Gareth Southgate felkötheti a gatyáját, ugyanis bajban van. Bajban van, mert az angol labdarúgó-válogatott élén a sikeres 2018-as vb- és 2020-as Eb-szereplés után a katari tornára eljutott az együttes oda, amit vélhetően el akart volna kerülni a szakember. A csapaton a kiégés nyomai észlelhetők, a produkciókat elnézve pedig kijelenthető, a szövetségi kapitány képtelen újra és újra felrázni az alakulatot.

Jegyezzük meg, nem lehet védeni  a játékosokat, ám nem is a kvalitásokkal van itt probléma, hisz Harry Kane-ék egyáltalán nem felejtettek el futballozni, de az elveszített Európa-bajnoki döntő óta az együttes teljesítménye túlságosan is hullámzó, rengeteg játékos a klubjában sem játszik feltétlenül azon a szinten, hogy a válogatottban egyáltalán helye legyen. Ez azonban van, akit nem érdekel, és ez az illető épp Southgate.

Egyre inkább kitűnik a tréner újra és újra kibukó hibája, amin egyébként a brit média is hónapok óta csámcsog: noha Southgate az első éveiben rendre azt ismételgette, a játékosokat a teljesítményük alapján fogja behívni, s nincs bérelt helye senkinek sem, ezen állítása az utóbbi időszakban rendre megdől, amivel a szakember rámutatott, igenis megvannak kivételezettjei.

Ám ha például nem a karrierjét épp kisiklató Harry Maguire-ről beszélnénk, akkor lehetne is védeni Southgate-et, a kapitány viszont sokadszor bizonyítja, nem tudja, de igazából nem is szeretné elengedni a korábban megfelelő, manapság azonban már inkább megbízhatatlan láncszemeit a válogatottnak.

A 40 milliós kérdés: mit keres Harry Maguire a válogatottban? (Fotó: EPA/PETER POWELL)

Az angolok a mester hibáiból – és persze a sajátjaikból, hisz azért ne vitassuk el a futballisták felelősségét se – fakadóan például rendkívül nagy kudarcba szaladtak bele a Nemzetek Ligája-kieséssel, az együttes ráadásul szemmel láthatóan már korántsem annyira motivált, mint az előző nagy tornákon. Mindezeket látva bátran kijelenthetjük, Southgate vékony jégen táncol, s egy nem elégséges vb-produkció biztossá teheti a távozását a „háromoroszlánosok” éléről.

Külön fejtörést okozhat a mesternek, hogy akadnak nagy hiányzói az angol válogatottnak. Rögtön itt van a jobbszélső, Reece James, aki még a Chelsea AC Milan elleni Bajnokok Ligája-mérkőzésén dőlt ki – az elsődleges diagnózis megnyugtató volt, akkor még csupán csak néhány hét kihagyást jósoltak a 22 esztendős csillagnak, néhány nappal később azonban kiderült, a baj sokkal nagyobb az előzetesen gondoltnál, James térdében a szalagok is megsérültek, ami miatt operálni kell, ezzel pedig a játékos biztosan lemarad a világbajnokságról.

Trent Alexander-Arnold néhány hete ugyan felépült bokasérüléséből, így az ő helye papíron biztosítottnak tűnik, de nem árt megjegyezni, hogy a Liverpool sztárja az elmúlt időszakban rámutatott, hogy a védekezésben kifejezetten akadnak hiányosságai – mivel Southgate az állandó kritikák ellenére is sokszor ragaszkodik a 3–5–2-es (vagy a 3–4–2–1-es) szisztémához, a mester talán még azzal is jobban járna, ha a jobb szélre a zseniális formában lévő Kieran Trippiert tenné be, vele kapcsolatban viszont nem árt megjegyezni, hogy kvázi középpályásként egyáltalán nem játszott sokat: 123 PL-meccsén mindössze 15-ön szerepelt ebben a pozícióban, s Spanyolországban főleg Diego Simeone, az Atlético Madrid edzője próbálkozott a játékos feltolásával – az már más kérdés, hogy ez inkább kevesebb, mint több sikerrel járt.

A védelemben egyelőre van egy lyuk Kyle Walker helyén is – a Manchester City játékosa a Manchester United elleni városi derbin szenvedett ágyéksérülést, s Southgate úgy hívta meg a 32 éves futballistát a keretbe, hogy Walker október közepe egyáltalán nem lépett pályára. Ennek Pep Guardiola minden bizonnyal nagyon örül…

Hasonló a helyzet egyébként Kalvin Phillipsnél is, aki annak ellenére is ott van a keretben, hogy a jelenlegi szezonban egy korábbi sérülése miatt kis túlzással a pályára sem lépett.

