A francia futballt régóta az egyik, ha nem a legnagyobb európai tehetséggyárként tartják számon: bíznak a tehetségekben, nem féltik korán, akár több lépcsőfokot kihagyva mély vízbe dobni őket.
Ne legyünk naivak, az ottani vezetők is anyagi megfontolásból cselednek, bevételi forrásuk jelentős részét a talentumok későbbi értékesítésére alapozzák, főleg a közvetítési jogok eladásának kudarca és koronavírus-járvány utóhatásainak következtében.
A galloknál kiépített példaértékű akadémiai rendszer miatt nemcsak az élvonalban, a másodosztályban is tehetségek garmadáját találni, pláne, hogy a kisebb klubok előszeretettel szedik össze a lepattanókat a nagyok akadémiáiról.
Nem mondjuk, hogy feltétlenül jó üzletet kötött a Fradi Lenny Joseph megszerzésével.
Kapcsolódó tartalom
Ennek megítéléséhez ismerni kellene a transzfer pontos részleteit, kiváltképp a vételárat. Aggályokat szül, hogy a játékosnak nem igazán volt kiugró idénye a másodosztályban, az egyetlen első osztályban eltöltött szezonjában (2021/22) pedig kiegészítő ember volt, nyolc meccsen mindössze 146 játékpercet kapott. Amennyiben szempont az esetleges továbbértékesítése, 24 éves kora sem kecsegtet túl sok jóval, hiszen a nevelést követő felépítési fázis szempontjából a 20-23 éves kor a legideálisabb. Joseph már túl van ezen, ezért feltételezhetjük, hogy kész játékosként érkezik, viszont akkor azonnali hatást kellene gyakorolnia új klubjánál.
Visszatérve, csak arra próbálunk rávilágítani a cikkben, hogy jó az irány, érdemes lehet a magyar játékosmegfigyelőknek szemmel tartaniuk Európa egyik alulértékelt aranybányáját.
A Leicester City és a Brentford kincseket talált
Induljunk a plafonról: Rijad Mahrez és N’Golo Kanté vitathatatlanul a Ligue 2 elmúlt évtizedének legfényesebb gyémántja. Bár Kanté valójában csak 2015-ben, azután szerződött 8 millió euróért a Leicester Cityhez, hogy az SM Caen-t feljutásra vezette, és egy szezont lehúzott az élvonalban, Mahrezt a Le Havre-ból szerezték meg 500 ezer euró körüli összegért 2014-ben. Számos tényező segítette a „rókákat” a máig hihetetlen 2016-os Premier League-címhez, de Claudio Ranieri vezetőedző és a gólfelelős Jamie Vardy mellett egyértelműen az algériai és a francia tett a legtöbbet az angol futballtörténelem egyik legnagyobb meglepetésének végrehajtásában. Mi sem bizonyítja, minthogy a Manchester City közel 70 millió eurót tett le az asztalra Mahrezért, míg Kantéért 35 millió eurót fizetett a Chelsea.
Korábban is előfordult, hogy a francia másodosztályból indulva, vagy annak érintésével jutottak el topligáig – elég csak Laurent Koscielnyre (Lorient-ból Arsenal) Raphaël Varane-ra (Lensből Real Madrid) gondolni –, de kétségtelen, hogy Kanté és Mahrez klasszissá válása után még inkább a francia másodosztályra szegeződött a figyelem. Matteo Guendouzi (Lorient-ból igazolt az Arsenalhoz), Dayot Upamecano, Ibrahima Konaté (előbbi a Valenciennes FC-ből, utóbbi a Sochaux-ból az RB Leipzighez), Wilson Odobert (Troyes-ból a Burnleyhez), Maxcence Lacroix (Sochaux a Wolfsburghoz) egyaránt onnan került ki. A kinevelésben etalonnak számító Sochaux-hoz fűzhető Marcus Thuram és Lucien Agoume is, míg a Loic Negót is foglalkoztató Le Havre kiváló akadémiájára támaszkodva jutott fel a Ligue 1-be 2023-ban.

Persze a felsorolt játékosok között vannak a drága kategóriába esők, akik középcsapatok számára megfizethetetlenek, de bőven találni olyan jó képességű fiatalokat a ligában, akikért nem kell egy vagyont fizetni, mégis szép karriert futhatnak be.
