Követte Marco Rossi hétfői kerethirdetését?
Természetesen mindig megnézem, kik kapnak válogatott meghívót. Ha tehetem, akkor meccseket is figyelemmel kísérem.

Összesen 14 alkalommal, legutóbb 2021-ben, a Portugália ellen 3–0-ra elveszített Európa-bajnoki csoportmeccsen lépett pályára címeres mezben. Feltételezem, most már kevésbé izgul a névsorolvasásnál.
Azt, hogy már nem számítanak rám a nemzeti csapatnál, csak az elején dolgoztam fel nehezebben, most már nem zavar. Eszembe sem jut, hogy esetleg újfent meghívót kaphatok. Persze felmerül bennem, milyen feltételeknek kell teljesülnie ehhez, de amikor a mostaninál jóval többet játszottam, akkor sem sikerült már visszakerülnöm a keretbe, így valószínű, hogy már csak történelemként tekinthetek a válogatott szereplésemre. Nagyon örülök, hogy egyáltalán részese lehettem a nemzeti csapatnak, ahogyan telik az idő, egyre hálásabb vagyok, nem rágódom azon, mit mulasztottam el, hogy esetleg még lehetett volna e egy-két meccsem.

Fotó: MTI/Illyés Tibor

Ami pályafutása jelenlegi fejezetét illeti, tavaly nyár óta szerepel a román élvonalbeli Sepsinél, a bajnokságban 21 tétmeccsen jutott szóhoz, az pedig az alapszakaszban eldőlt, hogy a hetedik hellyel lemaradnak a felsőházi rájátszásról. Mennyire elégedett a mostani szezonnal?
Klubszinten most inkább csalódottság van bennünk, mindenki benne akart lenni az első hatban, főleg, hogy ez az elmúlt években többször sikerült. Ugyanakkor látni kell, hogy Romániában az összes nagy, tradicionális csapat, amely a nagyobb városokhoz tartozik, most érvényesíteni tudta a papírformát, nem igazán volt aki gyengélkedett. Az előző szezonban például a Dinamo Bukarest majdnem kiesett, most meg öt ponttal maradt le az első helytől az alapszakaszban. Mindezt félretéve, még így is lett volna esélyünk jobb helyezést elérni, mert megalapoztuk mindezt az ősszel. A tavaszi szezonban hullajtottunk máig fájó pontokat, miközben például a Rapid hozta a mérkőzéseit, amivel oda is értek a hatodik helyre, amihez idén valamivel több pont is kellett, mint az ezt megelőző években. A realitást nézve, nem rossz eredmény a nagyoktól valamivel lemaradva a hetedik helyen zárni az alapszakaszt, ahhoz viszont, hogy azt érezhessük, valamit azért mégiscsak elértünk az idényben, meg kell nyernünk az alsóházi rájátszást, amivel akár az európai kupaindulás is elérhető.

És a saját szempontjából?
Ha csak egyénileg nézem, viharos volt a kezdet. Érkezésemkor volt egy kisebb sérülésem, ráadásul a klubon belüli történések, a két korábbi válogatottbeli csapattársam Varga Kevin és Kecskés Ákos váratlan távozása felkavaró volt, és a későbbi edzőváltást is fel kellett dolgozni. Amikor kezdtem helyre jönni, beilleszkedtem a csapatba és megtaláltuk a megfelelő lakóhelyet is a családommal, akkor már jött egy-egy jobb mérkőzés, de ezek után szinte mindig következett egy eltiltás vagy egy kisebb sérülés, ami miatt nem tudtam stabilizálni a helyem a csapatban. Aki pedig ilyenkor bekerült, jól teljesített, így nem volt egyszerű. Kiemelném, itt még nem sikerült megmutatnom az igazi arcomat, túl sok sárga lapot kaptam, szám szerint hetet, ennyit egy szezon alatt sem szoktam összegyűjteni. Meg kellett szokni, hogy itt a játékvezetők többségének teljesen más a mentalitása. No meg itt először négy sárga lap után jár eltiltás, majd folyamatosan csökken, tehát ha már kigyűjtötted a négyet, a következő alkalommal három, majd kettő és végül minden egyes sárga lap után egy meccs kihagyás vár rád. Emiatt két meccset is kihagytam, szerencsére ezek törlődnek az alapszakasz lezárta után, de erre jobban kell figyelnem. Megittam a levét, de ezt egyébként jó szabálynak tartom, mert segíti a játék tisztaságát. Szóval a sárgák miatt van egy kis hiányérzetem, de örülök, hogy viszonylag egész szezonban rendben voltam egészségügyileg, javarészt a szakmai stáb rendelkezésére álltam, és ne feledjük, még nincs vége a szezonnak, az alsóházban szeretnénk elérni a legjobb pozíciót.

