Nem Magyarországon, hanem a féktelen bulizásról is ismert Ibizán értük utol Köteles Lászlót, aki nem a nyári vakációját tölti a Spanyolországhoz tartozó szigeten, életvitelszerűen lakik ott. Tavaly decemberben ugyanis felesége betársult egy fine dining–catering cégbe, amely különböző eseményeken kínál grillezett ételeket cégeknek.

Sokat nem kellett gondolkozniuk a lehetőségen, Köteles akkor már nem dolgozott az ETO sportigazgatójaként. Noha a klubnak egy teljesen újjáépített kerettel sikerült kiharcolnia a kilenc éve várt feljutást a 2023/2024-es idényben, a szakember nyáron lejáró szerződését nem hosszabbították meg.

„Nincs harag, mai napig jóban vagyok mindenkivel. Más irányba akartak menni, egy dedikált sportigazgató helyett közösen, 4-5 ember hozott volna döntést, nekem pedig felajánlottak egy másik pozíciót. Ha nem lettek volna konkrét céljaim, ez egy jó dolog lett volna, de sportigazgató szeretnék lenni. Más kérdés, hogy másfél-két hónap elteltével mégis úgy döntöttek, kell egy sportigazgató, és Steven Vanharent nevezték ki. Gondolom utólag belátták, nem járható út, hogy négy-öt ember hozzon egy döntést, kell egy ember, aki összefogja a sportszakmai részt” – mondta az M4 Sportnak Köteles László.

A 2018-as visszavonulása után öt évet kellett várnia első sportvezetői megbízatására, közben nyitott egy ügynökséget (Invicti-Group), amellyel azóta is foglalkozik, de reméli, hamarosan ismét sportigazgatóként bizonyíthat. Nem unatkozik, szabadidejét a futball tölti ki, online kurzusokon, képzéseken fejleszti magát, követi a Fizz Ligát, a Merkantil Bank Ligát, a román, illetve a belga bajnokságot.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Köteles László (@laszlo_koteles) által megosztott bejegyzés

„Nem sűrűn csörög a telefonom sportigazgatói fronton. Nem tudom, miért nem hívnak, lehet, az én hibám is – nem vagyok az a típus, aki tolja magát. Természetesen ápolom meglévő kapcsolataimat, beszélgetek a többi sportigazgatóval, és nem mondanék nemet arra a lehetőségre, ha egy nagy belga klubnál megfigyelőként alkalmaznának, közvetlenül a sportigazgató mellett. Az UEFA-nak volt egy három hónapos sportigazgatói képzése, későn találtam rá, már nem volt hely, arra mindenképpen jelentkezem majd” – avatott be helyzetébe.

Adná magát, ha az említett belga klub második otthona, a Genk lenne, melynek 2009 és 2018 között tartozott kötelékébe. Ez idő alatt bajnoki címet, kupát és szuperkupát nyert, emellett megjárta az Európa-liga, illetve a Bajnokok Ligája csoportkörét – emlékezetes, utóbbihoz alaposan hozzájárult azzal, hogy két 11-est is hárított a Maccabi Haifa elleni rájátszás büntetőpárbaja során, de a tizenegyesekről később még szó esik. A kilenc évig húzódó fejezet vége azonban nem sikerült szépre, parkolópályára tették.

„Az idő mindent megszépít. Én is hibás voltam, rosszul fogtam fel a dolgokat. A Genk főként játékoseladásokból él, 32 éves voltam, nyilván a huszonéves kapusokat preferálták, akikkel később nagyobb profitot termelhettek. Mögöttem volt a sorban az akkor 24 éves Marco Bizot – aki most a Premier League-ben véd, másfél év után nem kapott lehetőséget, lépniük kellett és kipróbálták őt. Nem gördítettek akadályt a távozásom elé, felajánlották, hogy maradhatok is, de nem én leszek favorizálva. Ezt akkor rosszul fogtam fel, nyugodtabban kellett volna reagálnom. Rosszulesett, de most már megértem, mi történt. Talán kommunikálhatták volna másképp, de ott nincs léleksimogatás, megmondják kerek-perec, ha nem kellesz.”

Két év után ismét találkozik a Genkkel a Fradi

Beszélgetésünk apropóját természetesen a csütörtöki Genk–Ferencváros El-mérkőzés szolgáltatta. Nem titok, Köteles rögtön a sorsolást követően kapta az üzeneteket volt klubja alkalmazottjaitól, barátaitól, de konkrét tippeket nem kértek tőle.

„Profi a stáb, biztos vagyok benne, több meccsen élőben is megnézték a Fradit, plusz ott van a videoelemzői stáb. Nem hinném, hogy szükségük van Köteles László véleményére.”

