A Perl Zoltánnal készült beszélgetést az alábbi lejátszóra kattintva hallgathatja vissza:

A szombathelyi születésű és nevelésű játékos elmondta, továbbra is „csalódottság van benne, hiszen még friss az élmény, és plusz keserűséget ad”, hogy a Szolnok elleni döntőt megelőzően régen kaptak ki. Ugyanakkor amondó, ha az idényét egészét nézzük, nem lehet azt mondani, hogy csalódást keltő volt: megnyerték a Magyar Kupát, nagyszerűen szerepeltek (a legjobb 16 közé jutottak) a Bajnokok Ligájában és veretlenül zárták a bajnoki alapszakaszt.

A Szolnok ellen 3–0-ra elveszített döntőről beszélve úgy fogalmazott: „az első meccs volt a legnagyobb sokk, senki nem akarja 20 pontos vereséggel elkezdeni a döntős párharcot, ráadásul támadásban és védekezésben is nagyon rosszul nézett ki a játékuk”.

A második mérkőzés „is fájó azzal, hogy egy palánkos hárompontossal kaptak ki, de az összkép jobban nézett ki, a harmadik meccsre pedig már elfogytak teljesen, fejben és fizikálisan is föléjük nőtt a Szolnok„.

„Már megtanultam a pályafutásom alatt, hogy olyan nincs, hogy egy csapat hullámvölgy nélkül játszik végig egy szezont. Nekünk az idény elején három kimondott célunk volt: a 16 közé kerülés a Bajnokok Ligájában, kupagyőzelem és a bajnoki cím. Háromból kettőt sikerült elérnünk, sajnos a harmadikat nem. Azt éreztem, hogy nálunk ez a hullámvölgy, ami előbb-utóbb mindenkinél eljön, az most pont rosszkor jött el, a szezon végén, a legfontosabb periódusban” – mondta.

Úgy érzi, „a kemény nemzetközi meccsek, a szerda-szombat ritmus miatt nem tudták beletenni azt a fizikális, kondícionális munkát, amit a korábbi években, és mentálisan is nagyon megterhelő” volt az idény, amiben „végtelenül elfáradtak”.

„Utólag visszagondolva, már voltak jelei. Ez már az alapszakasz végén szerintem elkezdett jelentkezni – tette hozzá. – Fel lehet tenni a kérdés, hogy mi lett volna, ha esetleg ott egy-két meccset elengedünk és pihentetünk, de nem hiszem, hogy ezen múlt. Nem hiszem, hogy ennek akkora jelentősége lett volna, hogy ekkora visszaesést okozzon.”

Szombathely, 2025. május 23.
Perl Zoltán (b), a Szombathely és Pallai Tamás, a Szolnok játékosa a férfi kosárlabda NB I döntõjében, a Falco-Vulcano Energia KC Szombathely – NHSZ-Szolnoki Olajbányász harmadik mérkõzésen a szombathelyi Arena Savariában 2025. május 23-án.
MTI/Koszticsák Szilárd

A Falco 2018 óta veszített újra bajnoki döntőt (akkor is a Szolnok győzte le őket), azóta zsinórban öt bajnoki címet szereztek (egy idény a koronavírus-járvány miatt elmaradt), így Perl szerint a mostani vereségből plusz motivációt nyerhet a csapat.

„Ha mindig így alakulna, hogy öt bajnoki cím után egy döntőt elveszítünk, akkor szerintem senki nem panaszkodna” – jegyezte meg nevetve. Saját teljesítményéről beszélve elmondta, „megszokta mindenki, hogy ő mindig ott van, hozza a 20 pontokat, a betöréseket, a gólpasszokat”, de a szezon végére „olyan szinten kimerült, amilyet még nem tapasztalt”.

„Olyan sokáig próbáltam csúcsra járatni magam, hogy előbb-utóbb eljött ez a visszaesés, ami nyilván nem jött jókor. Most sajnos ennyi volt bennem. Biztos vagyok benne, ha jobban tudtam volna játszani, szorosabb lett volna a párharc, nem mondom, hogy megnyertük volna, de sokkal szorosabb lehetett volna. Viszont amit látni kell, hogy én hiába hozok esetleg 20 pontokat, az, hogy kétszer 98 pontot kapunk hazai pályán, az elfogadhatatlan. Inkább ezt láttam én a problémának” – fogalmazott, megjegyezve, „nem kell senki a kardjába dőlni, pozitívan kell felfogni, tanulni kell belőle, le kell vonni a tanulságot, és újra neki kell menni”.