Örök dilemma, hogy tényleg azzal maximalizálja győzelme esélyeit a vitathatatlanul erősebb csapat, ha a biztonságot helyezi előtérbe?
Kapcsolódó tartalom
Persze tét nélkül fejtegetni könnyű, miért nem a totális fölényét demonstrálta. Talán ha nem egy döntőben csapnak össze. De Guardiola mindig is kontrollra tört, döntései azonban megbolygatták a csapatát, és az Inter jól kezelte a helyzetet.
A City belső négyese a középpályán nem a tavaszi menetelést végigkísérő WM-formáció adta, klasszikus négyszöget formázva tornáztatta a milánói sorokat, hanem gyémántalalakzatot vett fel.
Logikailag járt is fórokkal. A vonalat súroló szélsők mélyen tartják a szárnyvédőket, és amíg a gyémánt két oldala széltében növeli az ellenfél belső hármasa által lefedendő tereket, a középső tagjának még ingáznia is kell az alja és a csúcsa között (lásd Marcelo Brozovićnak Rodri és Ilkay Gündogan között). Ilyenkor az ellenfél akkor tüntetheti el a létszámhátrányát, ha a védőhármasából az azoldali agresszívan kiugrál. Viszont az folyosót nyit, kínálja magát az egy az egy a szélsőbetöréseknek, vagy a mélységi beindulásoknak. Csiki-csuki, elvben.
A City építkezésének első fázisa: a hátsó hármas előtt a kirajzolódó gyémánt és a szélesre húzott támadóegység, amivel szemben az Internél a kép jobb sarkában Barella lép ki Akéra, (térfél a túloldalán Martínez őrködik), mialatt mögötte Darmian már közelít is Gündogan felé, középen az ingajárat Brozović (forrás: M4 Sport)Az emberfogást kiküszöbölve, a 3-1-3-3-as formációból akár még hat az ötben is megérkezhettek volna az Inter hátsó sorára.
A Inter ezt is megelőzte. Valószínűleg a megszokott City-formulára készültek Simone Inzaghiék: Lautaro Martínez balra, Marco Barella jobbra tolódott, amivel a belső bokszot is lefedhették volna. De így is működött. A sűrűségben a centrális passzsávokat lezárták, és ha Barella fogadta Nathan Akét, Matteo Darmian fedezte.
A tempó lassítása volt az elsődleges, a labdaszerzésekre, csak mint habon a cseresznyére tekintettek. A labdával egyébként is jobbára André Onana felé vették az irányt, hogy bevett sémákkal próbálkozzanak, mert a City sem támadhatott le (f)esztelen – különben a hátukban a szélessége miatt nehéz ellenőrizni egy ötfős középpályát. A kibontakozás általában hamar elhalt, ám annyi baj legyen, folytathatták a zavargásaikat.
Amíg 0-0 volt az állás, az Inter egy szabad labdát csípett el és négy szerelést mutatott be, valamint kilencszer szabálytalankodott a City térfelén – középmagas blokkjával a játék lassítását érte el (sárgával a lefülelt labda, pirossal a szerelések, szürkével a szabálytalanság jelölve; forrás: Opta)A meddő Cityt gyenge egyéni teljesítmények húzták le. (Vagy a váltás vetette vissza játékosokat?) Bernardo Silva lekötötte Federico Dimarcót, ezért ismét szélső védőként ingázott a középpályára John Stones, ám legyen bármily kulcstényező is, nem az igazi, ha a bentiek közül egyedüliként nő fel a feladathoz. Hiába hajtott végre annyi sikeres cselt, mint BL-döntőben Lionel Messi óta senki, társai nem nagyon akadtak.
Szegény Kevin De Bruyne (eleve ki tudja, milyen állapotban kezdett? Kiderült: ramatyban.) egyszer rántotta le a láthatatlanná tevő köpenyt Erling Haalandról, abban a rövid periódusban, amikor balról középre húzódott. A beküldött Phil Foden mozgékonysága még jól is jött, ám a szezon során a rendszer a keret peremére sodorta, ahonnan nem katapultált nyerőemberré.
A manchesteri értékelésekből kiderült, gyötrelmes meccsre készültek. Tán túlságosan is rápörögtek a gyötrelmekre. A türelem üzenete félremehetett valahol, mert Rodri, Ederson, Akanji sorra dobták a szokatlan hibákat, amelyek egyfajta álmagabiztosságot tükröztek.
Ám az járja, hogy rossz játékkal 1-0-ra győzni, szenvedve is kitartani, bajnoki erény. Mialatt az ajándékokat tékozló Martínez és Romelu Lukaku megoldásai a döntőt érő helyett katasztrofális vébéformjukat idézte, Rúben Dias vezérletével valahogy, ha mázlival, hát mázlival, mindig kimásztak a csávából a Citynél.
Rúben Dias’ game by numbers vs. Inter:
◎ 100% tackles made
◎ 100% take-ons completed
◉ Most duels won (10)
◉ Most aerial duels won (6)
◉ Most clearances (5)
◎ 0 x dribbled past
◎ 0 foulsRolls Royce Rúben.#UCLfinal pic.twitter.com/04yjyN8JQu
— Squawka Live (@Squawka_Live) June 10, 2023
És végül kik léptek elő a döntő szituációkban? Kik kapaszkodtak a saját hajukba, hogy elkerüljék a szemrehányást? A pompás kiugratást tálaló Akanji, a tűpontos Rodri, majd a vezetés megőrzéséhez a bravúrokat szállító Ederson. A gyötrelmes győzelem is BL-győzelem.
A látványosság hiányzott, pörgött a mákdaráló rendesen, a kontroll ettől még meghozta az eredményét. Amíg az Inter nem kényszerült kitámadni, valós veszélyt nem jelentett a Cityre. A jobb csapat pedig a kevésből is többet hoz ki.
(forrás: Twitter/Opta Analyst)Ha azt vesszük, Guardiola nem is húzott annyira váratlant. 2011-ben a Barcelonája gyémánttengelye szétcicázta a Manchester Unitedet. A jelen Cityje kevésbé finom, inkább erőtől duzzadó. De a gól előtt Brozović már nem egyensúlyozhatott (ahogy az első félidőben Haaland helyzeténél sem), mennie kellett Fodennel – és akkor jött Rodri.