Musorujsag
Élő Eredmények

10 ikonikus momentum a világ labdarúgásának elmúlt évtizedéből

m4sport.hu (címlapi fotó: epa) | Szerző: Petykó Adrián
Totti római császárságának véget érése, Gerrard romantikus sztorit drámává alakító elcsúszása, Zidane kinevezése és még megannyi szimbolikus futballpillanat nem fért fel listánkra, melybe a 2010-es évek tíz legszimbolikusabb futballpillanatát gyűjtöttük össze.

10. Kassai a klubvébén először használja a VAR-t (2016)

Karrierje csúcsán a gólvonaltechnológia hiánya vetette vissza, így stílszerűen járt Kassainak, hogy a sportágtörténeti pillanatként elsőként rajzolgasson a levegőbe képzeletbeli okostévét, a VAR-technológia egyezményes jelét. Rossz ómen, a büntetőt érő faltot kiszúrták ugyan, csak a lest nem, ami felül kellett volna írja. Folyamatában azért csiszolódik a labdarúgó- és a modern világ kapcsolata, a makacs UEFA a BL-től sem tarthatta vissza. Azt nehezen tagadhatnánk, hogy bíránk ne lett volna rajta az ügyön: a Bayernnél persona non grata, majd legutóbb Sterling kínos elbotlásáért ítélt nevetséges tizenegyesével.

(fotó: M4 Sport)

9. Mourinho háborús helyzetet szít a Barca–Realon (2011)

Az ókori Kínában művészetként vizsgálták a hadviselést, kimondták, a háborúkban kedvüket lelők bizonyosan pusztulni fognak. Midőn José Mourinho mindenáron Pep Guardiola antitéziseként definiálta önképét, a legkevésbé sem törődött a bölcselettel, hogy a jók legjobbika küzdelem nélkül hódít. Diktatúra és dísznófej sem okozott pattanásig feszültebb viszonyt az ősi riválisok közt. A provokáció mindennapossá vált, így kerülhetett Mourinho ujja szegény Tito Vilanova szemébe a Spanyol Szuperkupa-döntőben, és lett árulónak kikiáltva Casillas, aki megelégelte, hogy gyűlölnie kell, kikkel a válogatottban barátként küzd.

(fotó: epa)

8. Izland mutat példát a futball tanítómestereinek (2016)

Tartotta magát a nézet, Izlandon futballista max elfuserált bálnavadászból lesz, aztán az angolokat akkora pofonnal küldték haza a francia Eb-ről, amint azt egyszer már az amerikai mosogatófiúk tették az 50’-es vébén. Mintha Csongrád megye válogatottja legyőzné a sportág „tanítóit”. Példát mutattak, egyszersmind beárazták, mit ér az illuzórikus múlttal takarózni egy következetesen végigvitt koncepcióval szemben. Ami nem ígér kifutott eredményeket, következésképp dicsfényt sem, viszont kiszámítható jövőt igen.

(fotó: MTI/Illyés Tibor)

7. Kanté leigazolása (2015)

Katar szívén viselte párizsi álmait, így a sejkek úgy kalapozták össze Neymar rongyos 222 milliós lelépési pénzét, a Juve meg lényegében száz millát nyert azon, hogy kölcsönkapta Pogbát. Ehhez képest ahhoz a kilencmilkóhoz, ami aranyat ért a Leicesternek, legfeljebb Alaszka amerikai megszerzése fogható. Premier League-léptékben néhány marék szotyiért hoztak össze bajnokcsapatot, csupán mert tudatosan mozogtak a piacon, akár a Szomszédok Etusa Józsi zöldségesnél. Valós értékének szimbólumaként Kanté a Chelsea-vel is lerohanta a ligát, táplálva a legendát, hogy a kis N’Golo hamarabb futott, mint járt.

(fotó: Michael Regan/Getty Images)

6. Müller hülyét csinál magából a válogatottért (2014)

Sok mindent tettek meg vb-győzelemért, e térdre esés mégis kiemelkedő helyet követel köztük. Individualizmus körül forgó életünkben áldozatkészen felölteni a bohócsipkát, hogy idióta mémmé váljunk és újjal mutogassanak ránk, még magasztos célokért sem szokás. A közös erőfeszítésen alapuló attitűdtől, mellyel a németek hamvaiból varázsolták újjá futballjukat, mégsem idegen. Ennek eleven megtestesítője Thomas Müller, az élő szövet a fémszívű rendszeren. A hosszabbításra álló algériai meccs 88. percben vállalta be a megtévesztő manővert, és bár szabadrúgásvariáció besült, benne rejlett mindaz, ami a brazilok legyalulásában csúcsosodott ki.

