Felejtse el, amit eddig a futballstatisztikákról gondolt – mert valószínű, rosszul tudta

A labdarúgás – és úgy általában a sport egésze – egyre jobban és részletesebben leírható a számok nyelvén, az analitika és a teljesítmény-mérés a foci legfontosabb pillérévé vált az elmúlt években. Felfoghatatlanul sok adat és statisztika áll már rendelkezésre, ennek egy része a laikusok számára is elérhető. De mit kezdünk vele?

MTI/EPA/UEFA/Getty Images



A statisztikai adatok amellett, hogy rengeteget segítenek a játék mélyebb megértésében, akár félrevezethetőek is lehetnek, ha a kontextusból kiemelve próbálunk hangsúlyozni valamit.

A The Athletic ennek megelőzésére állított össze egy tíz parancsolatból álló listát, amely sokak számára remek iránymutatóul szolgálhat. Ígérjük, a cikk után már más szemmel fog ránézni egy meccs végi statisztika-halmazra.

1. A védési hatékonyság mutató nem árulja el, milyen jól véd egy kapus

Ennek oka, hogy ez a többségében százalékban megfogalmazott adat nem adja vissza a kapus előtt dolgozó védelem teljesítményét, azaz a lövési kísérletek minőségét, amivel a kapus szembenézett. Ezért hamis képet festhet, akár pozitív, akár negatív irányban.

Pedig a lövések minősége jelentős faktor a végeredményt nézve, nem mindegy, hogy többségében az ötösről tudott vagy 25 méterről volt kénytelen próbálkozni az ellenfél.

Ha közelebb akarunk jutni egy kapus valós teljesítményéhez, a Goals Prevented, azaz a „megelőzött gólok száma” statisztikát érdemes vizsgálni, amelyet úgy kapunk meg, ha a kapura tartó lövések xG-jéből (várható gólok száma) kivonjuk a kapott gólok számát.

Jó példa David De Gea (Man. United) és Vicente Guaita (Crystal Palace) összehasonlítása. Az első adat alig mutat különbséget a két kapus között, a másodiknál viszont jelentős eltérés van a teljesítményben.

Védési hatékonyság:
Guaita: 74,8%
De Gea: 70,8%

Prevented Goals:
Guaita: 9,6
De Gea: -0,3

2. A megtett km és a sprintek száma nem ad valós képet az erőkifejtéstől

A szerző, Tom Worville odáig megy, hogy ez az egyik leghelytelenebbül használt statisztika, ami szinte semmit nem árul el, mégis sokszor hivatkoznak rá.

Egyszerű: a pályán megtett távolság és a győzelem között nincs összefüggés, ezt támasztja alá, hogy a 2018/19-es BL-szezonban meccsenként a Sahtar Donyeck játékosai futották a legtöbbet, de csoportjukban harmadik helyen végzetek és az EL-ben sem jutottak túl a legjobb 32-n, míg az átlagban második legkevesebbet futó Manchester United negyeddöntős volt.

Emellett egy csapat filozófiája, stratégiája, tehát amit az edző kér a játékosoktól, szintén erősen befolyásolja a futómennyiséget és a sprintek számát, így ezen információk hiányában nem sokat érnek.

Egy másik jó példa Lionel Messi, aki bebizonyította, bizonyos esetekben a kevesebb futás még előnyt is jelenthet.

EPA/ENRIC FONTCUBERTA



3. A magasabb labdabirtoklás nem jelent minőségbeli fölényt

A Leicester City 42,6%-os (átlagos) labdabirtoklással nyerte meg a Premier League-et 2016-ban. A Manchester City 2019-ben 67,7 %-os labdabirtoklással tette ugyanezt. Kell ennél több magyarázat? Nem az a fontos, mennyit van nálad, hanem, hogy mit kezdesz a labdával, amikor nálad van.

A magasabb labdabirtoklás sosem cél, ahogy a kevesebb sem, hanem egy eszköz.

A labdabirtoklás mértékét sokszor egy mérkőzés eseménye is befolyásolhatja, erre jó példa az Atlético Madrid és a Liverpool BL-nyolcaddöntőjének első, madridi mérkőzése. Miután az Atlético a negyedik percben megszerezte e vezetést, 27%-ban birtokolta a labdát. Ez a szám bizonyára magasabb lett volna, ha az Atlético nem szerez korán vezetést, vagy mondjuk hátrányba kerül.

A labdabirtoklás pont azt árulja el, melyik csapatnál volt többet a labda, de ennél nem többet. Tehát nincs sok értelme ezzel bizonyítani, melyik csapat volt jobb vagy éppen rosszabb.

Az Expected Goals (xG), a kialakított gólhelyzetek/lövések mennyiségét és minőségét egyaránt figyelembe vevő mérőszám erről sokkal pontosabb képet fest.

4. A szerelések és labdaszerzések száma nem adja vissza egy védőjátékos teljesítményét

Az, hogy egy csapat játékosai mennyit szerelnek, nem a védekezési képességükről és minőségükről árulkodik, sokkal inkább a csapat stílusáról. Ha egy csapat sokat birtokolja a labdát, játékosai kevesebbet fognak szerelni és fordítva ugyanígy. Virgil van Dijk 90 percenként 0,76 szereléssel próbálkozik, mégsem állítaná róla senki, hogy ne lenne top hátvéd.