Emlékezetes, 2023 őszén, a Konferencia-liga F-csoportjában kétszer találkoztak egymással a csapatok. Belgiumban 0–0, míg a budapesti visszavágón 1–1-es döntetlen született, a Fradi pedig belga riválisát egy ponttal megelőzve továbbjutott a kvartettből. A kinti találkozóra Brockhauser István és Tőzsér Dániel mellett Köteles Lászlót is meghívták, a szurkolók képeket és aláírásokat kérve valósággal körberajongták egykori kedvenceiket. Kötelesnek ezúttal is tervben van kilátogatni az összecsapásra, amennyiben mindent sikerül elintéznie addig, akkor ott is lesz.

Kár lenne messzemenő következtetéseket levonni a két évvel ezelőtti meccsekből, azóta mindkét együttes kerete jelentősen kicserélődött, az akkori vezetőedzők (Dejan Sztankovics, illetve Wouter Vrancken) távoztak.

Ugyanakkor játékfelfogásban nagy változásra nem kell számítani a Genknél, a klubnál ragaszkodnak az elveikhez, a jó ideje kiépült filozófiához, ehhez igazítva választanak edzőt is, olyan szakember nem igazán jöhet szóba, aki ötvédős felállásra alapozva kontrákra rendezkedik be.

„Nem váltanak edzőt egyik pillanatról a másikra. Ha az aktuális trénernek valamiért mégis mennie kell, nem hoznak a helyére egy teljesen más felfogású trénert, mivel nem cserélhetik ki az egész keretet, nem dobhatják sutba, amit addig építettek.”

A 2024 nyarán kinevezett Fink sémába illik, irányítása alatt is 4–2–3–1-ben futballoznak, nagy hangsúlyt fektetnek a magas letámadásra, a labdabirtoklásra, a középpálya kontroll alatt tartására, miközben a kreatív futballisták megkapják a kellő szabadságot. Köteles nem tartja esélytelenebbnek az FTC-t, sőt, szerinte több tényező a magyar rekordbajnok mellett szól.

„A Fradinak nem szabad túlságosan tisztelnie az ellenfelet, de nem hiszem, hogy ezzel probléma lesz, hiszen a korábbi két meccsen sem kapott ki. Ráadásul a rutin is mellettük szólhat, az akkori Genk jóval erősebb és tapasztaltabb volt. Nem tartom elképzelhetetlennek, hogy a Fradi jobb napot fog ki, esetleg jobban is játszik majd, mint riválisa. Nem gondolom, hogy kontrákra kellene berendezkedni, inkább bátran kell játszani, el kell hinni, hogy meg lehet a győzelem. Többször verte már meg kiscsapat a ligában a Genket, de a nemzetközi kupaporondot komolyabban fogják venni, meg akarják magukat mutatni a fiatalok.”

A genki tehetséggyár működése – átültethető a módszer itthonra?

A KRC Genk a KFC Winterslag és a K Waterschei SV Thor Genk 1988-as egyesülésével jött létre. Köteles a sikeres működés egyik alappillérekének a folytonosságot tartja. Példaként említette a pályaedzőként induló, de immár tíz éve technikai igazgatóként tevékenykedő Dimitri De Condét –akivel rendszeresen beszélgetnek –, a gazdasági igazgatót, Filip Aerdent és a korábbi marketingigazgatót, a már nyugdíjas Stephan Poelmanst, utóbbi két szakember 25 éve a klub alkalmazásában áll. Kiemelte, a klubnál természetesen haladnak a korral, fiatalítanak, de inkább az alsóbb pozíciókban, a vezetésben az állandóság jellemző.

„Rendkívül fontos a stabilitás, főleg gazdaságilag. A Genknek nincs egyszemélyes tulajdonosa, következtetésképp nincs arra opció, hogy veszteség esetén valaki kipótolja a hiányt. Van egy körülbelül 15 főből álló igazgatóság, négy vagy öt évente választanak elnököt, jelenleg a nyolc éve regnáló Peter Croonen áll az élén. Nekik kell kigazdálkodniuk a költségeket, ők felügyelik a bevételeket és a kiadásokat. Az igazgatótanács egyes tagjai nagyjából húsz éve dolgoznak együtt ugyanabban a szisztémában, a klub sosem volt eladósodva. Hihetetlen hangsúlyt fektetnek a marketingre, a szponzorációra, a játékospolitikára. Mint mindenhol, náluk is vannak rosszabb szériák, de összességében rendkívül okosan építkeznek, folyamatosan növekednek.”

