Jasir Asani (Albánia)

Két volt NB I-es játékossal is érkezik Németországba az albán válogatott, meglepő módon a Ferencvárostól közel négymillió euróért távozó Myrto Uzuni nincs köztük, igaz, a szezon végén sérüléssel bajlódott. Ott van viszont egy másik szélső: Jasir Asani. A korábbi kisvárdai játékos a szabolcsiak ezüstérmet érő csúcsszezonjában szinte alapember volt, utána még fél évet futballozott a csapatnál, majd továbbállt Koreába, ahol azóta is játszik. 52 magyarországi tétmeccsén 21 kanadai pontot termelt, volt néhány igen emlékezetes bombagólja, ugyanakkor Révész Attila többször is megvádolta, hogy öncélú a pályán. 

A válogatottba későn ért be, de egyelőre hatásosan: az Eb-selejtezők során, 27 évesen debütált, a kijutásba három-három gólpasszt pakolt, s a felkészülési meccseken is végig játszott, Liechtenstein ellen is betalált. Ugyanakkor ilyen komoly ellenfelekkel, mint amik az Eb-n várnak rá, pályafutása során talán még soha nem találkozott.

Ylber Ramadani (Albánia)

A másik albán kerettag az MTK korábbi karmestere, Ylber Ramadani, aki Asanival szinte egyszerre futballozott Magyarországon, a 2021/2022-es idényt töltötte nálunk. Bár jóval kevesebb sikerélménnyel: válogatottbeli csapattársával ellentétben hátulról lett második a csapata, az MTK búcsúzott az élvonaltól, és ezáltal a légiós is a csapattól.

Egyébként nem ő maga nem nyújtott rossz benyomást a Hungária körúton, és azóta is egészen szépen ível a pályafutása, Aberdeen után 1.2 millió euróért igazolta le a Serie A-s Lecce, ahol alapemberként járult hozzá a csapat bennmaradásához, 34 bajnokin szerepelt, értéke pedig időközben négymillió euróra hízott.

Miha Blazic (Szlovénia)

Bizonyára kellemes érzésekkel gondolnak vissza a Ferencváros-szurkolók Blazicra, aki 2017 és 2022 között a zöld-fehérek védelmének alfája és omegája volt, hiába cserélődtek mellette a belső védő-társak, őt képtelenség volt kiszorítani, nem mellesleg az egyik zászlóshajója volt az FTC újbóli csoportkörös szerepléseinek.

Öt év és 187 meccs után hagyta ott az Üllői utat, a francia másodosztályba igazolt, onnan pedig a lengyel élvonalba, a Lech Poznanhoz. A 31 éves játékos váltakozóan kapja a lehetőséget a szlovén válogatottban, egyszer folyamatosan alapember, máskor csak padozik, az Eb-n mindenesetre három másik belső védővel kell felvennie a harcot. Na meg, ha úgy adódik, például Harry Kane-nel is.

Adrian Rus (Románia)

Talán a legtöbben Fehérvár-játékosként emlékeznek rá, de magyarországi pályafutása messze nem itt kezdődött: Fehérgyarmaton. Szatmárnémeti születésű, alapvetően román-magyar kettős állampolgár játékos a 2017-es Balmazújváros tagjaként robbant be az élvonalba, innen a Puskás Akadémia igazolta le, ám Felcsúton egy meccsen sem játszott, a Sepsihez passzolták kölcsönbe.

Ezt követte a fehérvári időszak: három év alatt 70 meccsen szerepelt, voltak jó és gyengébb meccsei is, miközben folyamatosan ment a huzavona vele kapcsolatban, hogy melyik válogatottba kerülhet be (a bundesligásított magyarba már nem biztos, hogy lenne esélye). Azóta az olasz másodosztályban és Cipruson játszik – a Pafosszal kupagyőztes is lett.

Rus a selejtezősorozatban mindössze 48 percet kapott, ennek fényében kissé meglepő, hogy meghívót kapott, de a klubszezonja tényleg jól sikerült, a román válogatott pedig közel sincs úgy ellátva játékosokkal, mint mondjuk egy évtizede.

Lasa Dvali (Georgia)

Annyi országot bekalandozott már bő évtizedes profi pályafutása során, pont a magyart hagyta volna ki? Dvali hazájából indulva szerepelt lett, angol, török, német, lengyel és kazah bajnokságban is, amíg végül 2019-ben a Ferencvároshoz nem szerződött. Itteni pályáját több sérülés is hátráltatta, s a már említett Blazic melletti folyamatos körforgásnak ő is az egyik eleme volt.

2022-es továbbállásáig 63-szor lépett pályára Fradi-mezben, négy magyar bajnoki címet és egy kupagyőzelmet is ünnepelehetett – igaz, a diadallal végződő 21/22-es menetelésben csak a Hatvan ellen kapott szerepet a legjobb 64 között. Azóta a ciprusi APOEL Nicosiában focizik, amikor nem sérült, többnyire foglalkoztatják is.

Egy makacs sérülés a selejtezőkön is elkapta, ezért a sorozat második felét kénytelen volt kihagyni, a két pótselejtezőt viszont végignyomta, vélhetően az Eb-n is számítanak rá. Bár Georgia egyetemes konszenzus alapján a torna leggyengébb csapata, akadnak olyan ellenfelek a csoportjában (Törökország, Csehország), akikkel szemben akár meglepetést is okozhat.

