Amikor Erling Haaland olyat tesz, amire csak a valaha volt egyik – ha nem a – legnagyobb játékos volt képes, sőt Lionel Messit nem cserélhette le egy óra elteltével Pep Guardiola, midön eddigi egyetlen gólnagykereskedőként vágott ötöt a BL egyenes kieséses szakaszában, tehát ilyen esetben eléggé köldöknézős a henger előtt történtekre fókuszálni.
Pedig érdemes, mert a City addigra már ujja köré fonta a meccs fonalát.
A Leipzig megfojtásának egy letámadásbeli sémaváltás ágyazott meg még az első percekben. Kezdetben vala, hogy a hazaiak belső támadói rontottak rá a Willi Orbán, Joško Gvardiol kettősre, ezért a labdával ellentétes oldali szélsőjük zárt be középre, hogy szűkítse a teret, így a hátsó védvonalukban nem kizárólag emberezős párok alakultak ki.
Az első percben Haaland és De Bruyne támadta le a lipcsei labdakihozatal kezdeti fázisát, mögéjük a labdához képest túloldali szélső, Silva zárt be középre, hogy hátul ne maradjanak egy az egyben a City védői (felül), ám a Leipzig megtalálta az utat, hogy átfordítsa a játékot a hosszún üresen hagyott folyosóba, így a hazaiak loholhattak vissza (alul) (forrás: M4 Sport)
Mivel a lipcseiek már az első adandó alkalommal átjutottak az üresen maradó szárnyra, a továbbiakban Haalandék lecövekeltek a védekező középpályások mellett, és a két oldalukról Jack Grealish és Bernardo Silva kívülről nyomta befelé Orbánékat. A szabadon hagyott védőiket fedezőárnyékban tartották, a két belső bekket rákényszerítették, hogy a rosszabbik lábuk felé forduljanak, miközben egy sorral feljebb nem találhattak passzopciót.
A váltás egyértelmű: De Bruyne a karjával is jelzi Silvának, hogy lépjen ki Gvardiolra, és amíg a belga a belső terület őrzi, csapatársa a jobb oldalon a lipcseiek bal hátvédje irányából közelíti a labdást, a túloldalon Haaland és Grealish ugyanezt a leosztást követi (forrás: M4 Sport)
Innentől, persze a mögöttük játszók támogatásával, a City négy frontembere kvázi hat lipcseinek lehetetlenítette el az építkezését. Vagyis hétnek, hisz ilyenkor tetten érhető igazán, mennyit számít, hogy a kapus egy-egy pressziót átszelő passzal segítségére tud-e sietni szorongatott társainak. De Janis Blaswich, aki nem mentesült Silváék fullba tolt zargatása alól, max csatlakozott a labdákat előre vágókhoz (az egyébként is karcsú passzhatékonysága részeként csak minden negyedik hosszú átadása volt pontos). Végül a zavarában az alapvonalon túlra tett passza nyitotta ki – naná, hogy egy szögletből – Pandóra szelencéjét.
Amint De Bruyne és Haaland felügyelte a lipcsei középpályásokat, és Silva valamint Grealish a szélső védők felöl, nagy ívben befelé terelték Orbánt és Gvardiolt, majd a letámadásuk folytatásaként Blaswichnak sem hagytak nyugalmat, a vendégeknek vagy a felívelés jutott osztályrészül, vagy egy tizenhatos előtti kockázatos passz, mert a labdáért visszalépő támadókat Stones és Aké szorosan követhette.
A gördülékeny villámmódosítás arra enged következtetni, hogy mind a két vadászati változat behűtve várt a Citynél. Az átmenetek biztosításán túl a négy jó felépítésű, alapvetően középső védőkből felhúzott hátsó négyes a felívelések bezsákolásánál is értelmet nyert a szűk lipcsei alakzattal szemben.
Mert a cél mi más lehetne Guardiolaföldén, mint a labda birtokba vétele. Testhezálló profilokkal és a felépülő Kevin De Bruynével, a védvonalak közti pozíciókból már flottul szaggatták az összekötőben nyíló folyosókat, amelyet akárcsak idegenben, a hosszút támadó Haaland is szélesen tartott. De a norvég gólmetronómtól mégsem csak a tizenhatoson belül vár el aktivitást a mestere.
A Leipzig letámadásánál rajzolódott ki, miért fontos a center mezőnymunkája a katalán elképzeléseiben, ahelyett hogy amíg nem a befejezés kerül terítékre nettó létszámhátrányt jelentene.
A Leipzig 3-1-es alakzatban támadta le a City védősorát, amely Ederson előtt 3-2-es formációban hozta ki labdát, így mindig akadt harmadik emberes passzútvonal (pirossal egy potenciális, sárgával egy másik opció jelölve), Haaland visszalépései pedig a szélesen játszó, az ellenfél fedezeteit széthúzó nyolcasokkal egy sorral feljebb is létszámfölényt teremtettek (forrás: M4 Sport)
Akinek nem esne le kapásból, Haaland nem egy tőről metszett hamis kilences. Többször is küzdött a rátett labdákkal, a megfelelő ütemmel, és az összhang is szinteket csiszolható, de a predátor nem rest a csapatért e kötelességének is eleget tenni. Simán elképzelhető, edzőjétől leginkább az Ilkay Gündogan találata előtti mozgásáért kapta a legfőbb dicséretet.
Haaland (pirossal jelölve) visszalépései mélyen a középpálya tengelyében (forrás: M4 Sport)
Ugyan a paragrafusos tizenegyes nyitotta meg a gólcsapot, de előtte is idő kérdésének tűnt, hogy a kitöréstől megfosztott Leipzig, amely már otthon, kevésbé stramm nyomásnál is belebakizott a labdakihozatalba, meddig húzza.
(forrás: Opta)
A City presszingje folyamatos labdavesztésbe kergette a Leipziget: a saját térfélről indított átadásikból 54 volt pontatlan, ebből az első félidőre 30, a másodikra 24 jutott (felül). Az első fél óra, amely után elfogytak a lényegi kérdések, eléggé egysíkú lipcsei passzhálót festett (alul).
(forrás: Twitter/DB)
Természetesen más módját választotta, mint néhány hete Németországban, de Guardiola alapvetése, hogy a meccs kontrollálása teremti meg a feltételeket a fölényhez, már a mesteri ötös előtt is jelest érdemelt.