Paolo Maldini 2009 áprilisában jelentette be, hogy felhagy az aktív labdarúgással – az ötszörös Bajnokok Ligája-győztes klasszis 24 év alatt több mint 900 tétmérkőzést játszott le a Milan színeiben.

Visszavonulása után sokan jövőbeli trénert láttak benne, ám Maldini már játékosként leszögezte, hogy nem vágyik a vezetőedzői posztra, ennek okán több megkeresést is elutasított, így például Carlo Ancelotti ajánlatára is nemet mondott, mikor az olasz szakember 2009-ben, már a Chelsea alkalmazottjaként megkereste, hogy legyen az asszisztense a londoni alakulatnál.

Az ikont a folytatásban is üldözték a tulajdonosok, még Silvio Berlusconi, a Milan korábbi első embere is megpróbálta rávenni, hogy csatlakozzon a piros-feketék vezetőségéhez, ám Maldinit nem lehetett meggyőzni.

Maldini 2009-ben, utolsó milanos hazai mérkőzésén (Fotó: MTI/EPA/Daniel dal Zennaro)

A változás aztán 2018 augusztusában jött el, miután lezárult egy újabb fejezet az olasz klub életében: a Milan az amerikai Elliott Management Corporation kezébe került, miután a kínai üzletember Jonghong Li az ígéretével ellentétben nem tudta kifizetni a 415 millió eurós adósságát, hogy ezáltal megvásárolja a csapatot.

A befektetés-kezelő cég színrelépésével a Milan is egy teljesen új irányba indult el, Maldini pedig stratégiai és fejlesztési igazgatóként munkát vállalt egykori csapatánál.

Eleinte nem volt beleszólása a lényeges dolgokba, mondhatni, csak egy arc volt a tömegben, mivel a stafétabot a jelenleg a Paris Saint-Germainnél tevékenykedő brazil Leonardo kezében volt, aki viszont egy év elteltével távozott, így 2019 májusában megüresedett az igazgatóságban egy poszt – a Milan néhány héttel később előléptette technikai igazgatónak Maldinit.

„Az az igazság, hogy hónapokig haszontalannak éreztem magam Leonardo árnyékában. Persze sok dolgot tudtam, voltak terveim és elképzeléseim, de nem voltam magabiztos, egy teljesen új szerepkörbe kellett beletanulnom. Úgy érzem, hogy az igazi munkám akkor kezdődött el, amikor Leonardo elmondta nekem, hogy távozni fog a Milantól” – árulta el később Maldini az életrajzi könyvében.

S ez volt többek között az a pont, amikor a Milan-szurkolók reménykedni kezdhettek…

NEHÉZ KEZDETEK

Noha Maldini neve garancia a sikerre, a legenda igazgatói pályafutása nem indult jól: a gárda a vezérigazgatónak kinevezte Maldini mellé a szintén egykori Milan-játékos Zvonimir Bobant, a páros pedig aktívan együtt dolgozott, megértették egymást, kiválóan meg is osztották a munkát, Boban körül azonban forrósodni kezdett a levegő, miután 2020-ban az olasz médiában nyíltan kritizálta Ivan Gazidis vezérigazgatót, ugyanis kiderült, hogy a sportvezető még csak nem is említette Bobanéknak, hogy tárgyalásba kezdett Ralf Rangnickkal egy esetleges jövőbeli együttműködésről.

Gazidis és Boban kapcsolata hamar megromlott, a horvátnak pedig mennie kellett – a Milan 2020 márciusában szerződést is bontott vele, ennél a pontnál pedig úgy tűnt, hogy megrendülhet a „Milan-vér” a klubnál, s a lépés Maldini sorsára is kihathat.

„Az az igazság, hogy Boban kirúgása után én is távozni akartam. Remek kapcsolatot ápoltunk, őszintén beszéltünk meg mindent egymással, azt is elmondtuk, ha valamivel nem értettünk egyet a másik elképzeléseit illetően, elmondtuk a másiknak, ha valami nem tetszett. Nagyszerűen kiegészítettük egymást.”

Maldini végül a maradás mellett döntött, mára pedig tudjuk, hogy a szurkolók, s vélhetően a saját szempontjából is jól határozott a klubikon.