Giorgi Kvilitaia (Georgia)

Mindjárt elárulom, szóval nem teszem fel a kvízkérdést, melyik itthoni csapat alkalmazta Kvilitaiát, de magyarországi munkásságára tényleg csak az igazán fanatikus futballrajongók emlékezhetnek – pedig kérem szépen, magyar bajnokról van szó az esetében, a 2013-ban aranyérmes ETO színeiben játszott… 27 percet!

Később a győriek kölcsön is adták, majd visszarendelték, egészen a 2015-ös kizárásig tartozott keretükhöz a georgiai csatár, csak hát ebben a két és fél évben összesen 14 meccsen kapott lehetőséget, illetve még hatszor az ETO II-ben.

Becsületére legyen mondva, hogy ehhez képest egész szép karriert produkál azóta, hazájában bajnok, kupagyőztes és gólkirály is volt, jelenleg pedig – Dvalihoz hasonlóan – az APOEL Nicosia csapatában játszik, ahol szintén ünnepelhetett már aranyérmet. A válogatottban hét év alatt 37 meccse van, de több mint három éve nem volt kezdő, a selejtezőcsoportban egyáltalán nem játszott, a pótselejtezőkön csereként igen. Meglepődnénk, ha ő lenne az Eb hőse, de ha valaki azt mondja nekünk kilenc éve, hogy ez a srác ott lesz majd a kontinenstornán, fixen nem hisszük el neki. Ergo bármikor okozhat kellemes meglepetést.

Budu Zivzivadze (Georgia)

Na, rá valószínűleg már többen emlékeznek, üde színfoltja volt az NB I-nek az elmúlt években. 2019-ben érkezett Mezőkövesdre, ahol emlékezetes idényt produkált, bár a nyolc bajnoki gólja nem mondható kiemelkedőnek, mégis fontos szereplője volt a történelme legsikeresebb szezonját (bajnoki negyedik hely, kupadöntő) elérő csapatnak.

Nem véletlen, hogy lecsapott rá a Fehérvár, amellyel aztán elég hullámzó időszakot produkált: ide is jutott egy elvesztett kupadöntője, a bajnokságban sem feltétlenül villogott, ugyanakkor nyolc európai selejtezőjén hatszor is betalált, közte a Köln otthonában szerzett góljával.

2022 tavaszán viszont olyan villantott, mint még soha, csak épp nem fehérváron: az újpesti kölcsönjátéka során ment elképesztőt, fél év alatt 12 bajnokin 11-szer talált be, elég hamar a lila-fehérek kedvencévé vált. S pont ilyesmi pecsételte meg magyarországi karrierjét – miután visszatért a Fehérvárhoz, az első Újpest elleni felvette a cserélt lila mezt, így száműzték a Viditől. Végül a Bundesliga 2-ben talált újra magára, a Karslruhe csapatában nem is volt most rossz szezonja, 12 bajnoki gólig jutott.

A válogatottban 25/7-es mutatóval áll, a selejtezőcsoportban még perembernek számított, a pótselejtezőkön viszont már vele végződött az összeállítás, Luxemburg ellen továbbjutást (pro forma Eb-kijutást) ért a duplája. Georgia most nem dúskál a Kvaracheliát támogató centerekben, így Zivzivadzénak van esélye rá, hogy az Eb-n is számottevő szerephez jusson.

Olekszandr Zubkov (Ukrajna)

Sok sérülése, Csercseszovval való konfliktusa miatt is emlékezhetünk rá, de inkább emlegessük kiváló cseleit, na meg „robbenes” bombáit – tükörszélsőként előszeretettel cselezett a pálya közepe felé és lőtt. Három ferencvárosi szezonjából az első kettőben mostani szövetségi kapitánya, Szerhij Rebrov volt az edzője, nála alapember is volt, 110 meccséből ötöt a BL-főtáblán játszott.

2022-ben visszatért korábbi klubjához, a Sahtar Donyeckhez, azóta is ott futballozik. Az ukrán válogatottban is még fradistaként mutatkozott be, az elmúlt négy évben harminc meccsig és két gólig jutott nemzeti színekben. Amolyan kiegészítő ember az ukrán csapatban, korábbi edzője, Szerhij Rebrov alkalomszerűen számít rá.

Szerhij Rebrov (Ukrajna)

Utaltunk már rá Zubkovnál, de szerencsére nemcsak a pályán, hanem a kispadon is van NB I-es múltú szereplő, ráadásul nem is akármilyen: nevezhetjük az újkori Ferencváros eddigi egyetlen sikeredzőjének, holott három szezonja alatt mondjuk Magyar Kupát nem nyert.

Akárcsak a cikkben szereplő összes (!) Fradi-játékos, ő is 2019-ben érkezett a zöld-fehérekhez, három szezonjából mindháromszor bajnok lett, s mindháromszor európai csoportkörbe vezette az FTC-t. Meglehetősen szigorú pozíciós játékánál stílusosabbat azóta sem láttunk a Fraditól, mellé az ehhez dukáló merev személyisége is társult – ám a végén nem sikerült megegyeznie a vezetőséggel a folytatásról, dicsőséges időszak után távozott.

Dolgozott Szaúd-Arábiában, ami nyilván sikeres volt, de mégsem az ő igazi szintje, majd a selejtezősorozat előtt kinevezték ukrán szövetségi kapitánynak, amely projekt eddig szintén remekül alakul. Még mindig csak 50 éves, ha van benne ambíció egy komolyabb nyugati karrierre, a mostani Eb-n megmutathatja a világnak (Európának), mit is tud valójában. Szurkolunk neki!