Vevői oldalon a Leicester mellett a szintén PL-szereplő Brentford is kiválóan aknázta ki a francia másodosztály értékeit – az ott feltűnő Neil Maupayért, Said Benrahmáért és Bryan Mbeumóért együttvéve sem fizettek 10 millió eurónál többet, cserébe segítségükkel harcolták ki a feljutást, az eladásokból származó profitról nem is beszélve.
Brendan MacFarlane, a Brentford korábbi vezető játékosmegfigyelője – jelenleg a Manchester Citynél tölti be ezt a pozíciót – a 2020-ban adott interjúban árulta el, miért éppen a Ligue 2-ból szelektált.
„Bár a labdarúgás színvonala nem mindig a legjobb, úgy érzem, hogy a bajnokság számos előnnyel rendelkezik. Ugyan a légkör kevésbé lenyűgöző, mint az angol vagy a német másodosztályban, két fő okból tökéletesen szolgálja a játékosok fejlődését: Franciaország körülbelül nyolcszor nagyobb, mint Anglia, ezért a Ligue 2-ből átigazoló játékosok könnyen alkalmazkodnak az idegenbeli meccsekre való utazáshoz és az éjszakázásokhoz. Másrészt, a francia játékosok nagyon jól értik a sportág taktikáját, mivel csapataik gyakran többféle felállásban játszanak, szemben az egyszerű 4-4-2 vagy 4-2-3-1-es játékkal. Illetve gyakran több poszton is helyt kell állniuk, azaz nem ritka, hogy egy bal oldali középhátvéd egy szezon során balhátvédet és bal oldali védekező középpályást is játszik” – magyarázta MacFarlane, aki 2021-ben, egy évvel azelőtt hagyta el a Brentfordot, hogy Balogh Tamás csatlakozott a klub scout részlegéhez.
Kevesen igazolnak Franciaországon kívüli topligába
Az Analytics FC elemzést készített a Ligue 2-ben érdekelt klubok kereskedelmi modelljéről, az oldal által közölt hőtérkép a fizetett átigazolásokat mutatja 2017 és 2022 között. Elsőként szembetűnő, mennyi magas kvalitású játékos érkezett a ligából, sokan közülük Európa öt topligájában tevékenykednek azóta.

Látható, hogy a kereskedelem két fő részre bontható, a 20 és 21 év közötti játékosokat nagyobb összegekért értékesítik, míg a nagyobb volumenű, de alacsonyabb értékű csoport a 22 és 23 év körüli játékosokból tevődik össze. A legtöbb klubváltás 24 éves kor előtt történik, ami egyértelműen összhangban van azzal az elképzeléssel, hogy a Ligue 2 alapvetően nevelő liga, kiváló lehetőséget nyújt arra, hogy az akadémiai játékosok első csapatban bontogathassák szárnyaikat.
A „feltörekvő csillagok csoportja” valamivel 20 éves kor után helyezkedik el, 6 millió eurós átlagos átigazolási értékkel, ezeket a játékosokat túlnyomó többségben gyorsan elkapkodják a magasabb szintű csapatok. A második klaszterbe tartozó, átlagban 22 éves és 2 millió eurós játékosok általában a ligán belül, hasonló szintű ligákba vagy alacsonyabb ligákba költöznek.
Ezek alapján nem meglepő, hogy a legtöbben a francia futballpiramison belül maradnak, a toptehetségeknél az a legjellemzőbb, hogy a külföldre szerződés előtt inkább a Ligue 1-ben gyűjtenek tapasztalatot. Alátámasztja, hogy a vizsgált időszakban a francián kívüli négy topligába a játékosok három százaléka jutott el. Ennek az is az oka, hogy Európa többi részén továbbra is vonakodnak attól, hogy közvetlenül a másodosztályból igazoljanak. Helyette inkább megvárják, hogy az adott játékos egy osztállyal feljebb bizonyít-e, megállja-e a helyét – vagyis legalább fenntartja, akár javít a teljesítményén. Nem rossz taktika a kivárás, de így nagyobb eséllyel lehet lemaradni a legnagyobb tehetségekről, akiknek az ára már egyetlen jó szezon után az égbe szökik.
NEM A LIGUE 2-BŐL MAZSOLÁZNAK LEGGYAKRABBAN AZ NB I-ES KLUBOK, DE AZ FTC JELEN VAN A PIACON
A francia másodosztályt fizikális bajnokságnak tartják. Gyakran találkozni szervezett, nagy munkabírású, direkt csapatokkal, melyek labdaszerzés után gyors kontrákba mennek át, persze akadnak olyanok is, akik inkább a labdabirtoklásra építenek.