Mit gondol a román első osztály színvonaláról az NB I-hez viszonyítva?
Nem elég csak a kiemelt csapatokat vizsgálni, nem érdemes például csak a Fradit és a FCSB-t összehasonlítani. A magyar bajnokság nagyon sokat erősödött az elmúlt években, de az itteni első tizenkét csapat (a román első osztályban tizenhat gárda szerepel – a szerk.) összességében valamelyest erősebb, mint otthon. Ugyanakkor azt látom, hogy az itteni utolsó négy helyezettnél sajnos a körülmények sem ütik meg az élvonal szintjét. Ezzel szemben az NB I-ben, akár az NB II-ben is, minden adott, ahhoz hogy jól lehessen futballozni.

Vissza-visszatérő probléma, hogy a román szurkolók ellenségesen viszonyulnak a Sepsihez, rendszeresek a lelátókról érkező magyarellenes rigmusok a meccseiken. Tapasztalt hasonlót, amióta Székelyföldön játszik?
Hallottam ilyeneket, sokszor éltetik Romániát ellenünk, de ezzel nem igazán tudunk mit kezdeni, a visszaszorításhoz szövetségi szintű beavatkozás kellene, nem nekünk kell tiltakozni a pályán. Bennem is van egyfajta előítélet a bírók felé, hogy nem feltétlenül nekünk fújnak a kétes szituációkban, de ez teljesen szubjektív. Nehéz megítélni, bizonyítani, hogy ezek az esetleges, nem nekünk kedvező ítéletek azért születnek, mert mi vagyunk a Sepsi, vagy amúgy is így döntöttek volna. Megemlíteném azonban, hogy volt egy-két ellenpélda is a szezonban, ami jóleső érzés volt.

Mielőtt légiósnak állt, a Fehérvárnál szerepelt öt hónapot. Miért döntött úgy, hogy elhagyja a csapatot és Magyarországot?
Úgy érzem, még nincs itt az ideje, hogy erről a témáról őszintén beszéljek, sablonválaszt pedig nem szeretnék adni.

Fotó: fehervarfc.hu

Nem érzi úgy, hogy a Sepsinél kevésbé van szem előtt, mintha itthon, az NB I-ben szerepelne?
Érzékelem ezt, de fel kell tenni a kérdést, hogy mihez képest? Ha a sajtót nézzük, akkor valóban, nem forog úgy a nevem, nem adok interjúkat a meccsek után a tévéképernyőn. Ugyanakkor ugyanúgy teszem a dolgom, csak egy másik országban. Érdekes ezt megtapasztalni, fiatal korom óta vágytam arra, hogy külföldre igazoljak, de nem feltétlen mondanám, hogy légiósnak álltam, hiszen magyar csapatba jöttem Romániába, Székelyföldre, ahol szinte mindenki magyar, a kisfiam is magyar oviba jár. Visszatérve a kérdésére, van abban valami, amit mond, de a kevesebb médiaszereplés miatt egyáltalán nincs hiányérzetem.

Öt és fél évet húzott le az FTC-nél, 2018 és 2024 között alaposan kivette a részét a sorozatban megnyert hat bajnoki címből, szerepelt a Konferencia-liga, az Európa-liga és a Bajnokok Ligája csoportkörében. Valamivel több mint egy évvel a távozása után mennyire hiányzik a ferencvárosi közeg?
Azt az érzést nem lehet megunni, az felemelő, amikor Fradi-játékosként fontos szereped van, jól mennek a dolgok csapatszinten is. Viszont rengeteg áldozatot kell hoznod, az egész éves menetrend és utazások miatt sokat vagy távol a családodtól. Többen, akik bizonyos szituációkban bírálnak minket, elfelejtik, hogy a focisták is emberek. Nekünk is van magánéletünk, ahol szintén helyt szeretnénk állni. Nagyon nehéz az egyensúlyt megtalálni. A sportolói léthez szerintem elengedhetetlen az erős ego, mindennap arra kell törekedned, hogy a lehető legjobb formában legyél, mindent a sportnak kell szentelned, ugyanakkor ott van a magánélet, ami egyénenként változó, kinek mit takar. Bennem például a gyerekvállalásnál kezdtek főként változni a dolgok. Igyekszem továbbra is mindent megtenni azért, hogy minél jobban menjen a játék, de teljes mértékben szeretnék jelen lenni a családom életében is.