Ezért nehéz összehasonlítani két védőjátékost, ha csupán ezek az adatok állnak rendelkezésre. A The Athletic javaslata, hogy ne 90 perchez, hanem „az ellenfél 1000 labdaérintéséhez” viszonyítsunk, mert így kevésbé befolyásolja az adott mérkőzés menete vagy a játékstílus a számokat. Jordan Henderson 9ö percenként 2,6-os szerelési átlagot produkál a PL-ben, amivel 15. a rangsorban, 1000 labdaérintésenként viszont 4,6-ot, amivel az ötödik helyre ugrik fel.

EPA/PETER POWELL



5. A szerelési hatékonysági szám nem árulja el, egy játékos mennyire szerel jól

A szerelési hatékonysági mutatót úgy kapjuk meg, hogy a megnyert párharcok számát elosztjuk az összes párharc számával, a gond viszont az, hogy a labdáért folytatott párharc több módon végződhet, mit egy megszerzett labda vagy egy nem megszerzett labda.

Például, az ellenfél bedobásával végződő párharc vesztesnek van elkönyvelve a védő szemszögéből, pedig aranyat is érhet. De olyan szituáció is gyakran előfordul, hogy a védő kibillenti egyensúlyból ellenfelét, a labdát ugyan nem szerzi meg, az akciót viszont megállítja vagy lelassítja. Nem beszélve a szabálytalanságokról.

A széles körben használt szerelési hatékonysági mutató egyszerűen nem adja vissza, ami a pályán történik.

6. Ha egy játékos xG-jéből kivonjuk a góljai számát, nem árulja el, milyen a befejező képessége (ha pici mintával dolgozunk)

Kezdjük egy példával: Robert Firmino xG-je 12,7 a 2019/20-as szezonban, eközben 8 gólt szerzett. De ez nem jelenti azt, hogy a brazil gyenge lenne a kapu előtt.

A hangsúly a minta méretén van, egy szezon számai nem adják vissza, mennyit is tud egy csatár a kapu előtt.

Firmino a 2017/18-as szezonban 14 gólt szerzett 9,9-es xG mellett. Most akkor melyik az igazság? Valahol középen van, egyik adatból sem érdemes messzemenő következtetést levonni, amíg több száz lövésnyi adat nem áll rendelkezésre.

7. Nem érdemes összehasonlítani egy csapat teljesítményét egy adott játékossal vagy nélküle a pályán

„Az Arsenal több mérkőzést nyer meg, ha Mesut Özil nincs a pályán (40%), mint amikor a pályán van (28%)” - sokszor látunk ilyen és ehhez hasonló kimutatásokat.

Miközben a kosárlabdában, ahol kevesebb játékos van a pályán és sokkal több pontot szereznek, lehet ráció egy ilyen összehasonlításban, addig a labdarúgásban nem sok, mert túlságosan sok tényező befolyásolja a mérkőzések kimenetelét, ahhoz, hogy akár a győzelmet, akár a nyeretlen meccset is egyetlen játékostól tegyük függővé. Esetünkben Öziltől.

Milyen volt az ellenfél minősége? Milyen volt az Özil mellett szereplő játékosok minősége? Volt piros lap a mérkőzésen? Özil kezdő volt vagy becserélték?

Egy játékosra viszonyítva azt érdemes vizsgálni, amit ő kontrollálni tud, nem pedig a meccs végkimenetelét. Özil esetében például a teremtett helyzetek száma lehetne egy használható adat.

EPA/NEIL HALL



8. A passzhatékonysági mutató nem árulja el, mennyire passzol jól egy játékos

Ahogy már az előző pontoknál is, ezúttal is az a gond, hogy a passz, mint az adat alapja, annak sikeressége vagy sikertelensége nem adja vissza a teljes képet.

Milyen a csapat stílusa? Mi a taktika? Sok a rövid passz, mint mondjuk a Manchester Citynél vagy hosszú passzok dominálnak, mint Burnleynél? Nem kérdés, hogy előbbi esetben magas lesz a hatékonyság, utóbbinál jóval alacsonyabb.

Emellett pedig számos olyan szituáció előfordulhat, amikor egy nagyszerű passz sikertelenné válik, a játékostárs ügyetlensége vagy épp az ellenfél zseniális és váratlan közbelépése miatt.

9. A sikertelenség nem –feltétlenül – jelent rosszat

Itt is példával kezdünk: Trent Alexander-Arnoldnak van a legtöbb sikertelen passza a mezőnyjátékosok közül a PL- ben.

Akik sokat próbálkozik, sikeres lesz, elég csak megnéznünk Cristiano Ronaldót, akinek sokkal-sokkal több elrontott lövési kísérlete van, mint gólja, mégis ő a világ egyik legjobb labdarúgója.

Esetünkben hasonló a képlet a Liverpool hátvédjével, aki sokat van játékban, folyton kéri a labdát, rengeteg támadás megy át rajta. Így sok sikertelen passza van, de közben jobbhátvéd létére annyi gólpasszt oszt ki, amit csak tátott szájjal néznek Angliában.

A hiba a játék része. Pont.

10. Nem érdemes összehasonlítani két játékost, ha nem ugyanannyi időt töltöttek a pályán

Aki több időt töltött a pályán, több ideje volt rá, legyen az bármi is.

Tehát ha össze akarunk hasonlítani két játékost egy mutató alapján, azt mindig átlagolva célszerű megtenni, nem összességében. Például nem a kialakított helyzetek számának összességét, hanem azokat 90 percre levetítve, akkor kaphatunk az igazsághoz közelebbi képet.