Musorujsag
Élő Eredmények
×

Angol uralom várható a BL-ben – ami könnyen tartóssá válhat

Angol uralom várható a BL-ben – ami könnyen tartóssá válhat

m4sport.hu | Petykó Adrián
A nagy arányban elhulló német, olasz és spanyol csapatokkal ellentétben roppant simán jutott a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjébe mind a négy angol klub, amely újabb jele lehet, hogy hosszú ideig is eltarthat a vezető európai szerepük.

A Chelsea 2012-es győzelme és a Liverpool 2018-as döntős szereplése között egyetlen egyszer sem fordult elő, hogy a BL-ben egynél több angol klub jutott volna be a legjobb négybe, a fináléban pedig egy sem járt ebben az öt kiírásban, azóta viszont már kettőt is teljes egészében béreltek ki. Ezeket épp a – Manchester Cityt a legutóbbi kiírásban legyőző – Chelsea és a Liverpool – 2019-ben a Tottenham ellen – nyerte meg, és a héten véget érő csoportkör alapján kevesekről képzelhető el, hogy fékezhetnék e tendenciát.

A négy német indulóból a Bayern München kivételével mind búcsúzott, és az is biztos, hogy a havazás miatt elhalasztott Atalanta–Villarreal meccs után vagy az olaszok eddigi egy, vagy a spanyolok két kiesője bővül tovább. Közben az Atlético olyan négyesből csusszant a 16 közé az utolsó pillanatban, melyben a hengerlő Liverpool mögött csupa negatív gólkülönbségű ellenfél zárt. A City bár Párizsban kikapott, megelőzte a PSG-t, és a visszavágón a végeredménynél jóval meggyőzőbb különbséget villantott. A Chelsea az utolsó pillanatban meglepetésre lecsúszott az első helyről, de néhány hete 4-0-val jelezte a Juventus elleni erőviszonyokat, ettől még bánhatja, hogy erős csoportelsőbe is belehúzhat, még ha a sorsoláson bizonyára senki sem örül majd a címvédőnek. És a többször megkérdőjelezett Manchester Unitednek sem okozott gondot a kezdetekben keményebbnek ígérkező ősz. Egyébként az angolok mindegyike már az ötödik körben lerendezte a továbbjutását.

Jürgen Klopp Liverpoolja alaposan helyben hagyta csoportját  (EPA/ROBERTO BREGANI)

Az angolok túlsúlyára olcsó válasszal szolgálna – és a jelző is sántítana –, ha a Premier League financiális fölényét jelölnénk meg, holott nem járunk messze ezzel az igazságtól, csak bővebb kifejtést érdemel.

A PL a legjobb időzítéssel, a BL-lel egy időben, némi túlzással szakadár ligaként jött létre (persze nem olyan előkészítetlenül, mint a tavasszal pár óra alatt befuccsoló Szuperliga), hogy a helyi futball-liga ne fölözze le az élvonalban termelők bevételeit az alsóbb osztályban indulók javára. Mára egyértelmű, sikersztori szökkent szárba, melynek értéke messze maga mögött hagyta a többi topligáét. Elég a közvetítési jogokért befolyó cechre tekinteni: az első szigetországon belüli tévés szerződéshez képest, ami ráadásul öt évre szólt, nem is háromra, mint a jelenlegi 4,5 milliárd fontos, több mint hússzoros a növekedés. És ezt megelőzően járt már 5 milliárd font felett is az ára, azaz brit földön tetőzni látszik az érdeklődés, de a külföldi lehetőségekben messze még a plafon. A bevételek igazságos elosztására viszont a kezdetektől ügyeltek. A stadionjaik sötét atmoszféráját is hátrahagyó, tiszta viszonyok mentén egyre népszerűbb és népszerűbb termék természetesen csábította a sokszor nem is oly tiszta szándékú befektetőket: oligarchákat, sejkeket vagy az amerikai major sportágakban szocializálódó tulajdonosokat, akik további távlatokat nyitottak.

