Musorujsag
Élő Eredmények
×

„Addig nem akarom abbahagyni, amíg nem leszek olimpikon" – interjú Láng Júliával

„Addig nem akarom abbahagyni, amíg nem leszek olimpikon" – interjú Láng Júliával

m4sport.hu | Dezső Márkó
A 2022-es műkorcsolya-és jégtánc világbajnokságon a 31. helyezést érte el, az eredményt csalódásként élte meg. Ennek ellenére nem adja fel, a három évvel ezelőtti junior-vb 14. helyezettjeként és idei magyar bajnokként legfőbb célja, hogy kijusson a 2026-os téli olimpiára, de a 2024-es, hazai rendezésű Európa-bajnokság is jelentős mérföldkő lehet pályafutásában. A még mindig csak 18 éves Láng Júliával beszélgettünk a sportágról, a kezdetekről, eddigi eredményeiről és motivációkról.

Mikor és miért kezdtél el korcsolyázni?

Kiskoromban sok sportágat űztem egyszerre, karatéztam, úsztam, tornáztam. Aztán egyszer az egyik ismerősünk elvitte a gyerekeit korcsolyázni, én is csatlakoztam, végül ott maradtam. 2009 körül kezdtem el komolyabban foglalkozni vele és 2012-ben volt az első versenyem.

Hogyan indul be ez a folyamat, hogy lesz valakiből műkorcsolyázó?

Először még csak korcsolyázni tanultam és szimpla ugrásokat gyakoroltam, aztán mondták, van hozzá tehetségem, és menjek el egy komoly egyesülethez. Én is foglalkoztam már kisgyerekekkel, az első és a legfontosabb, hogy megtanulják, ha elesnek, hogyan álljanak fel. Fontos, hogy ne rossz élményekkel induljon nekik ez a sportág, szeressék meg.

Mit kell tudni az edzésmunkádról?

Naponta általában négy-öt órát edzem, jégen két-három órát töltök, és minden napra jut kiegészítő edzés, például balett, tánc vagy más sportágspecifikus mozgás, erősítés és gyorsaságfejlesztés. A műkorcsolya nagyon sok egyéni munkát igényel. Amennyit belefektetsz, annyit veszel ki belőle.

Láng Júlia a 2019-es téli EYOF-on (Fotó: Magyar Olimpiai Bizottság)

Sokan talán el sem tudják képzelni, mennyi energiát igényel, hogy egy látványos produkció legyen a sok edzés eredménye.

Nagyon-nagyon sokat. Azt is mondhatjuk, hogy ez a munkám, a jégpálya a munkahelyem. Nem csak az számít, hogy ott vagy az edzéseken, 24 órás figyelmet igényel. Sok áldozatot kell hozni, figyelni kell az étkezésre, minden apró részlet számít.

Menyire lehet összeegyeztetni a tanulást az élsporttal?

Nehezen. Eddig mindig bejártam az iskolába amennyit tudtam, akkor is, ha csak napi egy-két órát. Szükséges az iskola rugalmassága, de ebből a szempontból nagy szerencsém van, mert támogatnak. Idén sokkal többet voltam külföldön, mint ezelőtt, a szezon elején Oroszországban készültem. Most kénytelen vagyok vizsgázni a tantárgyakból és egyedül kell felkészülnöm mindenre. Megküzdök vele, de ez van, ilyen egy sportoló élete. Végzős gimnazista vagyok, az érettségivel lehet, hogy halasztok egy évet, de igyekszem haladni.

A műkorcsolyázással kapcsolatban a legtöbb embernek szembetűnő, hogy milyen ruhát viseltek, milyen zenére végzitek a gyakorlatot. Ezeket ti, magatoknak választhatjátok meg?

A zeneválasztás közösen történik az edzővel, mindketten ötletelünk és közös megegyezés alapján döntünk. Utána elkészül hozzá a program, ebben sokszor egy koreográfus segít, végül pedig megtervezzük a zenéhez és a programhoz illeszkedő ruhát. Fontos, hogy látványos és kényelmes legyen, teljesen személyre szabottan készül.

Csak a felkészülés végén, a verseny előtt veszitek fel, vagy előfordul, hogy edzéseken is hordjátok?

