×

Diego Armando Maradona – portré

A szerdán hatvanéves korában szívrohamban elhunyt Diego Armando Maradonának, a labdarúgás történetének egyik legnagyobb alakjának portréja az MTVA Sajtóarchívuma alapján:

Buenos Aires egyik szegénynegyedében nőtt fel. Tízévesen került az Argentinos Juniors kölyökcsapatába, ahol kis termete miatt először fiatalabbnak nézték, ám amikor bemutatta, mit tud a labdával, azonnal szerződtették. Alig múlt tizenkettő éves, amikor labdazsonglőrként lépett fel a meccsek szünetében, a felnőtt csapatban 1976. október 20-án mutatkozott be. Tizenhat évesen ő lett az argentin futball történetének legfiatalabb profi játékosa, majd 19 évesen legfiatalabb gólkirálya. Az anyagi nehézségekkel küzdő klub 1981-ben sajátos ügyletben eladta (ám játékjoga egy részét megtartotta) a Boca Juniorsnak, amely a következő, egyetlen ott töltött évében meg is nyerte a bajnokságot.

Minden idők egyik legjobb futballistája szívroham következtében hunyt el 60 éves korában.


Maradona 1977. február 27-én mutatkozott be a válogatottban, egy Magyarország ellen 5-1-re megnyert Buenos Aires-i mérkőzésen, melyen csereként lépett pályára a 62. percben.

Végl César Luis Menotti szövetségi kapitány kihagyta az 1978-as hazai világbajnokságot megnyerő argentin válogatott keretéből. Az 1982-es világbajnokság balul sikerült – az argentinok elvéreztek, Maradonát a brazilok ellen kiállították –, utána az FC Barcelonába igazolt, akkor világrekordot jelentő összegért. A katalán fővárosban nem érezte jól magát, sokszor szenvedett sérülést, állandósultak vitái a klubvezetéssel, így nem igazán marasztalták, amikor újabb átigazolási rekordot felállítva 1984-ben Nápolyba költözött.

A dél-olasz városban megtalálta helyét: a Napoli Maradonával a szurkolók régi vágyát beteljesítve 1987-ben és 1990-ben megnyerte a bajnokságot, 1987-ben elhódította az olasz kupát, 1989-ben az UEFA Kupát is. Hét olaszországi szezonja alatt 258 mérkőzésen 115 gólt szerzett, egyszer pedig a gólkirályi címet is elnyerte. Nimbuszán az sem csorbított, hogy lazán vette az edzéseket, kiderült kokain-függősége, hírek keringtek a maffiával fenntartott kapcsolatáról.

Akkoriban vitathatatlanul a világ legjobbja volt, 165 centis magasságához 76 kiló tiszta izom társult. A gyors, kiszámíthatatlanul és félelmetesen cselező csatárt kevés védő tudta szabályosan megállítani, ha pedig ez nem sikerült, lövésre lendült félelmetes bal lába. 1986-ban a mexikói világbajnokságon csapatkapitányként kimagasló teljesítményével győzelemre vezette a Carlos Bilardo által köré épített argentinokat. Az angolok elleni – legendássá vált – negyeddöntőben az 51. percben kézzel juttatta a hálóba a labdát, amit a rossz szögben álló partjelző meg is ítélt. Ő maga, amikor a mérkőzés után a gólról faggatták, ennyit mondott: „egy kicsit Maradona feje, egy kicsit Isten keze szerezte”.

Négy perccel később saját térfelén egy mozdulattal három angolt csapott be, majd nekiiramodva labdával is gyorsabb volt, mint az őt üldöző védők, és a fél angol válogatottat kicselezve talált a hálóba. 2002-ben ezt választották a futball-történelem legszebb góljának. 1990-ben már halványabb formában játszott, de az argentinok így is eljutottak a döntőig, ott azonban a németek visszavágtak a négy évvel korábbi vereségért.

