Spanyolország nemcsak azért számított esélyesebbnek, mert a regnáló világbajnok, hanem mert teljesítményével kimagaslott az idei kontinenstorna mezőnyéből. A döntőig szerzett tizenhét gólja csaknem 3,5-ös átlag mérkőzésenként, öt lejátszott mérkőzésén százszázalékos teljesítményt nyújtott, nem mellékesen pedig tízmeccses veretlenséggel büszkélkedhetett, legutóbb február végén éppen az angoloktól kapott ki 1-0-ra a Nemzetek Ligájában.

Mindezek ismeretében meglepetésnek számított, hogy csak tíz perc után tudta vezetni első támadásait, de a vezetést Mariona Caldentey révén így is megszerezte a 25. percben.

Fordulás után Alessia Russo szintén fejesből egyenlített, vagyis az angol válogatott a kieséses szakaszban a Svédország és Olaszország elleni találkozót követően harmadszor is ledolgozta hátrányát. A hátralévő időben már nem változott az eredmény, miként a hosszabbításban sem, így következtek a tizenegyesek, amelyben a spanyolok egymás után háromszor is hibáztak.

A spanyol válogatott története első Európa-bajnoki döntőjét játszotta, míg az angolok negyedik fináléjukat játszották, mérlegük immár két arany- és két ezüstérem.

Női labdarúgó Európa-bajnokság, döntő:

Anglia-Spanyolország 1-1 (0-1, 1-1, 1-1) – tizenegyesekkel: 3-1

gólszerzők: Russo (57.), illetve Caldentey (25.)