Versenyzőfüggő. Amikor elkészül a ruha, kipróbálom egy edzésen, hogy kell-e rajta bármit változtatni, aztán versenyen, vagy fellépésen felveszem. Az is előfordul, hogy többször is felvesszük edzésen, hogy szokjuk, hiszen teljesen más kűrruhában, mint edzőruhában mozogni.

Egy rövid és egyszerű kérdés: nem fáztok?

A nagy nemzetközi versenyeken az ISU (Nemzetközi Korcsolyázó Szövetség) által meg van határozva, hogy milyen hőmérsékletnek kell lenni egy jégpályán. Európa-bajnokságokon, vb-ken nagyon kellemes hőfok szokott lenni, viszont kisebb felkészülési versenyeken szoktunk fázni. Vannak hideg pályák, ahol az ember az utolsó pillanatban veszi le a melegítőfelsőt.

(Fotó: MTI/AP/Martin Meissner)

Az idei, márciusi montpellier-i világbajnokságon 31. helyezést értél el. Több nappal a verseny után milyen érzésekkel tekintesz vissza? Milyen tapasztalatot, élményt viszel magaddal tovább?

Eléggé csalódott voltam a rövidprogram után, mert nagyon jó formában érkeztem, amit sajnos nem tudtam megmutatni. Így nem is futhattam kűrt. Utána még kint voltunk egy ideig, néztem a versenyeket, és voltak olyan nagy versenyzők, akik kiestek és nem futhattak kűrt. Ezekből tudok igazán erőt meríteni, ez mind egy-egy lecke ahhoz, hogy a jövőben tényleg meg tudjam mutatni azt, ami bennem van.

Hogy futsz neki egy programnak? A világbajnokságon hibáztál, az ugrás után elestél. Az van a fejedben, hogy nagy eséllyel nem sikerül, de muszáj bevállalni, mert csak akkor kerülhetek be a legjobb 24 közé?

Ahogy említettem, egy szezon alatt, ami általában augusztustól március-áprilisig tart, nem nagyon szoktunk programot cserélni. Az említett programot szerintem több száz alkalommal előadtam már, a versenyre pedig csak olyat teszünk be, amit jó arányban megugrok. Ezt az ugrást mondjuk tízből hétszer-nyolcszor megcsinálom, azon fogok dolgozni, hogy legközelebb sikerüljön.

Mi volt az oka, hogy nem sikerült? Stresszeltél, izgultál?

Ezen dolgozom egy coach-csal. Ha tudnám, hogy miért volt, akkor nem fordult volna elő. Remélem, a jövőben megtalálom a módját, hogy bármilyen helyzetben megugorjam.

Mi az, ami kellő motivációt ad ahhoz, hogy felkészülj egy újabb és újabb versenyre?

Mindig is az a típus voltam, aki addig nem adta fel, amíg el nem érte, amit akart. Egy-egy csalódás után felgyűl bennem sok méreg, és ez visz tovább. Ha viszont jól sikerült egy verseny, ad egy löketet, hogy még többet érjek el.

Az eddigi pályafutásodból mit emelnél ki, mint legnagyobb sikert?

2019-ben a junior világbajnokságon a rövidprogram után a 10. helyen álltam, végeredményben pedig 14. lettem. Erre mindig jó szívvel tekintek vissza, az ilyen pillanatokért dolgozom. Idén is voltak jól sikerült versenyeim, például a magyar bajnoki cím, vagy a februári Challenger-verseny, ahol egy japán és egy amerikai sportoló után a harmadik helyet szereztem meg.

Mi az, amit ebben a sportágban el szeretnél érni?

Az idei, pekingi téli olimpiára is próbáltam kijutni, de a pótkvalifikáció előtt eltört a lábam, így nem sikerült kvótát szerezni. Mindenképpen célom a 2026-os játékok, de addig még sok állomás van, például a 2024-es magyarországi Európa-bajnokság, és a jövő évi világbajnokság. A legfontosabb azonban az olimpia. Addig nem akarom abbahagyni, amíg nem voltam olimpián.

Borítókép: (Fotó: MTI/AP/Martin Meissner)

További tartalmak