logika: észszerű, következetes gondolkodás, illetve erre való képesség; a dolgok, események, jelenségek között tapasztalható, gondolkodással felismerhető összefüggés, törvényszerűség
– A magyar nyelv értelmező szótára –
Arrigo Sacchi hű tanítványaként Carlo Ancelotti mint kezdő edző a Parmánál, miután elpasszolta Gianfranco Zolát, nem kért a megszerezhető Roberto Baggióból, mivel ragaszkodott a szigorú elveket követő 1-4-4-2-es formációhoz, ezért úgy gondolta nincs szüksége intuícióikra hagyatkozó klasszisokra. Egy életre megbánta, és a Juventusnál már nem így tett Zinedine Zidane-nal, a Milannál meg egyenesen az irányítói köré – Kaká, Rui Costa, Seedorf – szabta a karácsonyfa-formációt.
Ancelotti szinte csak topcsapatok kispadján ült, így kellő magasságból szemlélte a játékot ahhoz, hogy megállapítsa, a futball nem az edzőkről és a taktikai elképzeléseikről szól, hanem a játékosokról. A Realnál, ahol második kinevezése is elhozta BL-címet, nem is törtek soha taktikai babérokra, bizonyára sajnálták rá az időt a trófeák polcra pakolgatása közben.
Ha rátekintünk a visszavágós passztérképükre, az első ami eszünkbe jut, hogy logikus.
A Real Madrid kezdőcsapatának passzhálója a Liverpool elleni BL-nyolcaddöntő visszavágón:
A Real Madrid futballistái közel játszottak egymáshoz, ez erős passzkapcsolatokat eredményezett: de még így is kimagaslik Benzema és Vinícius – Nachóval kiegészülő – bal szárnya, ahol amúgy is rendszeresen áttörik az ellenfelek védelmét (forrás: Opta)Senkit sem ér váratlanul, mit és hogyan tesznek, vélhetően a Liverpool stábját sem. Mégis működik. Egyre erősebb a gyanú, a Real elemzése kapcsán tévúton járunk, mikor a hagyományos mutatókkal, haladó statisztikákkal próbáljuk körülírni, megfogalmazni, hogy miért is.
Gyakori következtetés a szerencse emlegetése, de a futballban egyébként sincs tuti győztes recept, a szerencse nélkülözhetetlen. Inkább mintha más síkon mozognának Madridban. Akár egy higgadt bölcs, aki tapasztaltan figyeli, milyen módszerekkel igyekeznek felérni hozzá, és még ki is szemezgeti, amit jónak lát.
Az oktatásnak sem a magolás, a tanultak visszaböfögése a csúcsa, hanem az értelmezés, így lehet ez a futballban is – és a Real játékosai elitszinten értik a játék dinamikáját, olvassák a játékszituációkat és alapvető vagy kívülről mindenképp pofonegyszerűnek tűnő megoldásokkal rukkolnak ki. Mert a döntési helyzeteket az automatizmusok helyett az értelemszerűség határozza meg, ahogy a szocio-affektivitás a kombinatív összjátékokat, amelyek szintén az egyéniségek sajátosságait aknázza ki.
A szocio-affektív köteléket nehéz körülírni, együttműködési érzékenységnek vagy együttműködési fogékonyságnak nevezhetnénk, kábé a másik gondolatának olvasása. Egymásra hangoltság, ami akkor tud kialakulni a csapaton belül, ha mindenki hasonlóan gondolkodik a futballról.
Analitikus szemmel ezzel nehéz mit kezdeni, amiként az anatómiában is megfoghatatlan a lélek fogalma. Arisztotelész szerint a logosz az ésszel bíró lélekrész.
Titkos összetevő? Misztérium? Vagy csak a profilokhoz illeszkedő színtiszta futballtudás és játékintelligencia? Nemes egyszerűséggel, gördülékenyen.
A labda nélküli és a labdás fázisokat is a logika mentén tudja le a Real: a védőnégyes előtti ötfős középpályáslánccal belül lezárták, szélességében biztosították a térfelüket, és a Liverpool jobb oldali pozíciócseréje ugyan szabad embert eredményezett a oldalvonalnál, de ez nem bontotta meg a házigazda vonalait, vagy nem úgy, hogy az zavart okozott volna. A kipattanót Modrić bátran lekészíthette a szemből érkező Kroosnak, ugyanis a pooli második hullám nem zárkózott fel. A labdát felvevő Kroos nem kapott a szívéhez, hogy körbevették, laza sarkalással kivette az élét a letámadásának. Rövidesen Carvajal a tizenhatosán belül is felvállalta a második szándékot, és Courtois sem ijedt meg, amiért a kapuja előtt üres területbe kellett átvennie a hazaadást és evidensnek látszó ívben Szalah fölött az elmozgó Nachóhoz emelt (akit a letámadható Rüdiger helyett választott). A vendégek hátsó sorát mélyen tartó Vinícius-faktort kihasználó Benzema menetrendszerűen kérte a labdát a bal szélen, majd a támadásba dobott brazil, ha már a betörés reménytelen volt, bevárta a jobbról csatlakozókat, végül a semmiből is gólhelyzetet teremteni képes Modrić-külsőzést Milner mentette szögletre.
