Musorujsag
Élő Eredmények

Bölöni Lászlót zavarja, hogy soha nem irányíthatta a magyar válogatottat

Bölöni Lászlót zavarja, hogy soha nem irányíthatta a magyar válogatottat

m4sport.hu
Exkluzív interjút adott az M4 Sportnak Bölöni László: a korábbi kiváló középpályás – aki 108 alkalommal szerepelt a román válogatottban – többek között arról is nyilatkozott, hogy valószínűleg a szezon végén távozik a belga Royal Antwerp együttesétől – és nem csodálkozna ha éppen Bernd Storck váltaná a kispadon.

Bölöni László Belgiumban várja a koronavírus-járvány végét – hiszen immáron három éve a Royal Antwerp együttesének vezetőedzője – jelenleg a 4. helyen „rekedt” csapatával, de csak két pontra a dobogó második foka. Érthető, hogy az évtizedek óta a futballpályák közelében lévő szakember számára különösen nehéz a mostani időszak:

„Szerencsére a családom körül nincsenek különösebb egészségügyi bonyodalmak, a 95 éves édesanyám is jól van Budapesten, illetve a feleségem is dél-Franciaországban. Mindenki számára borzasztó csapás ez a mostani időszak, aktívan követem a magyar, a romám és a francia híreket.

 A játékosok egyéni munkát végeznek, de őszintén szólva nehezen tudom elképzelni, hogy hogyan és mikor tudjuk majd folytatni a bajnokságot. A kupában például bejutottunk a döntőbe – amelyet már tíz napja le kellett volna játszani.  De a futballnál ezerszer fontosabb dolgok is vannak, és ezt meg kell értenünk. Hiába jár a szánk, hogy milyen rossz edzés nélkül, ezerszer nehezebb azoknak, akik most felelős pozíciókban vannak, és azoknak, akik az egészségünkre vigyáznak. Mi csak a sebeinket nyalogatjuk. A futball az életem, de az élet nem csak a futball.”

Bölöni szerződése nyárig érvényes, de az M4 Sport kérdésére elárulta, valószínűleg távozik a Royal Antwerptől:

„Arrafelé hajlok, hogy ne folytassam, nem azért, mert rosszul érezném magamat itt. Olyan szintre jutottunk el, hogy a következő lépés már a bajnokság megnyerése lenne, ahhoz pedig más filozófiára lenne szükség. Nem érzem, hogy előrébb tudnánk lépni. Szeretnék még a labdarúgás kötelékében maradni, még vagyok annyira bolond, hogy az energiámat és a lendületemet át tudjam adni.”

Belga sajtóértesülések szerint ha Bölöni távozna, akkor nem más vehetné át a helyét, mint Bernd Storck: a magyar labdarúgó-válogatott korábbi szövetségi kapitánya is Belgiumban dolgozik, nemrég a Mouscron együttesét tartotta benn bravúrral, jelenleg pedig a Cercle Bruge vezetőedzője. Bölöni elismerően nyilatkozott lehetséges utódjáról:

„Nem csodálkoznék, ha ő lenne egyszer az utódom, mert jó munkát végzett, tavaly és idén is jól szerepel a csapataival. De nem foglalkozom azzal, hogy ő lesz-e a következő edzője a csapatnak.”

Bölöni László neve számtalan alkalommal merült fel a magyar válogatott lehetséges szövetségi kapitányaként, azonban végül nem irányította a nemzeti együttest. A döntés részben rajta múlott:

„Zavar engem, hogy így alakult, főleg azért, mert ez elsősorban tőlem függött. Egyszer fel volt dobva a labda, felajánlották a kispadot, de egy olyan pillanatban, amikor sajnos nekem időre lett volna még szükségem. Ez nem felelt meg a szövetség vezetőinek, ezt pedig megértettem. Azt is sajnálom, hogy nem jött össze, de azt is, hogy emiatt olyan viszony alakult ki néhány emberrel, amely egyáltalán nem örömteli.”

A márciusban 67. születésnapját ünneplő Bölöni legnagyobb sikerének azt tartja, hogy a francia futballban meg tudta vetni a lábát:

„Nagy dolog, hogy Romániából érkezve „be tudtam törni” a francia futballba, és 13 éven át tudtam edzősködni, a másodosztálytól az élvonalig. Összesen tizenhat évet töltöttem el az európai bajnokságokban, erre büszke lehetek. Az biztos, hogy majd egyszer haza fogok menni, de hol van a haza? Egyelőre nekem a haza azt jelenti, hogy Marosvásárhelyre megyek, de dél-Franciaországba is mehetnék, vagy a budapesti lakásomba is. Az is lehet, hogy ebben a háromszögben fogok mozogni majd a visszavonulásom után.”

Bölöni László vitathatatlanul sokat adott az európai futballnak – elég ha csak arra gondolunk, hogy a Sporting Lisszabonnál ő fedezte fel Cristiano Ronaldót. De vajon mit kapott a labdarúgástól a korábbi nagyszerű középpályás?

„A futball megtanított harcolni, nehézségeket átvészelni és áldozatot hozni: például a marosvásárhelyi egyetemi időszakom alatt összesen ha kétszer el tudtam menni bulizni a társakkal. Megtanultam lábon maradni, hátranézek magam mögé és azt látom, hogy senki sem dolgozik már azok közül, akikkel együtt elkezdtem az edzősködést még Franciaországban. Egyedül én nem morzsolódtam le. Mindenhol számtalan nehézséggel szembesültem, Katartól kezdve Monacón át egészen Marosvásárhelyig, mint ahogy Magyarországon is biztosan van nehézség. Bár Magyarország mindig a mennyországot jelentette – és jelenti most is.”

További tartalmak