A 19 éves Yaakobishvili Áron másfél évvel idősebb testvérével – a mostani idényben a Girona színeiben a Bajnokok Ligájában is bemutatkozó –, Antallal Magyarországon született, a futball alapjait kis hazai egyesületekben (Baráti Bőrlabda FC, Angyalföldi Sportiskola) szívták magukba, mielőtt 2015-ben az MTK-hoz kerültek. Áron egy véletlen folytán lett kapus, az egyik hétvégén testvére csapatának kapusa nem tudta vállalni a játékot, így felajánlották neki, hogy álljon be a kapuba, ő pedig rögtön a torna legjobbja lett.

Édesapja georgiai származású, valamint izraeli állampolgársággal is rendelkezik, édesanyja magyar, 2017-ben miatta költözött a család Barcelonába, mivel ott kapott állást. Áron az első spanyolországi szezonját az Atlétic Sant Just utánpótlásában kezdte, majd olyan nagyszerű idényt futott, hogy a Barcelona felfigyelt rá. A háromnapos edzéssorozaton megfelelt, így 2018 nyarán a világhírű La Masiára került.

Az elején a nyelvvel akadtak kisebb problémái, de nem volt nehéz beilleszkednie, azóta is szorgosan lépkedi a lépcsőfokokat, idén pedig – akár a Barcelona U19-es csapatában, akár az U19-es válogatottban van jelenése – még inkább felhívta magára a figyelmet nagyszerű teljesítményével. Két hete a VfB Stuttgart elleni ifi BL-negyeddöntőben kilenc védése volt, a 2–1-re megnyert találkozón a legjobbnak választották.

„Nincs különösebb oka, hogy mostanában ennyire jól megy a védés, folyamatosan meccsben vagyok, egymás után jönnek a mérkőzések. Az edzéseken mindennap száz százalékot nyújtok, ez most kijön a pályán, meg persze az is segít, hogy nagyon jó a hangulat a csapatnál” – magyarázta performansza hátterét az m4sport.hu-nak Yaakobishvili Áron. Elismerte, az a cél, hogy a bajnokság után az Ifjúsági Ligát is megnyerjék, de egyelőre az április 25-i, Alkmaar elleni elődöntőre fókuszálnak.

A tizenegyesölő

Nem sokkal a stuttgartiak kárára bemutatott parádéja előtt, az U19-es válogatott Izland elleni Eb-selejtezőjén remekelt, emlékezetes, hogy a meccs elején az újrarúgatott tizenegyest is hárította.

„Csalódott vagyok, hogy nem tudtunk továbbjutni a csoportból, az edzői stáb profi munkát végzett, jól felkészítettek minket, de az osztrákok elleni vereség rányomta a bélyegét az egész szereplésünkre. Az Izland elleni teljesítményemre azért büszke vagyok, az volt a célom, hogy kapott gól nélkül hozzam le a meccset, ez sikerült, nem is akárhogy. A két kivédett büntetőnél az érzéseimre hagyatkoztam, nem néztem előtte videókat.”

Egyértelmű, hogy magabiztos az idegek harcánál, január végén a CF Damm ellen úgy jutott tovább a Barcával az utánpótláscsapatoknak rendezett Király-kupában, hogy a tizenegyespárbaj során kivédte a rivális utolsó lövését. Azt ugyan nem számolja, hány védett büntetőnél jár, de mindig is nagy hangsúlyt fektetett erre a „műfajra”.

„Mindig figyelem, mások hogyan végzik el a tizenegyeseket, ebből is próbálok tanulni. Van, amikor az érzéseimre támaszkodom, de ha például a videózásnak köszönhetően tudom, hogy a rúgó egy adott oldalt preferál, akkor különböző taktikákkal próbálom elbizonytalanítani, befolyásolni, hogy valóban oda érkezzen a lövés.”

Bár a modern futballban már-már alapkövetelmény, szintén ki kell emelni a lábbal való játékát.

„Komplett kapusnak tartom magam. Mindkét lábammal komfortosan érzem magam, nyomás alatt is. Speciális képességem lehet még, ahogy egy-egy szituációt kezelek: sugárzom a nyugalmat a kapuban, biztonságérzetet adok a társaknak.”

S nem csak hátul van önbizalma! A már említett spanyol kupameccsen a védés után odaállt az utolsó tizenegyeshez, majd már-már pimasz módon, panenkázva értékesítette azt, ezzel kivívva a továbbjutást.

„Mindig bízom magamban, mert tudom, hogy mindennap a maximumot nyújtom. Akkor nem lennék nyugodt, ha nem tennék meg mindent. Bármi történik, ha gólt is kapok, elmondhatom, hogy megtettem mindent. Kívülről talán úgy tűnt, de a panenkázásnál nem az történt, hogy odaálltam, aztán arra gondoltam, »majd lesz valahogy«. Már a büntetőpárbaj előtt átgondoltam a szituációt, láttam magam előtt, mit fogok csinálni. Jeleztem, hogy szívesen lőném az ötödik tizenegyest, mert tudtam, hogy a negyediket megfogom. Ezért nem volt rajtam akkora teher. Tehát bennem máshogy játszódott le, de a csapattársaim mondták utána, hogy nem vagyok normális. Azért nem így születtem, ez a fajta önbizalom nem csak úgy jött, az évek során alakult ki bennem, sok-sok hiba és tanulás árán.”

A szerződéshosszabbítás körüli mizéria

Pedig tavaly decemberben eléggé bizonytalannak tűnt a helyzete, a spanyol lapok többször arról cikkeztek, hogy azért maradt ki büntetésből a Barca U19-es keretéből, mert nem akarja meghosszabbítani a nyáron lejáró szerződését.

