A korábbi kiváló ballábas védő és szabadrúgás-specialista három éve küzdött leukémiás betegséggel. Több kemoterápiás cikluson és csontvelő-transzplantáción esett át korábban. Pénteken egy római kórházban hunyt el.

Haláláról családja tájékoztatta az olasz hírügynökséget, jelezve, hogy édesanyja, bátyja, felesége, öt gyermeke és egy unokája gyászolja. Közleményük kiemeli: „különleges személyiség, rendkívüli szakember” volt és „bátran harcolt a szörnyű betegséggel”.

Mihajlovics játékosként a Crvena zvezda színeiben 1991-ben BEK-győztes, a Lazióval 1999-ben KEK-győztes volt. Emellett két olasz bajnoki címet és négy Olasz Kupát nyert a római csapattal, illetve az Internazionaléval. Olaszországi karrierje során játszott még az AS Romában, valamint a Sampdoriában.

Pályafutását 2006-ben zárta le, majd rövid kitérőkkel idén márciusig Olaszországban edzősködött. Akkor a Bolognát hagyta ott, hogy újfent kórházi kezeléseknek vesse alá magát.

A szakember 2012 májusa és 2013 novembere között a szerb válogatott, 2018-ban egy hétig a Sporting kispadján is ült.

A vukovári születésű Mihajlovic 63 mérkőzésen lépett pályára a jugoszláv válogatottban, majd a 2003-ban megalakult Szerbia és Montenegró színeiben is játszott négy találkozón, így összesen 67 alkalommal ölthette magára a nemzeti csapat mezét.