Ami Walker esetleges pótlását illeti, a poszt talán kevesebb fejtörést okoz majd a kapitánynak, hisz Benjamin White ebben a szezonban kifejezetten jól szerepel az Arsenal színeiben, azt azonban fontos kiemelni, hogy Arteta idén minden mérkőzésén négyvédős rendszerben küldte pályára a csapatát, s Southgate háromvédős alakzata igencsak különbözik az „ágyúsoknál” megszokottól – White szerepköre a válogatottban nagyon más lesz, mint klubcsapatában, az pedig korántsem megnyugtató, hogy a világbajnokságon valószínűleg Maguire mellett kell majd játszania, akinek a lassúságát részben neki kell majd kompenzálnia.

Southgate a védelem bal szélén is elkövette azt a hibát, hogy a sérült Ben Chilwell kiesése miatt meghívta azt a Luke Shaw-t, akinek korántsem a jelenlegi a legmegbízhatóbb formája, s például otthon maradt James Justin (Leicester) vagy az a Ryan Sessegnon, aki a Tottenhamben ugyan nem stabil kezdő, de Antonio Conte csapatában hasonló szerepkörben kell játszania, mint amit a válogatottban elvárna tőle a kapitány.

Itt jön be ismét a képbe Trippier, s könnyen elképzelhető, hogy ő kerül majd át a pálya bal oldalára.

Angliánál tehát jelenleg annak ellenére is rengeteg a kérdőjel, hogy az együttes a névsor alapján brutálisan erős. Óriási a potenciál a listán szereplő sztárokban, de fontos kiemelni, hogy az együttes nagy része egyáltalán nincs kiemelkedő formában – vagy épp ha a klubcsapatában jó formában is játszik, a válogatottban jobbára „langyos víz” produkcióval rukkol elő.

Elég csak Conor Gallagherre gondolni, aki hiába tért vissza remek idénye után a Palace-től a Chelsea-be, régi-új csapatában egyelőre igencsak keresi önmagát, de említhetnénk azt a Jack Grealisht is, aki remekelt az Aston Villában, ám a Manchester Cityhez igazolása óta valahogy nem tud átlendülni a holtponton.

Jack Grealish továbbra sem találja a jó formáját (Fotó: EPA/ALEJANDRO GARCIA)

Mindenképp pozitívum, hogy ott van a névsorban Bukayo Saka, aki az Arsenalban fantasztikus hónapokon van túl, a címeres mezben viszont még várat magára a nagy teljesítmény – más kérdés, hogy egy 21 esztendős tehetség esetében nem lehet elvárni azt, hogy épp egy világbajnokságon robbanjon be igazán a címeres mezben.

Elnézve a keretet, az kijelenthető, hogy a védelem a már említett „Maguire-ragaszkodás” miatt egyáltalán nem tisztázott, de kitűnik az is, hogy a középpályáról hiányzik a kreativitás – kis túlzással csak Mason Mountra és James Maddisonra lehetne ráaggatni a játékmester jelzőt, a Chelsea futballistája viszont manapság még a klubcsapatában sem túlságosan meggyőző.

Maddison meghívása viszont nagyon pozitív, a Leicester City ásza sokadik szezonjában játszik úgy, hogy azzal egyébként kiérdemelné a Southgate invitálását – a kapitányról azonban tudjuk, nem igazán hajlandó engedni az elveiből, s épp emiatt is valószínű, hogy az angol keret egyébként legjobb formában lévő játékosa elvétve kap majd szerepet Katarban is.

Mert abban biztosak lehetünk, Southgate nem fog kockáztatni, s hacsak nem kerül nagy csávába, nem épp egy, az állásáról döntő világbajnokságon fogja felforgatni a csapatát – sajnálatos, hogy a szakember makacsságát minden bizonnyal egy rendkívül ígéretes játékoskeret fogja megszenvedni. A világ persze nem fog összedőlni, ha Anglia kudarcot vall Katarban, mivel az együttes magja kifejezetten fiatal, így egy vb még biztosan, de akár több is beleférhet sokaknak.

Ám egy ilyen névsor blamája így is nagy kudarc lenne Anglia számára.

Ami a támadósort illeti, a csapatkapitány Harry Kane helye megkérdőjelezhetetlen, ám mögötte „trehány munkát végzett” a mester: egész egyszerűen érthetetlen, hogy miért nincs ott például Tammy Abraham vagy Ivan Toney az együttesben.