„Általában nem olvasom el az ilyen típusú cikkeket. Semmit nem tudtam az egészről, csak az ismerőseim küldték, hogy ezt írják rólad. Éppen ezért nem is zavart, nem befolyásolta a teljesítményemet. A Barcelona egy hatalmas klub, a portálok a nevével próbálnak kattintásokat szerezni. Szó sem volt büntetésről, csak másnak is lehetőséget adtak, mivel akkor már továbbjutottunk a csoportból. Ilyen helyzetekben nem lehet mit tenni, nem fogok magyarázkodni, még akkor sem, ha sokan tényleg azt hitték, hogy megbüntettek.”

Bár a spanyol lapok már készpénznek veszik a hosszabbítását, arra a kérdésre, hogy továbbra is arra hajt-e, hogy idővel a „nagy” Barca első számú kapusa legyen, sejtelmes választ adott:

„Most nem igazán van időm a szerződésemre fókuszálni, folyamatosan jönnek a fontosabbnál fontosabb tétmeccsek, én pedig mindent meg szeretnék nyerni.”

Fontos hangsúlyozni, hogy az idő neki dolgozhat, de nincs egyszerű helyzetben, hiszen nagynevű posztriválisai vannak. Jelenleg a 34 éves Wojciech Szczesny a Barca első számú kapusa (igaz, a nyáron lejár a szerződése), míg a súlyos térdsérüléséből lábadozó 33 éves Marc-André ter Stegennek 2028-ig szóló kontraktusa van. A kispadra szorult Inaki Penát 2026-ig szerződés köti a klubhoz, a jövője kérdéses, de adott esetben a főleg a Barelona B-csapatában szereplő Diego Kochennel is meg kell küzdenie a helyért.

„El kell ismerni, a világ legjobb kapusai vannak előttem a sorban, már az is nagy dolog, hogy velük edzhetek, tőlük tanulhatok. Ettől függetlenül soha nem voltam olyan, aki megijed a kihívásoktól, és inkább egy kisebb klubban próbál érvényesülni. Bízom magamban, a tudásomban, hiszem, hogy meghozza gyümölcsét a befektetett munka. Minél nagyobb a kihívás, annál jobb. Próbálom elérni a célomat, aztán majd az idő eldönti, mi lesz.”

A Barcelona legnagyobb sztárjai is csak emberek

Noha debütálnia még nem sikerült, először 2023. november 25-én, a Rayo Vallecano elleni bajnokin bekerült a katalánok első csapatának keretébe (abban az évben választotta be a Guardian a világ 60 legígéretesebb, 2006-ban született tehetségei közé). Ezt követően szűk egy évvel debütált a harmadosztályú tartalékcsapatban, a mostani idényben pedig négy alkalommal tagja volt a felnőttek keretének. Mint elmondta, fontos a fokozatosság, ő pedig abszolút elégedett az eddig megtett úttal.

Kívülállóként elképzelhetetlen, milyen nap mint nap belépni egy olyan klub edzőközpontjába, ahol a világsztárok futballoznak – Áron megpróbálta körülírni az érzést.

„Hét éve vagyok a klubnál. Tizenkilenc évesen teljesen más itt lenni, mint amikor ide kerültem. Akkoriban úgy néztem a felnőttekre, mint egy szurkoló. Tizenöt vagy tizenhat éves lehettem, amikor először az első csapattal edzettem. Na, az brutális volt, tényleg úgy éreztem magam, mint egy drukker, hiszen előtte csak a tévéből láttam ezeket a sztárokat. Egy idő után viszont eljött az idő, amikor már nem rajongóként néztem rájuk, hanem hétköznapi emberekként. Persze, hatalmas sztárok, de valójában ugyanolyanok, mint bárki más. Ez a felfogás azért is fontos, mert ők is csak ebben az esetben tudnak profiként kezelni, komolyan venni engem.”

Hozzátette, az öltözőben mindenki nyitott, családias a hangulat, és sok a fiatal. Ami azt illeti, van négy-öt játékos – köztük Lamine Yamal –, aki csapattársa volt utánpótlás szinten, így baráti kapcsolat alakult ki köztük.

„Mindenki egy helyen edz, de a felnőtteknek van egy központjuk, ezért nem vagyok napi kapcsolatban velük. Yamallal osztálytársak és két évig csapattársak voltunk. Akkoriban nagyon jó volt a kapcsolatunk, folyamatosan együtt lógtunk. Aztán mivel ő feljebb került, megszűnt a folyamatos beszélgetés, de ha találkozunk, nagyon jól elvagyunk.”

Elárulta, Robert Lewandowski is rengeteg tanáccsal látta el. A lengyel sokat gyakorolja a lövéseket az edzések után, és amikor a „nagyokkal” tréningezett, a gyakorlásoknál Yaakobishvili állt a kapuban: „Nyilván nem Szczesny fog pluszmunkát végezni”.

Ugyanakkor Hansi Flick vezetőedzőtől maximum az edzéseken kapott visszajelzést, külön nemhogy ő, még az U19-es edzője sem egyeztet vele, mert a katalánok alkalmazásában álló trénerek egyéni értékelés helyett az egész csapatnak adnak visszajelzéseket.

A „barcás” srác

Mint elmondta, azt, hogy Magyarországon ő a „barcás srác” egyáltalán nem nyomásként, inkább pozitívumként éli meg.

„Jó érzés, hogy bizonyos helyzetekben kikérik a véleményemet és megfogadják a tanácsaimat.”

Arról, hogy mit jelentene neki, ha a jövőben meghívnák a felnőttválogatottba, a következőt nyilatkozta:

„Magyarországon születtem, ott nevelkedtem. A testvéremmel az az álmunk, a célunk, hogy egyszerre viseljük a magyar színeket. Úgy érzem, hátul nagyon jól kiegészítenénk egymást.”