A legnagyobb bevételeket továbbra is a Barcelona és a Real Madrid könyveli el, de miután a spanyol környezet már nem játszik mindenben a két óriása alá, kiderült, a felelős gazdálkodáshoz ez kevés volt. Mivel a felbukkanó új nemzetközi kihívók, a könnyedén zsebbe nyúló PSG és a City felhajtották a sikerek árát, így versenyképesség hajszolásában a kiadásaik is elszálltak. A koronavírus aztán kiütötte az egyik bevételi lábat, és ez a La Liga szigorú szabályozása mellett, amely az előző szezonbeli mérleg alapján állapítja meg a keretre és a transzferekre költhető összeget, komoly presztízsveszteségeket okozott. A stadiont szépítő Realnál a sztárigazolások maradtak el, a korábbi katasztrofális vezetőségi döntésektől roskadozó Barca viszont elvesztette Lionel Messit, az Európa-ligában kötött ki és hosszú kilábalás elé néz.

A spanyol ligánál más okból gondolkodnak hosszú távon, mióta 2015-ben csomagban árulják a portékájukat – az USA-ban többért kelt el, mint a PL-é –, jelentősen csökkent a különbség a tévés pénzek megoszlásában a mezőny és a két kirakatcsapat között, persze azért megőriztek némi kiváltságot. Egészen addig a klubok maguk értékesíthették a jogokat, így túl nagyra nyílt az olló. A befolyásos két gigász, amely a ’90-es szabályozásnál a kritériumok teljesítésével a pártolói tagok kezében maradt, így elkerülhette, hogy gazdasági társasággá alakuljon, a pályán is érvényesítette dominanciáját. Ellenfeleik jobb híján jó darabig elfoglalták állásaikat a bajnokság vonzerejét jelentő nagyágyúk árnyékában, még Diego Simeone Atléticója is antagonisztikus módon nőtt fel harmadiknak. Ennélfogva ugyan a spanyolok játékosnevelése továbbra is kiváló, kelendő exportot kínálnak, de az edzőik nem igazán követték a csúcsfutball tempóját. Hogy a tabella kiegyenlítettebb, az főként a topcsapatok visszaeséséből fakad.

A Barcelona már jóval a Bayern elleni vereség előtt elhasalt (EPA/PHILIPP GUELLAND)

Az olasz labdarúgás az ezredforduló táján veszítette el vezető szerepét, a meghatározó családi vállalkozások mint az Agnelli- vagy a Moratti-klán, a Berlusconi cégbirodalom főleg a 2008-as gazdasági világválság után nem tartotta a lépést a szilárd PL-lel, valamint a Reallal és a Barcelonával. A Serie A-ból eltűntek a klasszisok, a BL-ben 2010 óta a Juventus járt kétszer tűz közelébe és ennyi. Azonban szakmai vonalon továbbra sincs ok szégyenkezésre. Habár a klubok erőforrásai korlátozzák, meddig lehet eljutni Gianpiero Gasperrini, Simone Inzaghi vagy Maurizio Sarri támadóbbra hangszerelt elképzeléseivel, a hatásuk a válogatottnál a nyári Európa-bajnokságon kamatozott.

A németek nem tagadják meg választott útjukat: egyesületi modellben mintha valamiféle fenntartható fejlődést képviselnének a futballban. Néhány kivételtől eltekintve a klubok tulajdonjogának 50 plusz egy százaléka közösségi kézben kell maradjon. Az erős kontroll innovatív közeget szült, melyben nem meglepő, hogy 34 éves edzőt neveznek ki a sokszoros bajnok élére, és prosperáló Bundesligát, amely idomul, mintsem vetélkedik a valószínűleg amúgy is követhetetlen angol költekezéssel.

Persze jogos a cruijffi aforizma, a pénzeszsákok nem nyernek mérkőzést. De a pénz vonzotta tudás már igen.

Az agyelszívás révén más országok legjobbjai teszik feljebb és feljebb a lécet Anglia-szerte. Jürgen Klopp a Liverpoollal a PL-t és a BL-t is meghódította már a múlt évtized közepétől meghatározó, presszingre és az átmenetekre összpontosító német iskolával, és Tomas Tuchel is azon van, hogy a Chelsea-vel az európai címhez a hazait is bezsebelje. E felfogás szellemi atyja, Ralf Rangnick épp a napokban toppant be, hogy irányba állítsa a megrekedt Manchester Unitedet. Pep Guardiolával a Manchester City mindezekkel együtt is a legdominánsabb teljesítményt nyújtja. És immár nemcsak a legjobb spanyol szakember, hanem a legmagasabban jegyzett olasz is a fedélzeten, a Chelsea-nél már sikeres Antonio Conte pár hete a két éve még BL-döntős Tottenhamet vette át.