Maradonát 1991-ben doppingvétség miatt eltiltották, Nápolyból is mennie kellett. Rövid sevillai kitérő után hazatért Argentínába, de már csak szórványosan lépett pályára. Ennek ellenére visszahívták a válogatottba: segítségével nemcsak kijutottak, hanem kiválóan is kezdtek az 1994-es világbajnokságon, de a második mérkőzés után, a Nigéria elleni győzelem után ismét megbukott a doppingteszten. E dicstelen mozzanattal gyakorlatilag le is zárult pályafutása, utoljára 1997. október 25-én lépett pályára a Boca Juniors mezében. Az argentin válogatottban 91 mérkőzésen 34 gólt szerzett, és 491 klubmérkőzésén 259 alkalommal talált a hálóba.

2000-ban a FIFA internetes voksolásán őt választották a múlt század legjobb futballistájának, ám a sportszervezet a szabályokat az utolsó pillanatban megváltoztatva holtversenyt hirdetett közte és Pelé között. Ugyanebben az évben kórházba került, ahol kiderült, hogy súlyos tüneteit kábítószer-túladagolás okozta. Több elvonókúrán esett át Kubában, ahol Fidel Castróval is összebarátkozott, az utóbbi években többször szorult kórházi kezelésre, túlsúlya miatt gyomorszűkítő műtétet is végeztek rajta. Az idén novemberben depresszióval kórházba került, vérszegénységet és kiszáradást is megállapítottak nála. Később koponyaűri vérzés miatt megműtötték, melynek során vérömlenyt távolítottak el, majd nyolc nappal később, november 12-én elhagyta a kórházat. Az idősebb lányához közel, egy házban folytatta felépülését, és a további kezelést kapott alkoholfüggősége miatt.

A botrányairól és szókimondásáról is elhíresült Maradona edzőként két klubnál is megbukott, 2008-ban mégis az argentin válogatott vezetőedzője lett. A csapat a 2010-es világbajnokságon a negyeddöntőben 4-0-ra kapott ki a németektől, így szerződését nem újították meg. Ezután az Egyesült Arab Emírségekben, Argentínában és Mexikóban dolgozott, 2019 óta az argentin élvonalban szereplő Gimnasia y Esgrima La Plata vezetőedzőjevolt

Magánélete is mozgalmasan alakult, 2004-ben véget ért házasságából két, házasságon kívüli kapcsolataiból további három gyermeke született, sőt unokája is volt. Hazájában és Nápolyban is legendaként tisztelik – Rosarióban templomot emeltek neki –, dalok, könyvek születtek róla, Emir Kusturica 2008-ban, az Oscar-díjas Kapadia Asif pedig tavaly készített dokumentumfilmet róla.

DIEGO ARMANDO MARADONA:
Születési hely, idő: Villa Fiorito, 1960. október 30.
Elhunyt: Tigre, 2020. november 25.

Válogatottság: 91 mérkőzés, 34 gól

Klubjai játékosként: Argentinos Juniors (1976-1981), Boca Juniors (1981-1982), Barcelona (1982-1984), Napoli (1984-1991), Sevilla (1992-1993), Newell's Old Boys (1993-1994), Boca Juniors (1995-1997) 

Legjobb eredményei játékosként: világbajnok (1986, Mexikó), vb-ezüstérmes (1990, Olaszország), Copa America-bronzérmes (1989, Brazília), UEFA Kupa-győztes (1989, Napoli), argentin bajnok (Boca Juniors, 1981), spanyol bajnok (1983, Barcelona), Spanyol Király Kupa-győztes (1983, Barcelona,), olasz bajnok (1987 és 1990, Napoli), Olasz Kupa-győztes (1987, Napoli)
Díjai, elismerései: a vb legjobbja (1986), 6x az év dél-amerikai játékosa (1979, 1980, 1986, 1989, 1990, 1992), 4x az év argentin játékosa (1979, 1980, 1981, 1986), az évszázad gólja a FIFA-nál (1986, Anglia ellen), a FIFA internetes szavazásán az évszázad futballistája, az évszázad legjobbjait felvonultató "FIFA 100" tagja

Klubjai edzőként: Textil Mandiyú (1994), Racing Club (1995), Argentína (szövetségi kapitány, 2008-2010)al-Vaszl (2011-2012), Fudzsairah (2017-2018), Dorados (2018-2019), Gimnasia de La Plata (2019-2020)