Közismert a sztori. 2014 decemberében Guardiola és Tuchel egy müncheni kisvendéglő asztalánál só- és borsszórók tologatása közepette vesztek el órákra a taktika rejtelmeiben. A City edzőjére mindig is jellemző volt, hogy eszmecserére invitálta azon ellenfeleit, akik csapatuk játékával lenyűgözték, és az akkoriban a Bayernt gardírozó katalánt komoly fejtörésre késztette a Tuchel-féle Mainz.
Azóta is külön csemege minden egyes találkozásuk, hiszen mindketten a taktika megszállottai. És ha a futball taktikai vetületét szokás a sakkhoz hasonlítani, akkor a BL-negyeddöntő is jó alkalmat adott meglesni, miként sakkozik hát két stratéga az ételízesítőkkel, amelyek a kezük ügyében a futballértekezések fűszerévé válnak.
A sószóróval Guardiola, mégiscsak a világos kezd – és nem azért Tuchelé a sötét, mert Julian Nagelsmann menesztésével szinte belecsöppent a BL-negyeddöntőbe. Hanem amiért Lőw Zsolt is hangoztatta, mindig Guardiolaé a nyitás: mert a színtiszta elképzelései megvalósítását állandóan kisebb-nagyobb húzásokkal spékeli, hogy ne lehessen kiismerni.
Tuchel a kezdés előtt elárulta, bár gondoltak rá, végül nem a City támadóformációjának tükrözése mellett döntöttek. Ezért a Bayern pálya centrumát ellenőrző 4-2-3-1 alakzatával szemben a hosszú oldal megjátszása adott volt, mert a City egyik alapvetése, hogy öt támadóval mocorog a sorok között, így egy keresztlabdával kettő az egy elleni fejtörőt okozhattak.
(forrás: M4 Sport)
Tuchelék haditervének részét képezte, hogy a hazai labdakihozatalokat igyekeztek a szélre terelni, ahol az oldalvonal egészítette ki a letámadásukat. Ebben kulcsszerep hárult a csatár mögött gályázó Jamal Musialára, aki a City 3-2-es sémájában folyamatosan a labdaközeli védekező középpályást helyezte nyomás alá, hogy ne lehessen a pálya tengelyében könnyedén forgatni vagy előrejutni.
(forrás: M4 Sport)
A Bayern építkezésének első fázisában Guardiola kissé aszimmetrikus feladatköröket kérhetett a két szélsőjétől. Bernardo Silva jobban ügyelt az elviharzásra mindig kész Alphonso Daviesre, Jack Grealish előszeretettel portyázott a Dayot Upamecano és Benjamin Pavard között, hogy a belső passzsávokra is ügyelő támadóik közül Erling Haaland adott esetben odaröffentsen Jan Sommerre is, mivel mögöttük Rodri csatlakozhatott Ilkay Gündoganhoz a müncheni hatosokra, hála John Stonesnak, aki eleinte bátran követte Musialát. Az elképzelés Achilles-ína akkor feszült meg, ha sikerült Grealish hátába kerülni.
(forrás: M4 Sport)
Az echte center nélkül felálló Bayern egyébként is úgy tudott bontani, ha középen szerzett fórt. Ehhez Serge Gnabry visszalépései kellettek: mialatt a beinduló csapattársai féken tartották a hazaiak hátsó sorát, a müncheni kilences ilyenkor a pálya centrumában létszámfölényt alakított ki.
(forrás: M4 Sport)
És Gündogan akkor is kétségbeesetten mutogathatott, amikor a három a kettő elleni hátrányuk egyszerre két zónában is kiütközött. Ha müncheniek egyik belső középpályássa háromfőssé duzzasztotta az labdajáratás első fázisát, egy sorral feljebb Gnabry és Musiala tagozódása (mivel Stones is visszavett a nyomulásból) jelentett szabad embert. Talán emiatt is ostorozta magát Guardiola, mikor az értékelésében arra tért ki, hogy nem jól olvasta a játékot, és hogy többször is alárendelt szerepbe kerültek.
(forrás: M4 Sport)
Miután bepötyögtették a vezetést, Guardiola egyből jelezte, váltsanak a presszión. Valami hasonlót húzott meg a Leipzig lemészárlásának előidézőjeként is.
(forrás: M4 Sport)
Innentől a Silva és Grealish a fedezőárnyékban tartott szélső védők szögéből támadták a Bayern középső bekkjeit, míg Haalandék lejjebb tekerték a nyomásgyakorlásukat és a belső célpontokat zárták, így a Rodri-Gündogan duó jobban felügyelhetett a visszalépő müncheniekre.
(forrás: M4 Sport)
Az apróbb ütemtévesztésre azonban rögtön ugrott a Bayern, mivel a kitámadó szélsőnek falazni figyelemmegosztással jár. A biztosító City-játékosok dilemmája, hogy a presszinghez csatlakozzanak-e, vagy a területüket óvják a kontrától, gyors döntéseket kívánt. Grealishnél ezt a garanciát Gündogannak kellett szavatolni, a másik szárnyon Manuel Akanjinak. A második félidő elején ebből szabadult ki Musiala révén Leroy Sané, de elbaltázta az egyenlítési esélyt.
(forrás: M4 Sport)
A fizikailag is kimagaslót nyújtó Citynél viszont egyre jobban működött a módosítás, Upamecanóék meg sorra dobták a végzetes hibákat. Azaz labdabirtoklási fölényre sem volt szükség, hogy megtörjék a Bayernt.
(forrás: M4 Sport)
Ugyanakkor akármilyen érdekfeszítőre is sikerült a parti, a végeredmény nem a finomhangolásokon múlt. Egyik fél sem kerekedett tartósan a másik fölé, miközben az idegőrlő nagy egymásra reagálás sem puszta élvezet. A csapata életébe belecsöppenő Tuchel tehetetlenül figyelte a baklövéseket, és a másik nagymester is kimerült, Guardiola szerint tíz évet öregedett. Ráadásul a futballban még csak nem is a bábutologatás a döntő (vagyis nem kizárólag), itt a gyalogok önjárók, és zseniálisakat húznak vagy őrületeset bakiznak.