A FELEMELKEDÉS

A Maldini fémjelezte vezetőség első nagy húzása, s a technikai igazgató talán első komolyabb lépése Marco Giampaolo vezetőedző elküldése volt, akinek a helyére némileg meglepetésként végül az a Stefano Pioli került, akinek nem mondhatni, hogy kifejezetten csábító lett volna az ajánlólevele – az olasz szakember a Milan előtt irányította többek között a Parmát, a Sassuolót, a Laziót, az Intert és a Fiorentinát is, ám egyik klubnál sem tudott maradandót alkotni, pályafutása során egyetlen trófeát sem tudott előtte felmutatni.

Utólag persze könnyű okosnak lenni, de mára már tudjuk, hogy Pioli kinevezése fantasztikus húzásnak bizonyult – az 56 esztendős vezetőedző hamar megtalálta a játékosokkal a közös nevezőt, a kezdeti nehézségek ellenére néhány hónap alatt felrázta a csapatot, amely azóta egy teljesen már arcát mutatja.

Stefano Pioli főnyereménynek bizonyult (Fotó: EPA/ROBERTO BREGANI)

A JÁTÉKOSKERET

Paolo Maldini tudja, mitől döglik a légy. Magabiztossága és kisugárzása kihat a futballistákra, és ugyanígy van ez az erősítésekkel is – Theo Hernández, Maldini talán legnagyobb fogása például egy pillanatig sem rejtett véka alá, hogy 2019 júliusában a legenda győzte meg arról, hogy Olaszországot válassza.

„Fiatalként Maldinit néztem játék közben, rajta nőttem fel. Nagyon szoros kapcsolatot ápolunk – amikor először találkoztam vele Ibizán, rögtön mindent rendbe rakott bennem. Közölte velem, hogy jó játékos vagyok, aki fontos, ám minden nap keményen kell dolgoznom. Ennek köszönhetően lettem az, aki ma vagyok. Minden nap beszélek Maldinivel, aki ráadásul folyamatosan kijön megnézni az edzéseinket. Megtiszteltetés, hogy a történelem egyik legjobbja minden nap itt van velünk” – mondta el az azóta a francia válogatottban is alapemberré vált Hernández a The Athleticnek.

És hogy hogyan nézett ki a történet a másik főszereplő szemszögéből?

„Megnyerte a Bajnokok Ligáját a Real Madriddal, de mégis elveszettnek láttam – osztotta meg a BeiN Sportsszal Maldini az első találkozásuk körülményeit. – Amikor beszéltem vele, semmit sem tapasztaltam abból, amit mondtak róla. Csupán találtam egy érzékeny srácot, aki csak dolgozni szeretett volna. Hittem benne. A klub hitt benne.”

A Milan Hernández mellett szerződtette a portugál szupertehetséget, az akkor még csak 19 éves Rafael Leaót is, aki mára szintén az együttes kulcsemberévé vált, 22 évesen húzónév a Serie A-ban, s talán nem is meglepő, hogy a Transfermarkt piaci portál már 50 millió euróra becsüli a cselgép értékét, amivel az azóta válogatottban is bemutatkozó Leao a Milan legértékesebb játékosa.

Maldini egyik legjelentősebb lépésére 2020 januárjában került sor, amikor visszacsábította a klubhoz a 38 esztendős Zlatan Ibrahimovicot. A sportvezető tudta, hogy a veterán, ellentmondást nem tűrő támadó nemcsak a pályán, hanem azon kívül is alapjaiban megváltoztathatja a csapat mentalitását – az egykori védőnek igaza lett.

„Fiatal csapatunk van, Európában és Olaszországban is a Milan kerete az egyik legifjabb. Ezeknek a srácoknak időre van szükségük, ezt mindenki tudja, aki korábban játszott. Ezért hoztuk Ibrahimovicot, hogy ő legyen a vezér, ő vezesse a fiatalokat. Ibra sosem lesz teher ennek a csapatnak, ő sokkal inkább egy motor” – vélekedett később Maldini.

Ki kell emelni, hogy a Milan egyre jobban igazol, mindezt pedig jobbára „fillérekért” teszi – már ha összevetjük a piros-feketék költségeit az európai topklubokéval.

A klub olyan játékosokat szerzett meg az elmúlt két évben, mint Simon Kjaer (Sevilla, ingyen), az egyre jobban teljesítő Pierre Kalulu (Lyon II, 480 ezer euró), Ante Rebic (Frankfurt, kölcsönbe), Brahim Díaz (Real Madrid, kölcsönbe), Sandro Tonali (Brescia, 15+10 millió euró), Mike Maignan (Lille, 13 millió euró), Fikayo Tomori (Chelsea, 28.5 millió euró) vagy épp Olivier Giroud (Chelsea, 1 millió euró).