Callum Wilson védelmére szóljon, ő nagyszerűen teljesít a Newcastle-ben, s egyébként abszolút meg is érdemelte a meghívót, Southgate ugyanakkor eddigi 76 meccsének a töredékén küldte pályára az alakulatot két csatárral – ez rögtön rá is mutat, hogy Kane mellett igencsak nehéz lesz kivívnia bárkinek is a játékperceket, így ha a kapitány behoz egy második csatárt, biztosak lehetünk benne, hogy az vagy Kane pihentetése miatt, de sokkal inkább amiatt történik majd meg, mert az angolok a hajrában hátrányban lesznek.

És itt jönne be a képbe a teljesen más stílust képviselő, 194 centiméter magas, fejjel rendkívül veszélyes Abraham, aki pont azt a célt szolgálta volna, hogy hátrányban beadogató csapatban ott legyen Kane mellett, ezáltal a levegőben pluszt tudjon adni a támadásokhoz.

Wilson márpedig erre a célra nem lesz megfelelő, így Abraham kihagyása a keretből teljesen jogosan csapta ki a biztosítékot a brit médiánál.

Noha az angol csapat az Európa-bajnokságon megmutatta, ennek a keretnek nem létezik lehetetlen, a részben hazai rendezésű tornán a futballisták extrán motiváltak voltak, csak épp ennek az elmúlt időszakban nyomát sem lehetett tapasztalni. Southgate vezetésével nem csupán a kiégés tapasztalható egyes játékosokon, de a kapitány rendre rámutat arra is, az együttes leggyengébb láncszeme nem valamelyik futballista, hanem épp ő.

Azt ne vitassuk el Southgate-től, hogy nagy általánosságban egyébként érezhetően jól készül fel a fontos mérkőzésekre, a tudomány azonban itt mintha megállna, s onnantól kezdve Southgate egész egyszerűen képtelen lereagálni a pályán történteket. Taktikailag nem igazán tud belenyúlni az összecsapásokba, és ez épp a rossz válogatási módszerei, az állandó ragaszkodása miatt van, ezek után nem is véletlen, hogy az angol kapitányt egyre többször „meccselik le” a rivális edzők.

Harry Kane-nek ezúttal is a vállára kell vennie a csapatát (Fotó: EPA/Andrew Yates)

Persze ne vitassuk el a Southgate által az elmúlt években elért sikereket, hisz a szakember egy bombaerős csapat alapjait fektette le, de mindezek ellenére úgy tűnik, az angol válogatott megakadt egy ponton, ahonnan a szakember képtelen tovább lökdösni. Arra márpedig nagyon kevés tréner képes, hogy egy olyan hullámvölgyből kihúzzon egy válogatottat, mint amibe Anglia a Nemzetek Ligája-szereplés után belekerült.

Az biztos, hogy ezúttal már kevés lesz a tehetség, kevés lesz a sztár, Katarban a tökéletes egység és csapatszellem dominál majd. Márpedig az angolok ágán ott vannak franciák, a belgák, de még a portugálok is, akik ellen igenis nagyot kell majd alakítania Southgate-nek.

Mindezektől függetlenül az biztos, hogy az angolok ezzel a kerettel akár a végső győzelemre is esélyesek lehetnek, a jelenlegi stábbal viszont nagy bravúr lenne a végső diadal.

Mert itt most tényleg minden a kapitányon múlik: amennyiben Gareth Southgate tanul a hibáiból, mer kockáztatni, s mer belenyúlni az elmúlt években gondosan felépített rendszerébe, akkor Anglia akár még a legnagyobbakat is meglepheti. Más esetben viszont csúnya vége lehet a kapitánynak.

AZ ANGOL VÁLOGATOTT KERETE:
KAPUSOK: Jordan Pickford (Everton), Nick Pope (Newcastle), Aaron Ramsdale (Arsenal)
VÉDŐK: Harry Maguire (Manchester United), Luke Shaw (Manchester United), Eric Dier (Tottenham), John Stones (Manchester City), Kyle Walker (Manchester City), Kieran Trippier (Newcastle), Conor Coady (Everton), Ben White (Arsenal), Trent Alexander-Arnold (Liverpool)
KÖZÉPPÁLYÁSOK: Jude Bellingham (Borussia Dortmund), Mason Mount (Chelsea), Conor Gallagher (Chelsea), Declan Rice (West Ham), Jordan Henderson (Liverpool), Kalvin Phillips (Manchester City)
TÁMADÓK: James Maddison (Leicester City), Phil Foden (Manchester City), Jack Grealish (Manchester City), Harry Kane (Tottenham), Bukayo Saka (Arsenal), Raheem Sterling (Chelsea), Callum Wilson (Newcastle), Marcus Rashford (Manchester United)