Lautaro Martínez remek labdát kapott, az egész liverpooli térfél ott volt előtte és csak egy védő állt vele szemben, mégis megelégedett azzal, hogy szögletet harcolt ki. Ez a jelenet a BL-nyolcaddöntő első összecsapásán történt, és az az egy védő Virgil van Dijk volt. Egyetlen meggondolatlan lépést sem tett, hibátlan testhelyzetet vett fel, mozgásával átvette az irányítást és a jobb oldal felé terelte a hazaiak csatárát, aki inkább nem is vállalta be a párharcot, és a halántékára mutatva egyértelműen jelezte, ezt érezte logikusnak. Vagyis nem látott esélyt arra, hogy átjátssza a holland bekket.
A szituáció megmutatta, miért piszok nehéz mérni a kiváló védőmunkát: Van Dijk neve mellé nem került sem tisztázás, sem szerelés, sem blokkolás, még a labdát sem érintette. Beavatkozás nélkül fűzte be az oktatófilmet a védekezés magasiskolája tárgykörben.
Emlékezetes, hogy 2018 márciusától 65 meccset felölelő sorozatot épített és több, mint egy éven át nem cselezték ki. De ha ahogy azt Martínez példája is mutatja, meg se próbálták? A 18/19-es bajnoki szezonban kilencven percre vetített átlagok alapján Joel Matip és Joe Gomez, azaz a liverpool további középső védői többet szereltek, több labdát szereztek, valamint többször helyeztek nyomást a labdásra. És pont ez jelzi, mennyire jó védő Van Dijk, hogy ritkán kell közbelépnie, egyszerűen csírájában folytja el a problémákat. Tekintélye révén pedig már sokszor rá sem vezetik a labdát a támadók.
2001-ben még Sir Alex Ferguson is bedőlt Jaap Stam becsúszó szereléseinek csökkenő tendenciájába, és téves következtetést vont le: eladta, mert azt olvasta ki a statisztikából, hogy veszít a hatékonyságából és hanyatlás elé néz. Pedig épp ellenkezőleg, a kiválóságát bizonyította, hogy egyre jobban elővételezi a helyzeteket, és hogy fejlődött a helyezkedése. Stam végül a Milannál csapattársa lett Paolo Maldininek, aki inspirálta a Maldini-elvet, miszerint csak az csúszik be, aki előtte hibázott és rosszul pozicionált, és azt kell kétségbeesetten korrigálnia. Valószínűleg azzal Ferguson is egyetértett, Maldinit úgy volt a futballtörténet egyik legjobbja a posztján, hogy közben a lehető legtisztább eszközöket vetette be. Az adatelemzők azzal példálóztak, hogy mindössze két meccsenként kényszerült becsúszni az alatt a húsz év alatt, amit az elitben töltött.
Tehát a meg nem történt események emelik a védekezés értékét. Ennek megítélése azonban szembe megy az általános emberi észjárással, mert nem arra kell fókuszálni, ami van, hanem ami nincs. Ez a kontrafaktuális gondolkodás. A legjobb védők helyezkedésükkel és intelligenciájukkal elkerülik a legtöbb beavatkozást, megelőzik a bajt, még mielőtt az bekövetkezne. Olyan kutyák, amelyek nem ugatnak, de őrzik a házat.