A Real egykori „mészárosa” 18 éves koráig az édesanyjával aludt

A Real Madrid korábbi és az FC Porto jelenlegi kőkemény középhátvédje, Pepe a közvélekedéssel ellentétben kifejezetten kedves embernek tartja magát.

Pepe
Sokan, ha azt a nevet hallják, hogy Pepe, egy bárdolatlan mészáros jut eszükbe, s nem is alaptalanul, a portugál védő leginkább a Real Madrid játékosaként vívta ki magának az ellenszenvet durva, sokszor sajnos szándékos, vagy legalábbis annak tűnő szabálytalanságaival.

Pedig állítólag, akik ismerik - egy félig portugál kollégánknak is volt módja személyesen találkozni vele a pályán kívül, s elmondása alapján kenyérre lehet kenni - azt mondják róla, hogy kifejezetten kedves, jó humorú srác, aki a légynek se tudna ártani.

Pepe Tribunának adott interjújában is kitér rá, hogy bizony teljesen más embernek tartja magát, mint amilyen kép a legtöbb futballszurkolóban kialakult róla.

„Nagyon sok szeretetben volt részem, és mint egyetlen fiúgyermeket, rendesen el is kényeztettek. Például 18 éves koromig a szüleimmel, az édesanyám mellett aludtam. Apám szerintem nem igazán örült ennek, mert mindig is nagy, magas gyereknek számítottam. A pályán mutatott magatartásom miatt sokan sz.r alaknak tartanak és becsmérlő szavakkal illetnek, de valójában egy nagyon kedves ember vagyok.”

Hát, szó se róla, néhány belépőjét látva bizony nem igen tudná elképzelni róla az ember, hogy képes a gyengédségre, pedig úgy fest, nagyon is.

„Valamelyik nap beszéltem az anyukámmal és azt mondta, nagyon szerettem simoghatni a haját. Mondtam neki, hogy valószínűleg azért, mert éreztem, hogy a futballista karrierem miatt viszonylag hamar elhagyom őket. A nővéreim diszkókba jártak, meg a közeli bárokba, de én inkább otthon maradtam, mert inkább a szüleimmel akartam maradni, elsősorban anyámmal. Valami belül azt súgta, sokáig leszek távol tőle. Amikor elhagytam Brazíliát meg a szülőházat, már készen álltam arra, hogy egyedül éljek, mert a szüleim jól neveltek, másfelől tudtam, ha bármi rosszul menne, az ő ajtajuk mindig nyitva áll előttem.”


Pepe (jobbra, kék-fehér mezben) a pályán sokszor hajmeresztő dolgokat művelt szerelés címszó alatt (Fotó: EPA/HUGO DELGADO)



Pepe azt is elárulta, hogy bár profi pályafutása során mindig fitt, vékony testalkatú labdarúgónak láthatták, nem mindig volt ennyire jó a testalkata, melyért keményen meg kellett, s a mai napig meg kell dolgozzon.

„Jó géneket örököltem, de az alkatomat a rengeteg munkának és annak köszönhetem, hogy nagyon szigorú diétán élek és sokat pihenek. Mindig a maximumra törekszem. Ugyanakkor nem mindig voltam ilyen sovány: 3-4 évesen úgy néztem ki, mint egy gázpalack. Gurultam, annyira kövér voltam. Úgy hétéves koromban kezdtem fogyni, mert egy pillanatra sem álltam le, állandóan futkároztam.”

Bár imádta a labdát, s szülei támogatását is megnyerte, hogy futballista legyen, kistiniként majdnem felhagyott a futballal.

„Apám hét közben nem nagyon tudott foglalkozni velem, csak hétvégén. Ugyanakkor – és erről először beszélek nyilvánosság előtt – a kerület egyik kiscsapatában játszott, majd a város legnagyobb klubjában, a Maceióban, amely a brazil másodosztályban is szerepelt. Mikor a dolgok komolyabbá váltak, érdekelte, mi lesz velem, így változtatnom kellett a napi rutinomon, beleértve az iskolát is. Este tanultam, reggel edzettem. Aztán úgy 14-15 évesen eljött az idő, amikor az éreztem, hogy a tanulmányaimat nem tudom összeegyeztetni a focival, ezért abba akartam hagyni a játékot. Anyám viszont ledorongolt: »Nem, nem, ezt felejtsd el, most már végigcsinálod. Most megint át akarod szervezni a napi rutinodat? Igenis futballista leszel. Az ilyen nehézségek részét képezik az életnek. Erősnek kell lenned.«”