A PL-t korábban sem nyerte meg angol edző, és az első két évtizedében is Sir Alex Fergusonon kívül a csatornán túli gyüttmentek, Arséne Wenger, José Mourinho vagy az újra Liverpoolban, csak már az Evertonnnál dolgozó Rafa Benítez formálták a ligát, de a mostani szakmai elithez fogható, nemhogy Angliában, a sportág történetében soha sehol nem gyűlt össze. A verseny nyílt és többszereplős, aki kicsit is lejjebb ad a színvonalból, azt azonnal büntetik.

Ralf Rangnick alatt kéne új irányt vennie a Manchester Unitednek (EPA/Tim Keeton)

Az anyagi és szellemi javak ilyen minőségű együttállásával mindössze néhány együttes veheti fel a harcot. Elsősorban a példásan építkező, a Bundesligát uraló, ugyanakkor annak értékeit egy az egyben képviselő Bayern, amely erejének és korszerűségének kimondottan jót tesz, hogy nem nyújtózkodik tovább, mint a takarója ér.

Homlokegyenest ellenkezője a PSG: kiapadhatatlan források, csak győzzék lepapírozni, kirakatigazolások ameddig a szem ellát, újabb kényszerhelyzetbe hozott tréner, kompenzáló csapatjáték. Viszont döntős, majd elődöntős évaddal a hátuk mögött. Ettől függetlenül a Messi, Mbappé, Neymar hármas nem feltétlenül szolgálja jobban a végső célt, mintha közülük mondjuk mindössze kettőt kéne ellensúlyozni védekezésben.

A Bajnokok Ligája zárófordulójában leszűrhettük, az egymással mérkőző első számú spanyol és olasz csapat sem tartható számon favoritként. Carlo Ancelotti ezúttal is a játékosai erényeit tartja szem előtt, de ezek igencsak egysíkúak, ráadásul foghíjas a Real Madrid kispadja. Az Inter a csoportelsőket látva talán a szerencsés párosításban, vagyis a Lille-ben reménykedhet.

Akkor már a hibátlan Ajax, ha végjátékra esélyest kell mondani. Ami a Bayernre, az az amszterdamiakra is igaz, leszámítva a büdzsét. A hamisíthatatlan stílus és annak kivitelezése mégis magasabb polcra helyezi a holland bajnokot jó néhány tehetősebb riválisnál.

Az Ajax játékosai és edzője, Erik ten Hag (balról) mind a hat csoportmeccs után győzelmet ünnepelhettek (EPA/MAURICE VAN STEEN)

Alig néhány kihívó tehát, amely reálisan veszélyezteti az angol kilátásokat. Trendek ezelőtt is előfordultak. 1999-ig kellett várni az első olasz csapat nélküli döntőre, a múlt évtized nagy része meg a spanyolokról szólt. A BL története is azt mutatja, a futball hullámzik, azonban figyelembe véve, hogy a közös versengésbe mennyire más előírások és elvárások közül érkeznek a klubok, a csillagok még nem álltak annyira egybe, mint a legkiemelkedőbb szigetországi klubok előtt. A jövőben a nemzetközi piacra eladott tévés pénzekből már az érdeklődés arányában és nem egyenlően osztoznak majd a PL-ben, ami egyértelműen az élen állók kasszájában cseng majd jobban, és ezzel együtt járhat, hogy a legrangosabb kupából is a legnagyobb szeletet hasíthatják ki. 2005-2009 között egyszer már vitték a prímet az angolok, de abban a fizikalitásuk domborodott ki. Ezúttal más a helyzet.

A Premier League világbajnokságként funkcionál, tradicionális angol díszletek között, globális piacon, felsőfokú tudásimporttal.

Borítókép: m4sport.hu

További tartalmak