Sergio ‘Kun’ Agüero Twitch csatornáján magyarázott el mindent, ami azóta történt, hogy az Alavés elleni meccsen szívritmuszavar miatt le kellett cserélni, egészen addig, amíg december közepén bejelentette, visszavonul a profi futballtól.
Elmesélte, hogy az idő elteltével próbált hozzászokni a gondolathoz, hogy várhatóan abba kell hagynia a labdarúgást:
„Már egy héttel vagy tíz nappal korábban figyelmeztettek, hogy várhatóan vissza kell vonulnom, amit előtte nem is feltételeztem. Amikor közölték velem, hogy vége, és ezt be kell majd jelentemen, Abu-Dzabiba mentem, hogy egy kicsit elvonjam ettől a figyelmemet. A búcsú napjára már egészen megbékéltem. Elmondtam, hogy mi történt és hogy éreztem. Laportával voltam, mielőtt elkezdődött volna a sajtókonferencia, amikor megláttam a lépcsőt és a széket a végén, amelyre le kellett ülnöm, összetörtem, elsírtam magam. Át kellett ölelnem Laportát és ki kellett mennem, mert nagyon nehéz volt. Nem akartam, hogy sírni lássanak” – mondta Agüero.
Arra is kitért a 33 éves argentin, hogy mi történt vele akkor, amikor a Camp Nou gyepéről a kórházba vitték.
„Az első 15 napot nagyon rosszul viseltem. Amikor azon a szombaton elkapott a szívritmuszavar, bevittek a kórházba. Kicsit felgyorsult a szívem, és igazából azt hittem, hogy ez csak valami hülyeség, gyorsan meggyógyulok. Amikor beraktak egy privát szobába a monitorokkal, és ott feküdtem egy kicsit zavarodottan, akkor ráébredtem, hogy talán nincsenek teljesen rendben a dolgok, habár mondogatták nekem, hogy nincs semmi gond. Aztán nem jöhettek be meglátogatni engem, amiről azt gondoltam, hogy elég fura. Másnap egészen jól ébredtem, teltek, múltak az órák, de még mindig nem mondtak nekem semmit. Nem mondták, hogy nem mehetek haza. Végül jött az orvos, aki közölte velem, hogy maradjak még egy éjszakát. Nem értettem, mi történik, kezdem ideges lenni, mert már agyon haza akartam menni. Hétfőn reggel, amikor felkeltem bejött a szobába egy nővérke, aki elmondta, hogy át kell szállítani egy magánklinikára, hogy alaposabban kivizsgáljanak. Már vártam valami hasonló hírt” – folytatta.
Miután átszállították, valóban alaposan megvizsgálták az állapotát.
„A klinikán aztán tényleg alaposan megvizsgáltak. Egy katétert vezettek be az ágyékomnál, és azt mondták, hogy szándékosan rohamokat akarnak rekonstruálni azért, hogy megállapítsák, pontosan milyen probléma történhetett velem a pályán. Másfél órán keresztül csinálták. Az orvos azt mondta nekem: ‘három különböző szívritmuszavart fogok neked gerjeszteni azért, hogy megállapítsam, melyik történhetett veled’. Tappancsokat tettek a mellkasomra, közben arra gondoltam: ‘mit keresek én itt? Le akarják állítani a szívemet?’. Megcsinálták az első, a második, majd a harmadik tesztet, amikor már mondtam, hogy most már elég. Bementem a szobámba és elkezdtem szédülni, közben a szívem kalapált. Próbáltam ellazulni, hátha abbamarad ez az érzés. A doki azt mondta, hogy ez teljesen normális” – mesélt az első napokról a kórházban, majd a magánklinikán.
A vizsgálatok után úgy döntöttek az orvosok, hogy egy chippel ellátott pacemakert ültetnek a szívébe.
„Egy chipet tettek a szívembe. Éjszakánként színes fényeket lövellek ki, mintha én lennék Vasember. Van egy chipem, amely azonnal jelez az orvosnak, ha felgyorsul a szívem. Egy csütörtöki nap volt. Egy hordágyra tettek, elvittek a dokihoz, aki előkészített egy tűt, amelyet a mellkasomba szúrt. Kis idő múlva látom, hogy elővesz egy szikét, majd kérdezi tőlem: ‘fáj?’. Kis idő múlva meg mondja, hogy nem vág rendesen és kicserélte egy másikra. Pont úgy, mint amikor egy a sült húst eszed és a késedet kicseréled egy fogazottra, ami jobban vágja a húst. Nem fájt, aztán elkezdte behelyezni a chipet. Ha éreztem valamit, el kellett mondanom pontosan, hogy mit, az orvos pedig mondta, hogy ilyenkor mit kell csinálnom” – emlékezett vissza a napra, amikor behelyezték a szívritmus-szabályozót.