Magyarországon nem igazán látunk ehhez hasonló állandóságot, építkezést – Köteles szerint nem véletlenül, a genki szisztémát ugyanis jelenleg nem látja működőképesnek itthon.

„Más a labdarúgás marketingértéke a két országban, a Genknek óriási bevétele van ebből. A belga bajnokságot több országban közvetítik, ebből kifolyólag nagyobb a nézettség és a szponzori szerződések összege is magasabb. A Genknek nem kell sztárcsapattal találkoznia ahhoz, hogy megtöltse stadionját, van 15 ezer bérletes, és átlagban 18-20 ezres a nézőszám. A belga válogatott 15-20 éve benne van a top ötben, rendre topligába értékesítenek, nem mellesleg Belgiumnak földrajzilag is jobb az elhelyezkedése – mellette van Hollandia, Franciaország, Németország, Anglia, így a környező országok játékosmegfigyelői csak beülnek a kocsijukba és szállodafoglalás nélkül, egy óra alatt ott vannak a meccsen.”

Köteles úgy véli, itthon már hellyel-közzel rendben van az utánpótlás, hatalmasat léptünk előre infrastrukturálisan és a játék minőségében, de időre és további jó eredményekre van szükség ahhoz, hogy a stadionokat megtöltsék az emberek.

„Nem egyszerű felállni abból a 20-25 évvel ezelőtti, mélypontot jelentő időszakból, amikor fizetésképtelenség miatt klubok mentek tönkre, és nemhogy az utánpótláscsapatoknál, még a felnőtteknél sem volt meg a megfelelő anyagi forrás.”

Aktív pályafutása alatt többször hangsúlyozta, néhány belga élvonalbeli meccs színvonalától nem sokkal, vagy egyáltalán nem maradtak el az NB I-es bajnokik.

„Mai napig tartom magam ehhez. Biztos vagyok benne, hogy a legjobb magyar csapatok, a Fradi vagy a Puskás Akadémia megállná a helyét a belga bajnokságban.”

Tehetségek nevelésében, felkutatásban, fejlesztésben, gondozásában igazi nagyágyúnak számít a Genk. A Transfermarkt adatait böngészve látható, a „bankrobbantás” a 2011/2012-es idényben indult be szignifikánsan, a saját nevelésű Thibaut Courtois-t és Kevin De Bruyne-t nyolc-nyolc millió euróért adták el a Chelsea-nak. A 2013/2014-es és a 2021/2022-es szezont leszámítva, azóta is rendre tízmillió euró körüli összegért értékesítenek játékosokat. A teljesség igénye nélkül, néhányat felsorolva: Christian Benteke (Aston Villa, 8,8 millió euró, 2012/2013), Kalidou Koulibaly (Napoli, 7,75 millió euró, 2014/2015) Szergej Milinkovics-Szavics (Lazio, 12 millió euró, 2015/2016), Wilfred Ndidi (Leicester City, 17,6 millió euró, 2016/2017), Leon Bailey (Bayer Leverkusen, 16.7 millió euró, 2016/2017), Sander Berge (25 millió euró, Sheffield United, 2019/2020), Leonardo Trossard (15,5 millió euró, Brighton, 2019/2020), Tolu Arokodare (Wolverhampton, 26 millió euró, 2024/2025). De mi a titok?

„Nem egyik pillanatról a másikra váltak az egyik legelismertebb akadémiává, hosszú folyamat volt, amíg akkora lett a népszerűségük, hogy a legnagyobb tehetségek kisebb, helyi csapataikat elhagyva a Genket válasszák. Mondanom sem kell, utánpótlásszinten általában tönkreverik az egész belga mezőnyt. Volt olyan év, amikor a nemrég értékesített Bilal El Khannousszal a soraikban hibátlanul nyerték meg az U18-as bajnokságot, brutális gólkülönbséggel.”

Köteles azt is levezette, hogyan építik be holland mintára a legnagyobb tehetségeket az első csapatba.

„Mindig megnézik a korosztályos csapataiknál – amelyek hadrendje, játékfelfogása, tréningjei a felnőtt csapat mintájára épülnek –, az U13-tól indulva, hogy melyik lesz az a generáció, amely robbanni fog. Tegyük fel, kiválasztották az U15-ös csapatukat, mert abban látták a legnagyobb potenciált. Feltolják hozzájuk a legnagyobb tehetségeket az U14-ből. Nem baj, hogy fiatalok, visszajátszanak, hogy meglegyen a kellő meccsszámuk, de az idősebbekkel edzenek. Így már van egy másfél generációjuk, ha úgy vesszük. Persze mindenkiből nem lesz topjátékos, de nem is erre törekednek. Ha elérik a 16-17 éves kort, mennek a felnőttekhez tréningezni. Visszajátszanak a másodosztályban szereplő második csapathoz, amelynél 19 év az átlagéletkor.”