A listára tekintve egy topcsapat szurkolója nyilván nem dobna hátast, hiszen jobbára „ismeretlen fiatalokról”, kiégettnek bélyegzett veteránokról vagy máshol „kukázott” játékosokról van szó, ám a közös mégis az ezekben a nevekben, hogy Milánóban megkapták a lehetőséget a bizonyításra, s meg is tudták mutatni, hogy képesek a kiemelkedő teljesítményre – talán nem is véletlen, hogy az iménti felsorolásban mindenkinek nagy szerepe van abban, hogy az AC Milan nem kis meglepetésre jelenleg vezeti a Serie A-t, s a 2010–2011-es idény után ismét bajnokságot nyerhet.

Nincsenek sztárok a Milanban, Stefano Pioliék csapatként nyerik a meccseket (Fotó: EPA/ALESSANDRO DI MARCO)

MALDINI NEM ALKUSZIK, A MILAN NEM ALKUSZIK

Az olasz alakulat az elmúlt egy évben jelentős pénzösszegektől esett el, mivel a szezon előtt több sztárja is távozott, méghozzá ingyen. A saját nevelésű, s az elmúlt évek során sztárrá váló Gianluigi Donnarumma az ügynökével, Mino Raiolával karöltve kötélhúzásba kezdett a Milannal, s olyan magas fizetést igyekeztek kialkudni, ami a klub számára vállalhatatlan volt, így a felek végül nem is tudtak megállapodni a szerződéshosszabbításról.

Ennek eredményeként Donnarumma 2021 nyarán szabadon igazolhatóként a Paris Saint-Germainhez került – a kezdeti lelkesedés után hamar kiborult a bili: a kapus nem érzi jól magát Párizsban, nem játszik eleget, emellett a teljesítménye is hagy némi kívánnivalót maga után: a PSG többek között Donnarumma óriási hibája miatt zúgott ki a Real Madrid ellen a Bajnokok Ligájából – tette ráadásul mindezt kétgólos előnyről.

A 23 esztendős, az Európa-bajnokság legjobbjának megválasztott kapus a hírek szerint olyannyira nem találta meg a számításait Franciaországban, hogy egy év elteltével visszatérne a Serie A-ba.

Az mondjuk biztos, hogy a következő állomás nem Milánó lesz, Donnarumma ugyanis „felégette maga után a hidat” a távozásának módjával, a Milan ráadásul Maignan személyében nagyon jó kapust hozott a fiatal sztár helyére – a francia nagyszerűen teljesít Olaszországban, ebben a szezonban 27 bajnokin mindössze 19-szer találtak be az ellenfelek a kapujába, 14 alkalommal pedig gólt sem kapott!

Donnarummán kívül ott van még Hakan Calhanoglu, aki tavaly nyáron a rivális Internél kötött ki – a török középpályás esetében is pénzügyi okai voltak a váltásnak.

A sor pedig folytatódni fog, a legújabb távozó ugyanis Franck Kessié lesz, akivel a klub sok ideje hosszabbítani akar, ám a játékos és ügynöke rendre magasabb fizetést akart kialkudni a Milan ajánlatánál – néhány hete Fabrizio Romano transzferguru tényként számolt be róla, hogy az elefántcsontparti középpályás megállapodott a Barcelonával, s 2022 nyarától a katalánoknál folytatja a pályafutását.

Az mondjuk már más kérdés, hogy Kessié hiába teljesít kiválóan az elmúlt két szezonban a Milannál, Sergio Busquets, Gavi és Pedri mellett aligha jut majd neki jelentős szerep Xavi Hernández Barcájában…

Franck Kessié lehet a piros-feketék következő nagy távozója (Fotó: EPA/MATTEO BAZZI)

Egyelőre Alessio Romagnoli jövője sem tisztázott: az alakulat korábbi csapatkapitánya a sérülései, illetve a megbízhatóan teljesítő Fikayo Tomori érkezése után egész egyszerűen kiszorult a kezdőcsapatból, s mivel neki is lejár a szerződése – ráadásul az ő ügynöke is a Milánóban nem túl közkedvelt Mino Raiola –, könnyen elképzelhető, hogy Romagnoli a következő idényt már máshol kezdi meg.

