A 35 éves kosaras legjobb meccsét teljesítette vasárnap a Joventut Badalona színeiben: 19 pontot és 7 lepattanót tett be a közösbe a Lleida 86-81-es legyőzése során, amely nemcsak a rájátszásba jutás szempontjából, de amiatt is nagyon fontos volt a csapatnak, mert előtte zsinórban három vereséget szenvedtek el.
„Végre fizikálisan is egyre és egyre jobban kezdem magam érezni. Ennek az eredménye az, hogy jobban tudok segíteni a csapatnak és ez nyilván a számokban is jobban megmutatkozik” – tette hozzá.
A Badalona tíz fordulóval az alapszakasz vége előtt a 6. a spanyol élvonalban, a katalánok „kicsit eltávolodtak az első négytől”, három győzelemre vannak a 4. helyezett Unicaja Malagától, a nagy rivális Barcelonával viszont pontazonosságban állnak, ami még pikánsabbá teszi a két csapat hétvégi találkozóját, mondjuk Hangának mindenképpen az lett volna, hiszen négy idényt töltött el a gránátvörös-kékeknél.
Fotó: Club Joventut Badalona„Ez egy katalán derbi, szóval nagyon fontos mérkőzés. Sok mérkőzésen nem tudjuk eladni az összes jegyet, azt be kell vallani, de ezen a hétvégén meg fog telni a csarnok. Reméljük, beleszurkolnak minket a győzelembe” – mondta.
Hanga 22 évesen igazolt Spanyolországba, a Manresától indulva megjárta a Baskoniát, a Barcelonát és a Real Madridot, vasárnap pedig már 400. meccsét játszotta a világ második legerősebb bajnokságában, a ACB ligában.
„Ez egy óriási dolog. Én magam is meglepődtem. Nem tudtam a meccs előtt, hogy ez lesz a 400. Tudtam, hogy már 300 felett vagyok valahol, de csak utána olvastam, hgoy ez volt a 400. Azt nem mondom, hogy még 400-ig elmegyek, de egy 100-at még hátha sikerül esetleg, az 500-at azért szép lenne elérni” – így Hanga, aki tavaly két évre írt alá a Badalonához, így jövőre még biztosan látjuk a pályán, aztán pedig…
„Meglátjuk. Az az egy biztos a fejemben, hogy a jövő évet még lejátszom. Onnantól kezdve, azt gondolom, minden évben mérlegelni kell, és itt már nemcsak az én fizikai és mentális állapotomat kell mérlegelni, hanem a családom helyzetét, a gyerekekét, a feleségemét. Akkor majd hozunk egy döntést, mi az az út, amin tovább szeretnénk menni.”
Január közepén jelentette be, hogy visszavonul a válogatottból, de viccesen megjegyezte: „már az előző mérkőzéseken sem kellett volna ott lennem, mert igazából ahogy nem voltam, nyertek két mérkőzést a srácok. Lehet kivették a féket”.
„Viccet félretéve: néztem a két meccset. Azt gondolom, az is hozzátartozik a történethez, hogy az utóbbi három Eb-selejtezősorozatból, amiből kétszer kijutottunk, ez volt a legnehezebb csoport. Ezt mindenképp le kell szögezni. Nagyon örülök, hogy a srácok két győzelemmel tudták lezárni, mert azért így mégiscsak jobb szájízzel tudtak elköszönni ettől a selejtezőtől. És hát menni kell tovább, építkezni kell tovább. Ez olyan, mint ami tegnap a fociválogatottal történt: ilyenek benne vannak a pakliban. Mindig az a lényeg, hogy utána az ember hogy áll föl belőle, és hogy dolgozik tovább, legyen az A divízió, B divízió vagy a mi esetünkben az Eb-kijutás, nem kijutás” – fogalmazott, példaként említve Horvátországot, amely hatalmas kosárlabdanemzet, mégsem sikerült nekik kvalifikálni a kontinenstornára.