Ezt a célt elértem. Éveken keresztül ezért küzdöttem és most beértem egy célba. És még mindig keresgélem azt, hogy mi legyen a következő nagy cél. Az első edzés után volt egy megbeszélésünk, ahol az edzők azt kérték tőlünk, hogy tegyünk félre mindent, azt, hogy olimpiai aranyérmesek lettek a fiúk, azt, hogy mi az olimpián negyedikek lettünk, és egy nagyon szép időt mentünk, mert ezek senkit nem fognak érdekelni ezután.” Jászapáti igyekszik is magát függetleníteni a korábbi eredményektől, „hiszen egy teljesen új időszak kezdődik el, nagyon sokan abbahagyják, nagyon sok új junior jön. Úgyhogy az edzésen változott kicsit a hangulat, de én próbálok olyan maradni, mint azelőtt. Igenis keményen dolgozni azért, hogy még szebb eredményeket érjek el a jövőben”.

Hogy miként sikerül az új ciklus elkezdése, annak lemérésére bőven ad alkalmat az idei versenynaptár, melyben világkupa, Európa-bajnokság, valamint világbajnokság is szerepel.