Ha két sztárja elveszítése után a jelenlegi kiírásra csak erősebb lett az AC Milan, akkor biztosak lehetünk benne, hogy Kessié (és Romagnoli) hiánya sem dönti romokba a szépen lassan összeálló együttest, ahol tizenöt év után újra felbukkant az a bizonyos fény az alagút végén – köszönhetően Paolo Maldini elképesztő munkájának.

Alberto Zaccheroni korábbi vezetőedző is hasonlóan gondolja ezt.

„Ez a Milan azért képes így teljesíteni, mert egyesül a csapatban az erő, az intenzitás és a minőség. Nem használja ki a teljes pályát, elsősorban a közepén nyeri meg a csatákat, ott alakítja ki a számbeli fölényt. A rendszer kiváló, jutalmazza az olyan játékosokat, mint Hernández, Leao vagy Calabria. Pioli nagyon jól teszi a dolgát, a cseréivel remekül bele tud nyúlni a meccsekbe. Azonban az újjászületésnek a megtestesítője Maldini. Teremtett egy ideális környezetet, ragaszkodott a »rossoneri« érzéshez, összetartja a csapatot, Paolo, na ő az igazi mester!”

Carlo Ancelotti még az Everton menedzsereként emelte ki Maldini munkáját.

„A Milan jól teljesít, Pioli és Maldini fantasztikus munkát végez a klubnál. Sosem kételkedtem Maldini vezetői képességeiben. Neki köszönhető a jó futball, mert kiváló munkát végez az igazolásokkal, olyan játékosokat szerződtet, akik képesek jól teljesíteni, mindezt úgy, hogy közben nem áll a rendelkezésére magas átigazolási összeg.”

A Real Madrid trénerének igaza van: a Milan nem vásárol drágán játékosokat, ehelyett kifejezetten okosan költ, rendkívül jól fekteti be a különböző összegeket. Maldini pedig mindeközben nemcsak az olcsó megoldást keresi, inkább a futballisták mentalitását helyezi előtérbe, azt figyeli, kiben lehet ott a „Milan-szív”, ki az, aki képes az utolsó pillanatig küzdeni a csapatért.

Mint Hernández is említette, a technikai igazgató igazi példakép a játékosok számára: élőben tekinti meg az együttes mérkőzéseit, majd a lefújást követően minden milánói labdarúgóval külön vált néhány szót, hasznos tanácsokkal látja el őket. Maldini emellett folyamatosan kijár a gárda edzéseire is, segíti a játékosokat – tulajdonképpen 53 évesen, igazgatóként is úgy viselkedik, mint egy igazi kapitány, aki egy pillanatra sem hagyja magára a társait.

Maldini az edzésekre is gyakran kilátogat Milánóban (Fotó: Getty Images)

PÉNZ ÁLL A HÁZHOZ?

A klub a nagyszerű szereplése miatt újfent egyre több potenciális befektető érdeklődését kelti fel – a legfrissebb hírek szerint a bahreini Investcorp olyannyira komolyan gondolja az olasz csapat megvásárlását, hogy már tett is egy 1.1 milliárd eurós ajánlatot az Elliott Managementnek.

Arról egyelőre nincsenek információk, hogy az amerikai csoport eladja-e a gárdát, ám az olasz sportsajtó szerint az Investcorp megkeresése olyannyira komoly, hogy az Elliott minden bizonnyal belemegy az üzletbe.

Kérdés, hogy egy esetleges tulajdonosváltás mit eredményez majd a klub vezetőségében és hosszú távú terveiben – az egyértelmű, hogyha a piros-feketéknél valóban átrendeződés lesz, az új igazgatóságnak meg kell győznie Paolo Maldinit a maradásról, s hagyni, hadd folytassa az 2019-ben megkezdett munkáját.

Az ugyanis a jelenlegiek alapján fantasztikus – amíg Maldini az AC Milannál lesz, addig nyugodtan kijelenthetjük: jó kezekben van a keret. Ha valaki, akkor ő visszavezetheti a klubot oda, ahol lennie kell, a labdarúgás elitjébe.

Rögös, keserű tizenöt éven van túl világ egyik legpatinásabb együttese, de úgy tűnik, hogy ennek most vége, jó útra lépett a világ második legtöbb európai kupatrófeájával büszkélkedhető Milan – hála Paolo Maldininek, aki nem csak játékosként volt valódi kapitány, most már igazgatóként is az.