Musorujsag
Élő Eredmények

Potter nem varázsolt, de a Chelsea megdolgozott azért, hogy mellé szegődjön a szerencse

Potter nem varázsolt, de a Chelsea megdolgozott azért, hogy mellé szegődjön a szerencse

m4sport.hu | Szerző: Petykó Adrián
A felfordulást nem oldotta meg, de azzal, hogy ültek Graham Potter húzásai, némi szerencsével, lehengerlő játék nélkül is megfordította a Dortmund elleni Bajnokok Ligája-nyolcaddöntőt a Chelsea.

Egyforma távolságra a következő BL-t érő helyezéstől és a kiesőzónától a bajnokság középmezőnyének bugyraiban; a nyakló nélkül kiszórt fontszázmilliók médiateherrel is járó tulajdonosi nyomással; hátrányból, miközben az ellenfél az összes 2023-ban sorra kerülő meccsét megnyerte, szemben a csapatával, amely ez idő alatt, egyszer sem jutott el két gólig – vázlatpontokban Graham Potter kilátásai a Dortmunddal vívott nyolcaddöntő visszavágójára, amelyen így március beköszöntével lényegében állt vagy bukott, hogy marad-e értelme a nyárig hátralévő hónapoknak.

A Chelsea mégis továbbjutott, és nem volt ebben semmi varázslat. Mágia helyett azt a formációt és rendszert választották, amellyel úgy terelhették kedvező irányba a mérkőzés képét, hogy a játékosok erényei is a legjobban érvényesülhettek. Az elengedhetetlen szerencse pártfogásával így már meg tudták fordítani az állást.

Kezdve azzal (Szerencse I), hogy párharc két meccse között kidőlt a Dortmundban elviharzó Karim Adeyemi, akinek a sebessége komolyabb fejtörést okozhatott volna Londonban is. Majd alig pár perc elteltével Julian Brandt sántikált le a Stamford Bridge-en. A legjobb formában lévő dortmundi kiemelkedően mozog a sorok közt és fordítja támadásba a labdabirtoklást, ráadásul mostanában kimondottan eredményesen ért oda a befejezésekhez is. De a vendégek nem a hiányzóik miatt nem építkeztek olyan zökkenőmentesen, mint legutóbb. Potter a három belső védővel egy az egyes emberezésre állította át a letámadást, így a kihozatali fázisban eltűntek a dortmundi fórok: Emre Can betagozódása a hátsó kettős mellé már nem okozott létszámfölényt, ahogy az eggyel feljebb, a középpálya tengelyében sem alakulhatott ki, mert Cucurelláék a védelem tengelyéből kilépve elkísérhették a visszalépő támadókat.

A Chelsea emberezős letámadásában a támadói a Dortmund két középső védőjére és a közéjük visszalépő Canra helyeztek nyomást, a középpályán és a széleken adottak voltak a párok, így a németek visszalépő támadóit a hazaiak belső védői követhették: ahogy a felső képen Marc Cucurella tette Brandttal, az alsón pedig Wesley Fofana Marco Reusszal (forrás: M4 Sport)

Akadt is a túlsó térfélen megszerzett labda szép számmal.

A Chelsea labdaszerzései:

A Chelsea labdaszerzéseinek pozíciójából látszik, hogy az első félidőben egyből nyomás alá helyezte a Dortmundot – a szünetig 14-szer szerzett labdát az ellenfél térfelén, a folytatásban ez kevesebb, mint a felére esett vissza (forrás: Opta)

A Chelsea-nek ha nincs is csiszolt csapatjátéka, még akkor is vannak kiváló futballistái, és a hektikussággal elérte, hogy rájuk támaszkodhasson. Az átmenetekben könnyebben kihasználható szituációk adódhattak, így nem is törekedtek a labda dajkálására, ebből is látszik, a birtoklása csak eszköz.

