Ugyan csak Tóth Alex, Adama Traoré és sérülés miatt Varga Ádám hiányzott a Fradi kezdőtizenegyéből a Puskás Akadémia ellen elveszített bajnokihoz képest mégis jelentős változásként tekinthető Keane meccsterve, főleg a játékrendszerváltás miatt. Ennek pedig látványos következményei voltak a mérkőzésen, annak is leginkább az első félidejében, amely során a Ferencváros egyértelműen az ellenfele fölé tudott kerekedni. A dominancia felépítésének alappillérei a jól működő letámadás, a szögletek és szabadrúgások, valamint a második labdák begyűjtése voltak.

A Ferencváros szögletei az első félidőben

Az első félidőben az FTC-nek hat szöglete volt, amelyből kettő direkt lövéssel zárult, míg a többi is fontos szerepet játszott abban, hogy nyomás alatt tudta tartani a vendégeket.

A Ferencváros xT-hőtérképe (Expected Threats – várható veszélyteremtés) az első félidőben

Zachariassen kezdőcsapatba nevezésével labda nélkül a Ferencváros 5-2-3-as alakzatot vett fel, amelyben a két csatár Varga Barnabás és Matheus Saldanha egymástól távol helyezkedtek és a félterületekben helyet foglaló szélső belső védőkre gyakoroltak nyomást, valamint őket a fedezőárnyékukban tartva időnként a középső védőt is megtámadták, ezzel egyidejűleg Zachariassen az irányító Lukas Kalvachot kellett kivennie a játékból.

Mindennek célja az volt, hogy a Plzen elől elzárják az oldalra, valamint a középpályára vezető passzlehetőségeket, emiatt rengetegszer hosszú labdákkal kellett kísérletezniük. A találkozó egészén hatalmas arányban fordultak elő hosszú passzok, a Fradinál ez az arány 15% volt, míg a Plzennél 18%. Természetesen a zöld-fehéreknél rugalmasan működött ez a presszing séma, volt, amikor Vargának vagy Saldanhának kellett visszalépnie az ellenfél hatosára, ez esetben Zachariassen ment feljebb és helyezett nyomást valamelyik védőre.

A Ferencváros ezúttal is első sorban a bal oldalon vezetett több támadást, Mohammed Abu Fani a megszokottak szerint sokszor kihúzódott a vonal mellé, vagy indult a védelem mögé, de ezúttal a pálya centrumában is képesek voltak effektívebben előre juttatni a labdát. Itt ismét ki kell emelni Zachariassent, akinek hagyományosan kiemelkedő a játékkapcsolata Vargával, sokszor indul a megcsúsztatott labdákra, vagy gyűjti be a lecsorgókat, ezúttal is hasznosnak bizonyult, hogy ennyire közel tudott helyezkedni egymáshoz ez a két játékos, illetve Saldanha is közel volt hozzájuk, így többször tudtak létszámfölényes szituációkat kialakítani.

Ferencváros progresszív passzkísérletei az első félidőben

A második félidőre a Ferencváros fölénye csökkent, amely a játék szinte minden aspektusában megmutatkozott. Visszább esett a letámadás intenzitása, kevesebb szögletet sikerült kiharcolni, lövésből és beadásból sem érkezett már annyi, mint korábban. Adama Traoré pályára küldése pedig még inkább elmozdította a csapatot a kontrajáték irányába.

Ferencváros progresszív passzkísérletei a második félidőben

Érdemes megfigyelni, hogy a mali támadó pályára lépése mennyiben átalakította a Fradi progresszív passztérképét, mennyivel áthelyeződött a hangsúly a bal oldalról a jobb oldalra. Ha pedig a pálya egészét nézzük, akkor a veszélyhelyzetek inkább Gróf Dávid kapuja előtt alakultak ki.

A Plzen lövései a második félidőben.

Ferencváros lövései a második félidőben.

Igaz, amint azt a mérkőzés xG-mutatója (1,24-0,98) is sugallja a Plzen nem dolgozott ki olyan nagy helyzeteket, de Grófnak akadt munkája így is. Összességében a Ferencváros jobban teljesített, de ezt a fölényt leginkább az első gólig dolgozta ki, amíg valóban nagyon dominánsabb beszorította ellenfelét a kapuja elé és folyamatosan érkeztek a beadások és a lövések. Ezt követően inkább az eredmény menedzselése volt a cél, amelyből kifolyólag akadt egy-két kellemetlen helyen eladott labda, valamint ígéretes kontratámadás is, de végezetül a Fradi előnnyel utazhat Csehországba és az Üllői úton látottak alapján esélyesként várhatja a visszavágót.

A Viktoria Plzen–Ferencváros El-rájátszáspárharc visszavágóját február 20-án este 21 órától az M4 Sport élőben közvetíti.