Nem jellemző, de nem is példa nélküli, hogy a leginkább a balkáni vonalhoz vonzódó NB I-es csapatok a Ligue 2-ből erősítenek: a Debrecen 2011-ben a Le Havre-tól szerezte meg Selim Bouadlát, Brandon Domingues személyében pedig jelenleg is van olyan játékosa, aki onnan indult.
A Fradi az utóbbi években egyértelműen követi, mi több, jelen van a francia piacon, korántsem Lenny Joseph az első Franciaországból érkező játékosa, sőt, az új igazolás még Habib Maiga csapattársa volt a Metznél. Ne feledkezzünk meg Ibrahim Cisséről és Ismael Aanebáról sem, előbbit a másodosztályú Caentől, utóbbit a harmadosztályú FC Sochaux-tól szerezték meg ingyen 2023-ban. A „projektjátékos” címke inkább Aanebára illett, hiszen ő 24 évesen érkezett, de egyértelműen Cissé vált be jobban, ő mellőzött honfitársával ellentétben a zöld-fehérek vezére lett. A névsor alapján elmondható, hogy a magyar rekordbajnok eddig tehetségek helyett inkább kész játékosokba fektetett a francia vonalon.
De foglalkozzunk kicsit részletesebben a Párizsban született, haiti állampolgársággal is rendelkező Joseph-el: a negyedosztályú Le Puy Foot együttesénél szúrta ki a Mezt, amely 2021 nyarán le is igazolták, de 21 évesen nem igazán tudott bizonyítani az élvonalban, nyolc bajnokin mindössze 146 játékpercet kapott.
Két évvel később túl is adtak rajta, a másodosztályú Grenoble-hoz szerződött. Az elmúlt másfél évben 56 meccsen játszott, ezeken nyolc-nyolc gólt és gólpasszt jegyzett. A mostani idényben 15 másodosztályú bajnokin és két Francia Kupa-mérkőzésen szerepelt, négy gólt és két gólpasszt ért el a jelenleg a Ligue 2 nyolcadik helyén álló együttesben.
Saját bevallása szerint a sebessége a legnagyobb erénye, de kiemelte a cselezőkészségét, és mint elmondta, az egy az egy elleni szituációkban is feltalálja magát.
Kapcsolódó tartalom
A Cube adatelemző rendszer mostani idényre vonatkozó mérései szerint Joseph támadó létére a védekezést leíró statisztikáiban volt kifejezetten erős a francia másodosztályban, ebben közrejátszik csapata játékfelfogása is.
Védekezési intenzitásban, labdaszerzésekben, megelőző szerelésekben egyaránt az élmezőnyhöz tartozott posztján. Nagyon aktív a jobb oldalon, de képes intenzív védekezésre a bal oldalon, illetve a pálya tengelyében is az ellenfél térfelén – ezen képességei elősegíthetik a Ferencváros letámadásait. Labdavezetéseit főként a jobb oldalon vállalja, ezek kifejezetten direktek, ami kontratámadások során igazán hatékony lehet.

Ugyanakkor támadásban nem jelentős a végterméke, a Wyscout adatai alapján 90 percenként átlagosan 0,16 xG-t, azaz várható gólt termel. Nem kerül elég alkalommal lövőhelyzetbe, a vizsgált rangsorban csak a 22. percentilisbe tartozik (ez az érték megmutatja, hogy egy 100 fős rangsorból hányadik legjobb az adott illető úgy, hogy a századik a legjobb), de ha mégis, azok legalább jó minőségű lövések (74. percentilis).
A támadások során döntően a jobb szélen, az alapvonalhoz közel alakít ki veszélyt. Progresszív passzai között sok átlós átadás van, szeret keresztlabdákat küldeni a bal oldalra, hatékony azokkal. A helyzetkialakításokban és beadásokban sem jeleskedik, meccsenként átlagosan 1,7 beadása van, ennek csupán 17 százaléka talál embert. Támadó harmadbeli jelenléte kicsivel jobb az átlagnál, de ezen jócskán javíthat a Ferencvárosnál, amely előző csapatával ellentétben nagy hangsúlyt fektet a labdabirtoklásra, főleg az NB I-ben.