Ritkán beszélnek ennyire nyitottan és őszintén erről a témáról a sportolók.
Utólag visszagondolva, s nemrég a feleségemmel is erről beszélgettünk, ez a létforma azért nagyon sokat elvett, több mindent megélhettünk volna ketten, de a kisfiam születését és vele az első hónapokat, éveket is említhetném. Félreértés ne essék, gyönyörű időszakot tudhatok magam mögött, nagyon hálás vagyok a karrieremért és a felemelő pillanatokért amiket átélhettem. De mivel már a családi életem is szépen kibontakozott a két gyerekkel – a nagyobbik fiam négyéves, a kisebbik egy –, no meg persze a korom miatt is egyre többet gondolok a foci utáni évekre. Amivel kapcsolatban úgy érzem, egyelőre sokkal inkább változott a megítélésem, mint a teljesítőképességem. Szóval így vagy úgy, de meg vannak számlálva a profi fociban eltöltött éveim, ezt el kell fogadnom. Pontosan még nem tudom, mivel foglalkoznék, de szeretnék valami olyat találni, amit hasonló odaadással végeznék, mint a futballt. Szerintem az a kulcs az életben, hogy olyan elfoglaltságot találjunk, amit szeretettel, nem robotként végzünk, így könnyebben maradhatunk mentálisan egészségesek.

Ha már szóba hozta a visszavonulás utáni életet, terveket, visszatérne valamilyen pozícióba a zöld-fehérekhez?
Nyitva hagytuk a kaput, úgy váltunk el, hogy Hajnal Tamással és Kubatov Gáborral is szóba került ez a lehetőség. Nem kell túlgondolni, annyi hangzott el, hogy amennyiben a fociban képzelem el a jövőmet, beszéljünk, és ha megtaláljuk a közös utat, akkor szívesen visszavárnak.

Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

A Fradinál Thomas Doll-lal, Szerhij Rebrovval, Peter Stögerrel, Sztanyiszlav Csercseszovval, Máté Csabával és Dejan Sztankoviccsal is együtt dolgozott. Melyik edző volt a legnagyobb hatással Önre?
Egyértelműen Rebrov, akivel szinte egyidőben, pár hét eltéréssel érkeztünk a klubhoz, ráadásul nála játszottam a legtöbbet. Rebrov felépített egy szigorú szisztémát. Rengeteget voltunk meetingeken, hogy minél jobban átadja azt az elméletet, amit látni akart tőlünk. Már az érkezése előtt, a kezdeti építkezéstől fogva kódolva volt a Fradi sikertörténete, a kérdés csak az volt, ez mikorra jön el, és nagyon jókor jött a képbe Rebrov mester. Vele ténylegesen elindult a felemelkedés a pályán is, a nagy ugrás, ami főként a sokak számára oly rég óta áhított rendszeres nemzetközi szereplést hozta magával. Azért is tartom kiváló szakembernek, mert vele viszonylag folyamatos volt az eredményesség és a fejlődés. Az irányításával először elértük az Európa-liga csoportkörét, majd a BL-t is, közben az NB I-ben rendre már áprilisban eldöntöttük a bajnoki cím sorsát. Ha jól emlékszem, úgy nyertünk zsinórban három bajnoki címet, hogy évről-évre egyre kevesebb vereségünk volt (az OTP Bank Liga 2018/19-es idényben ötször, a 2019/2020-as évadban háromszor, míg a 2020/21-es kiírásban csupán egyszer kaptak ki– a szerk.). Rebrovnál tehát nem csak az új edző okozta kezdeti lendület, varázs volt meg, az új játékosokat a rendszerbe beépítve fejlesztette a csapatot. Rengeteget videóztunk, a hibákat folyamatosan kielemeztük, ez az elméleti tudás nagyon nagy hatással volt ránk, meg is lett az eredménye a pályán.