(fotó: Clive Rose/Getty Images)

5. Sir Alex befejezi (2013)

Amióta világ a világ a fű zöld, az ég kék és Ferguson a menedzser a Unitednél, ahol ’13 májusában jött el a világvége. Döntése óta nyerhet más is. Mert hiába adott a ’Poolnak jó kilenc évtizedes előnyt, lekörözte. Az Arsén(e)al és a Chels(zk)ea ideig-óráig fejtörésre késztette, de csak még erősebben jött ki vereségekből. Búcsúzóul a hangos szomszédot is visszaverte, miután az előző szezon utolsó momentumaként, nesze neked Fergie-time, Agüerooooooo a cityseket ringatta abba a tévhitbe, hogy a Sirből kifogyhat a nafta. Az MU apokalipszisét utolsó szavaival tetézte be, amikor azt mondta, legyen Moyes…

(fotó: MTI/EPA/Peter Powell)

4. A gegenpressing elszabadul (2012)

Jürgen Klopp Dortmundban a saját ízlésére hangszerelte át a Barcelona alapelvét, hogy elvesztésekor érdemes visszaszerezni a labdát. Az andalító ritmus helyett heavy metalra kapcsolt, és egyre hangosabban dübörgött. Épp a spanyol korszak hattyúdalának évében a kupadöntőn a Bayernnek szórt ötössel szabadult ki végérvényesen a szellem a palackból. A jövő nyáron már a BL-serlegért ment a visszavágó, és hiába a bajorok revansa, a gegnpressing utat tört, és a Bundesligában manapság az ellenfél védelmét játékba hozni sem megvetendő, csak hogy a kapuhoz minél közelebb lehessen levadászni a labdát. Rock ‘n’ roll!

(fotó: Getty Images)

3. CR leollózza a csillagokat (2018)

Kizárólag Marvel-hősök szuperképességei érhetnek fel Cristiano Ronaldo anatómiai adottságainak és akaraterejének ötvözetével. Futballpéldával igazolja Arisztotelészt, a kiválósága nem tett, hanem szokás. Nem véletlen tán, hogy az a Real az első címet védő BL-győztes, mi több triplázó, amelyikben napról napra inspirálta az amúgy sem kutyaütőkből álló környezetét. Az unott kötelességtudattal behúzott harmadik döntőt hagyta, hadd szóljon Kariusról és Bale-ről, annál feljebb úgy se volt, ahonnan Juventus kapujába ollózott. És a lenyűgözött torinóiak még nem is sejthették, leendő sztárjukat tapsolják.

(fotó: MTI/EPA/Alessandro Di Marco)

2. Az az Alexander-Arnold-szöglet (2019)

A legváratlanabb helyzetekben köszönhet vissza a csapatmunka diadala. A csapatmunkáé, melyet a jelen mintaklubjánál Liverpoolban a 21. századhoz illő progresszivitással valósítanak meg. Bedobásedzővel, a kulcsposztok lyukainak betömésére puszta adatok szerint ajánló elemzővel, aki nem néz meccset, hogy ne torzítsa józan ítélőképességét, az Anfield mítoszával, mely nem ismer lehetetlent, és a megfigyelővel, aki még a labdaszedő srácokat is felkészíti, hogy az ellenfél védelme hajlamos elbambulni. Messi legemlékezetesebb produkcióinak egyikével sem ellensúlyozhatta, hogy a futball csapatjáték.

1. La Masia-növendékek az Aranylabda első három helyén (2010)

A gép forog, az alkotó pihen. Eszménykép nem manifesztálódott romantikusabban, mint mikor egy Johan Cruijff nevű egyén ideájára épülő akadémia növendékei színdobogóját adták az Aranylabdának. Egy évre rá talán még inkább ült volna a Messi, Iniesta, Xavi sorrend, addigra ugyanis átéltük az MU elleni BL-döntős díszelőadást, míg 2010-ben az Eyjafjallajökul-Mourinho kombó kifogott a Barcán, és Messivel a természet a vébén is elbánt Maradona képében. A cruijffi katedrálist Guardiola restaurálta utoljára, azóta giccspalotát húztak rá, és a mestergerendát már csak maga a Csoda tartja a vállán.

(fotó: MTI/EPA/ANDREU DALMAU).

További tartalmak