Ha már játékosnevelés, Kötelest megkérdeztük az itthon bevezetett, magyar játékosokra és fiatalpercekre vonatkozó ajánlásról is.

„Azt kell mondanom, a magyarszabályt többször bíráló Robbie Keane-nek igaza van. A Varga-féle kulcsjátékosoknak a szezon végére tényleg összejöhet 50-60 meccs, de ha a válogatott kijutna a világbajnokságra, addigra ’meghalnak’. Összességében azt gondolom, kell egy szabály, de a kluboknak nehéz dolguk van, nem biztos, hogy egyből öt magyarral kellett volna indítani. Minden évben nem lehet kinevelni 2-3 tehetséget, akik képesek megállni a helyüket az élvonalban.”

A Genknél hatalmas hangsúlyt fektetnek a játékosmegfigyelésre is. Köteles László elárulta, 30 éve fejlődik egy klubkézikönyv, úgynevezett „Biblia”, amelyen minden évben kisebb-nagyobb mértékben változtatnak, igyekeznek tökéletesíteni.

„Még nem láttam, nem fogtam a kezemben, de a sportigazgató mindig mesél róla. Le van fektetve benne minden. Posztokra lebontják, hogyan kell kinéznie egy játékosprofilnak. Ezeket a jellemzéseket nem egy lapon keresztül részletezik, aprólékosan kifejtik benne a legkisebb dolgokat is, próbálják ezekhez igazítva megtalálni a megfelelő játékosokat. Például lehetsz bármennyire ügyes, ha belső védőként nem vagy mondjuk 189 centiméter magas, akkor nem lehetsz a Genk játékosa. Az edző kiválasztásánál célirányosan keresnek, majd bemutatnak az aspiránsnak egy 40-50 oldalas PPT-t, és megkérdezik, tud-e a benne foglaltakkal azonosulni. Azért van szabadsága, de az alapfilozófiának meg kell felelnie. Be kell építenie az utánpótlásból érkezőket, de nagy átmenettel nem kell megküzdenie, hiszen a fiataloknak nem kell elmagyarázni az alapokat, mondjuk a passzkoordinációt, ezeket addigra már elsajátítják.”

Tanács Dibusz Dénesnek?

Köteles Lászlót Belgiumban „tizenegyesölőnek” nevezték – nem véletlenül. Volt olyan szezonja, amikor 70 százalékban nem tudták berúgni a büntetőket ellene. Az Anderlecht például az egyik idény során hét 11-est rúgott neki, de egyszer sem járt sikerrel. Megígérte, ha visszavonul, megosztja, mi volt a titka.

„Az ítéletvégrehajtót mindig nézni kell, rá kell ijeszteni. Már akkor el kell vele hitetni, hogy hibázik, amikor felveszi a labdát. A kapusnak tudnia kell, nincs veszítenivalója, így teljesen másképp áll oda, sokkal nagyobb lesz az önbizalma. Mindig ki kell választani egy sarkot, mivel egy erősen elvégzett büntetőnél másképp nem lehet odaérni, és hinned kell benne, hogy odaérkezik a lövés. Volt egy metódus, amit Lippai Józsi a válogatott összetartásokon osztott meg velünk. Már kissé homályos, de azzal volt összefüggésben, hogy melyik lábával lép először hátra a büntetőt elvégző játékos. Amikor ezt először meghallottuk, nevettünk, de tényleg bejött 70-80 százalékban. Emlékszem, egyből, ahogy kipróbáltam tétmeccsen, bejött.”

Köteles Lászlót „tizenegyesölőnek nevezték Belgiumban (MTI/EPA/Szerhij Dolzsenko)

Elárulta, amikor az ellenfél tizenegyeshez jutott, mindenki úgy volt vele, hogy „Köteles majd úgyis megfogja”, de volt egy Anderlecht elleni, kupadöntőbe jutásért vívott meccs, amikor egy büntetőt sem fogott meg – szerencséjére öt tizenegyest is kihagytak az ellenfél játékosai. Végül ő döntötte el a meccset, ugyanis az utolsó körben a rivális kapusa, Silvio Proto hibázott, ő viszont értékesítette a büntetőt.

Felvetettük, talán a most megosztott titkokkal Dibusz Dénest is segítheti, ha esetleg tizenegyeshez jutna a Genk csütörtökön.

„Dini tudja, mit kell csinálni, eléggé magabiztos ezekben a szituációkban.”