A labdavesztés utáni visszarendeződés nincs bonyolítva, csupán alkalomadtán (pl. eredménykényszer, megfelelő létszám, ellenfél zavara) presszingelnek, és a saját térfélre felhúzott blokkot is az észszerűség fogja össze. Luka Modrić kezdetben például nem akarta szabadon hagyni Fabinhót (mutogat is rá), de Ancelotti egyből jelezte: hagyja Fabinhót másra, majd kilép rá a legközelebbi, ha nem, az se baj, ott nincs veszély, de ne szaladjon keresztbe a pályán, a területét zárja, különben Fede Valverdének kell tolódnia és akkor őrizetlenül futhat fel Andy Robertson.
(forrás: M4 Sport)Döntési helyzeteket így sem úszta meg Dani Carvajal, ám tényleg olyan nehezen döntött? Kézenfekvő, nem, hogy nem nyitott folyosót Darwin Núñeznek, nem borította dominóként a védekezést. Hadd jöjjön Robertson, ha akar!
(forrás: M4 Sport)Az organikus játékkapcsolatokhoz általában idő kell, emlékezzünk, Karim Benzema néhány éve még azt kérte a csapattársaitól, ne is vegyék be Vinícius Juniort. Ehhez képest Ancelotti alatt a bal oldalt előnyben részesítő francia aranylabdás és a brazil szélső összjátéka az együttes leghatékonyabb fegyvere.
Benzema hőtérképe a Liverpool elleni BL-nyolcaddöntő visszavágón:
(forrás: Opta)Felvetődhet, ilyenkor nincs kellő jelenlét az ellenfél tizenhatosán belül, viszont ha Valverdéék jó ütemben csatlakoznak a hosszúról, a lendületből érkezőket nehezebb felvennie a védőknek, ráadásul az átlagon felüli játékosok a nehezebb befejezéseknél is feltalálják magukat. És Benzema amint középen marad, a bal hátvéd már lép is be a sorok közé – holott Nacho állandó beugrós és nem alapember ugyebár –, ahol labdát is kaphat és Viníciust is levegőhöz juttathatja.
(forrás: M4 Sport)A gólt megelőzően is pontosan visszaköszönt az az anticipáció, elővételezés, amire épít a Real. A Liverpool tartotta az alakzatát, míg Toni Kroos úgy volt vele, minek is fokozná a népsűrűséget Modrić körül, az öreg úgy is tudja a dolgát, kivárt a bal szélen, ahová csak vissza kellett juttatni a labdát. Onnantól folyamatosan kettő az egy ellen vitték előre az akciót, szerelési kísérletre nem is igazán adtak alkalmat. Végül Eduardo Camavinga extrán szúrta ki a nyíló passzsávot.
Persze, a Liverpoolból hiányzik a lendület, az identitását képző intenzitás, késnek a le- és visszatámadásokkal, a gyengébb ellenfelek is rendszeresen kicsúsznak a kezük közül. Az átalakuló támadósoruk külön entitásokból áll, a Santiago Bernabéuban felmutatott passzháló nem is említhető egy lapon a Realéval, elöl pláne nem egy Szalah-Firmino-Mané.
A Liverpool kezdőcsapatának passzhálója a Real Madrid elleni BL-nyolcaddöntő visszavágón:
A Liverpool támadói közt nem alakult ki kapcsolat, és közülük egyedül Mohamed Szalah-t vonták be az összjátékokba (forrás: Opta)Az összeszokatlanság is hozzájárulhatott, hogy úgy istenigazából nem helyezték nyomás alá a madridiakat. A Real-spílerek egyből le is vették ezt, és egyébként sem azok a hibától remegő típusok. Ha kockázatosnak is tűnik, valójában értelemszerűen cselekszenek, hisz az önbizalmukat az rombolná, ha sémákkal lennének gúzsba kötve.
Ilyen esetben az edző valószínűleg nem tehet többet, mint hogy teret enged a képességek kibontására, és ki mérné fel ezt jobban Ancelottinál, aki szemében ma már nincs fontosabb a játékosnál. Logikus.