A mostani Ferencvárosról mi a véleménye, talán valami hasonló szisztéma kiépítése kellene az újabb szintlépéshez?
A foci nem csak egyféleképpen működik, van élet a Rebrov-féle felfogáson túl, más edzővel is volt sikeres időszaka a Fradinak. Láttam olyan stílust is, amiben mondjuk én játékosként annyira nem mozogtam otthonosan és talán kevésbé is voltam hasznos. A folyamatos kupaszerepléssel, az egyre magasabb pozícióval, egyre jobb játékosoknak lett vonzó a klub, ezáltal a minőség, a merítési lehetőség bővült. Amikor ezek a játékosok megrázzák magukat és élvezik a játékot, olykor nagyon jó meccseket láthatunk. Sok olyan mérkőzés volt az elmúlt időszakban, ahol a Fradi felvette a kesztyűt a legalább hasonlóan rangsorolt külföldi csapatokkal, és talán nem csak a kidolgozott taktika, hanem inkább a játékosok egyéni kvalitása döntött. Jelenleg nagyon meghatározó Varga Barnabás személye, amikor együtt játszottunk, már egy-egy mérkőzésen is érződött a hiánya. Van olyan, amikor gyengébben játszik a csapat, amikor nem működik az összjáték, amikor az ellenfél nagyon jól felkészül belőled és csak el akarja rontani a játékod. Sok esetben ilyenkor jön Barni és a semmiből szerez egy gólt, ezzel megváltoztatva az egész meccs képét, ezzel együtt a legtöbbször a végkimenetelét is, de ugyanilyen meghatározó szerepe van Dibusz Dénesnek is a kapuban, aki pedig stabilitást és biztonságot nyújt a csapatnak.

Ön 2018-ban a kieső Balmazújvárostól, míg Varga 2023-ban a Pakstól érkezett a Ferencvároshoz. Talán közös kettejükben, hogy a szkeptikusok előzetesen nem feltétlen látták Önökben a kulcsjátékossá válás lehetőségét, idővel mégis közönségkedvencek lettek az Üllői úton. Mennyire könnyű elfogadni a kezdeti bizalmatlanságot?
Visszagondolva, valószínűleg én is így kezelném a helyzetet, ez egy teljesen normális reakció. Ettől szép a sport, be lehet bizonyítani, hogy igenis tudsz fejlődni, el tudod érni azt a szintet, amit nem néztek volna ki belőled. Személy szerint nagy szerepet tulajdonítok annak, hogy pont akkoriban érkezett a Fradihoz Rebrov, amikor én. Valahogy mindig is abban a szisztematikusságban éreztem jól magam, amit ő képviselt. Tudtam, mit kell csinálnom, mit várhatok a társaktól, kevesebbet kellett improvizálnom az általa eltervezett rendszerben. Úgy gondolom az, hogy pont akkor és ott dolgozhattunk együtt, számomra nagyon szerencsés csillagállás volt.

Azzal a Balmazzal robbant be az élvonalba, amely azóta a Hajdú-Bihar vármegyei I. osztályban szerepel. Minden bizonnyal nehéz volt végignézni kívülállóként, hogy idáig süllyedt a csapat…
Elég sok minden összeomlott a színfalak mögött. Sajnálom, mert nagyon jó kis csapat jött ott akkoriban össze, nagyszerű infrastruktúra épült ki, sokak az első osztályban szereplésünk miatt ismerték meg Balmazújvárost. Akkori fő támogatónk, a Kamilla Fürdő is híresebb lett, rendszeresen jártunk mi is oda. Nagyon örülök, hogy részese lehettem annak a projektnek, nagyon jó szívvel gondolok vissza azokra az évekre, függetlenül attól, hogy a végén egy szomorú kiesés lett a vége, a csapat pedig elindult lefelé. Ki tudja, lehet, hogy a pályafutásom vége felé, megpróbálok néhány jó barátot odacsábítani, aztán feljutunk az NB III-ba?!