Aztán ugye (Szerencse II) luft ritkán jön jól egy helyzet értékesítésében, és Raheem Sterling befejezése egyébként is dadogott egészen a lövésig, bár az örökbecsű a fülünkbe cseng, a gólt sosem kell megmagyarázni. Nem sokkal korábban az angol szélső már kihagyott egy ziccert, ám lesről indult, így a kipattanójából hiába született gól. De talán nem véletlen, hogy Sterling került a kapu elé – Mihajlo Mudrik meg luxustartaléknak a padra –, mert amíg a réseket kereste kiugrásra készen, nem csak lekötötte a védőket, teret is hagyott João Félixnek és Kai Havertznek felvenni a labdákat, és kombinálni, ahogy a vezetés megszerzése előtt is történt a felezőnél. A szerepük sajátosságából következett, hogy a portugál jóval mélyebbre is visszajárt, míg Havertz inkább a vendégek védő és középpályás sora között élt.

João Félix és Kai Havertz játékbaavatkozásainak hőtérképe is visszaadja, hogy a két támadó a félterületekben volt aktív, viszont a pálya különböző magasságában: Félix a bal oldalon a támadásépítés korábbi szakaszaiban kapcsolódott be, Havertz viszont a jobbon a Dortmund sorainak áttöréséből vette ki a részét (forrás: Opta)

És a szabálykönyv előírásait sem érvényesítik mindig oly rigorózusan (Szerencse III), mint Havertz újrarúgatott tizenegyesénél, aki teljesítménye alapján azonban kiérdemelte, hogy döntő faktor legyen. A fordítással a Chelsea letekerte a presszingjét, majd Potter a Dortmund cseréjére is reagált: nem hagyta, hogy a plusz szélső bevetésével a középpálya egyensúlya felboruljon (már nem védekezhettek párban belül), és Conor Gallagher beküldésével Enzo Fernández már a vonalak között biztosíthatta a németek meddőségét.

Noha némi mázlival is, de főképp logikus döntésekkel érvényesítette fölényét, így a nagyobb potenciállal rendelkező fél továbbjutása nem a véletlenen múlt. Potter ezzel szerzett egy kapaszkodót, hogy a következő kör végéig konkrét célok mentén bütykölhessen a keze alatt lévő alapanyaggal. Ettől még alighanem egyedülálló feladattal birkózik épp, hisz a klub víziója kábé kimerül annyiban, hogy mostmá’ történjen valami, holott az évad kellős közepén nagygenerálozott kerettel dolgozik, és a kizárólag hátráltató körülményektől övezve még azt is bizonyítania kell, nem eszi meg egy sztárcsapat vezetése. Viszont egyetlen edző sem varázsló, még ha Potternek is hívják, hogy egyetlen varázsütéssel rendet vágjon a káoszban.

Borítókép: Graham Potter, a Chelsea vezetőedzője (EPA/Neil Hall)

További tartalmak

Kapcsolódó hírek

Nem a döntés volt rossz Havertz újrarúgatott tizenegyesénél, hanem a szabály
<a href="https://m4sport.hu/kulfoldi-foci/cikk/2023/03/07/masodjara-mar-nem-hibazott-a-chelsea-forditott-a-dortmund-elleni-bl-nyolcaddonton" target="_blank" rel="noopener">A Chelsea kedd este 2-0-ra legyőzte a Borussia Dortmund együttesét a labdarúgó Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjének visszavágóján és így 2-1-es összesítéssel bejutott a legjobb nyolc közé.</a> A meccs komoly vitákat váltott ki futballberkekben, ugyanis a második londoni gól furcsa körülmények között született, Kai Havertz előbb a kapufára rúgta a büntetőt, majd a játékvezető újrarúgatta azt, mondván, több játékos bemozdult a tizenhatoson belülre. A német a második tizenegyest már értékesítette. Megvizsgáltuk, miért döntött így a bíró, és hogy miért kellene újragondolni a szabályt, amely olykor meccseket tud befolyásolni.
Bajnokok Ligája