Gereben Lívia tudja, a sírás, elkeseredés még nem segített ki senkit a bajból

Áprilisban már a kispadra is leülhetett volna Gereben Lívia, a Szekszárd kosarasa, akinél tavaly májusban leukémiát diagnosztizáltak. Miután roppant erőről tett tanúbizonyságot, a járvány miatt eltolt visszatérés is csak addig bosszantotta, míg ki nem tűzte maga elé az újabb célt.

Az M4 Sport megkeresésére erősítette meg, hogy a bajnoki hajrát már a csapattal élte volna meg. A tervei úgy szóltak, hogy áprilisban visszaköltözik Szekszárdra és erőnléti edző segítségével elkezdi a tréningeket. „És ha az orvosomtól engedélyt kaptok, már a benti edzéseken is részt vettem volna mint megfigyelő – mondta. – Nagy vágyam volt és végig ez volt a motivációm, hogy szezon végére le tudjak ülni a kispadra és végre lássam a csajok meccsét élőben is, ne csak tévén.”

A koronavírus okozta helyzet azonban közbeszólt. Kezdetben kissé elkeseredett, mégiscsak erre várt a transzplantációja óta. Ráadásul az is bosszantotta, hogy a csapat teljesítménye is felfelé ívelt a rájátszás előtt, ami miatt ugyancsak sajnálta a bajnokság lezárását.

Rövidesen felülkerekedett ezen az érzésen, azóta meglátta ebben is a pozitívumot. Nincs ami sürgetné a felépülését, amire így nagyobb türelemmel koncentrálhat. „Augusztusra még erősebb leszek, mire vissza tudok térni a lányokhoz”– jelentette ki azzal a derűs határozottsággal, amely folyamatosan sugárzik belőle.

A sírás, elkeseredés még nem segített ki senkit a bajból, amelynek stációit amúgy is végig kell járni – önti szavakba pozitív hozzáállásának gyökerét. Vallja, ezzel az attitűddel még a legrosszabb pillanatokon is könnyebben lendül át az ember. Persze nem egyszerű ezt a gyakorlatba is átültetni, az ifjú sportolónak is időbe tellett elsajátítani.

A jelenlegi helyzet, hogy senki nem nagyon mozdul ki a lakásából és minimalizálja a kontaktusokat   ne feledjük, számára fokozottan veszélyes a vírus , kevés újdonsággal jár Gerebennek. De azért ez a mostani bizonyos szempontból mégis nehezebb. Szerencsére.

„Akkor könnyebb volt, mert nem éreztem jól magamat, fáradékonyabb voltam, nem volt sok energiám, tehát éreztem, hogy beteg vagyok. Azért is feküdtem, mert nem éreztem hogy tudnék mást is.” Most nehezebb, ami viszont azt jelenti, jól van. „Ez a rosszban a jó” – mosolyog.

Egyébként egyéni edzésprogrammal erősíti magát, mi több a múlt héten már futni is elment

Nagy utat járt be az intenzív osztály óta, ami az egyetlen olyan részlet, amelyről nehezen beszél, és úgy érzi, rengeteget tanult ebben az időszakban, amit másképp nem tudhatott volna meg magáról. „Furcsa kimondani, de semmi negatív gondolatom nincs a betegségemmel kapcsolatban.”

Előrelendíti, hogy hamarosan meghosszabbítja klubjával május végéig érvényes szerződését. „Nem is tudnám máshol elképzelni a folytatást, mint Szekszárdon – beszél hálával a csapatáról. – Vissza szeretném hozni magam arra a szintre, mint ahol voltam, sőt még jobbra!”

 
A teljes beszélgetés a videóra kattintva hallgatható meg: