Musorujsag
Élő Eredmények

Bognár István: Kevésbé jó teljesítményért is sok válogatott meghívót kaptak már

Bognár István: Kevésbé jó teljesítményért is sok válogatott meghívót kaptak már

m4sport.hu | Szerző: Pollák Márton
Az elmúlt másfél-két évben kivirágzó Bognár István az m4sport.hu-nak adott interjújában elmondta, tisztában van vele, a magyar labdarúgó-válogatott játéka nem feltétlen neki kedvez, és tiszteletben tartja Marco Rossi szövetségi kapitány válogatási elveit, de úgy érzi, nyújtott olyan teljesítményt, hogy kapjon egy esélyt a nemzeti csapatban.

Ha vannak csapatok, melyek miatt érdemes nézni az NB I-et, úgy a Paks feltétlen közéjük tartozik. Bognár György vezetőedző nyílt támadójátékon alapuló filozófiája sok góllal és helyenként szép játékkal örvendezteti meg a nézőket. Igen ám, csakhogy ehhez megfelelő játékosok is kellenek, s míg előre az előző idény gólkirálya, Hahn János (2021 szeptemberében a DAC-hoz igazolt) és a mostani szezonban gólgéppé vált Ádám Martin (25 találatnál jár) jelentette a minőségi megoldást, addig a középpályán Bognár István játékát érdemes, mi több, kell kiemelni.

Bognár a 2020/21-es kiírásban tizenhárom gólpasszal lett asszisztkirály – ennyit korábban senki sem jegyzett a tizenkét csapatos rendszer egy szezonján belül –, és a mostani NB I-es idény őszi felében is tizenötig jutott, – ilyenre sem volt példa ezt megelőzően. Gólpasszainak száma mellett kiemelendő a játékintelligenciája, lövőtechnikája, illetve mélységi passzai. Teljesítménye és játéka láttán annak ellenére lecsapott rá a ciprusi élvonal feltörekvő újonca, a bajnoki címért csatázó Aris Limasszol, hogy harmincévesen sem külföldi tapasztalattal, sem válogatottsággal nem rendelkezett. Úgy tűnik azonban, lassan beleszokik az új közegbe, a merőben új stílusú bajnokságba, és meghálálja az Aris Limassol bizalmát, a hétvégén ugyanis megszerezte első gólját a csapatban.

Harmincévesen jött az új kaland lehetősége (Fotó: arisfc.com)

Azt kapja eddig a váltástól, amire számított?

Futballstílusban picit mást vártam. Tudtam, rengeteg külföldi játékos van, és mivel közülük is sokan a nagy futballnemzetektől, Spanyolországból, Franciaországból vagy Brazíliából jöttek – plusz akadnak topligákat megjárt labdarúgók is –, arra számítottam, inkább a technikás, csapatjátékra épülő foci dominál. Ehhez képest ez a liga inkább fizikális, ahol az egyéni játékon van a hangsúly.

Akkor erőnlétben és fizikum tekintetében fejlődnie kell?

A futásmennyiségemmel és a testi adottságaimmal nincs gond, inkább úgy mondanám, szoknom kell a taktikai dolgokat és figyelnem a helyezkedésemre, mert játékstílusban mást várnak tőlem, mint az NB I-ben.

Van különbség a magyar és a ciprusi élvonal közt?

Bár a ciprusi bajnokság papíron előrébb van, edzésintenzitásban, a meccsek tempóját illetően, és úgy összességében a színvonalat tekintve nincs eltérés a két bajnokság közt.

Egy korábbi interjúban említette, nem gondolta volna, hogy 30 lesz, mire kipróbálhatja magát légiósként. Miért csak most jött össze?

Egyrészt azért, mert ha őszinte vagyok, eddig nem is volt lehetőségem külföldi klubhoz szerződni, a másik pedig, hogy alapvetően későn érő típus vagyok. Egyértelmű, az elmúlt években kiemelkedő teljesítményt nyújtottam, nagyon jó statisztikai mutatóim voltak, ez az, ami felkelthette az érdeklődést.

Bognár István a hétvégén megszerezte első gólját az Aris Limasszolban (Fotó: Bognár István/Instagram)

Említi, hogy későn érő. Pontosan milyen területen?

Nehéz megfogalmazni. Talán fejben mostanra raktam össze egy-két fontosabb dolgot, mert ugyan igaz, hogy az elmúlt három-négy évben sok gólpasszom volt, de a játékomban ez korábban is mindig megvolt, tehát nem ebben léptem előre. Azért sem, mert az asszisztok mellett az olyan támadópasszos mutatókban is sokszor első voltam az NB I-ben, mint a kulcspasszok vagy a tizenhatoson belüli átadások. Ahhoz, hogy ezekből gólpassz legyen, olyan csatárok is kellettek, mint Hahn János és Ádám Martin. Persze itt nem a korábbi, támadóként játszó társaimat kritizálom, csak azt mondom, Pakson minden összeállt, a csatárok mellett és mögött volt egy csapat, amely jól tudott együtt játszani a számára kialakított taktikával.

A taktikát pedig édesapja, a Paks vezetőedzője, Bognár György álmodta meg és rakta össze. Neki ezek szerint komoly szerepe van a kiteljesedésében?

Neki is, de rajta kívül is voltak azért edzőim, akik érezhetően bíztak bennem. Tény azonban, hogy az utóbbi években, az MTK-ban – ahol Feczkó Tamás nagyon számított rám, és a kiesés ellenére a mutatók tekintetében is jó szezonom volt –  és a Paksban is rám volt építve a csapatjáték, ami a korábbi edzőimnél nem feltétlen volt elmondható. Ez nagy segítség egy olyan futballistának, mint én, aki a tili-toli oldalpasszok helyett szereti a kockázatosabb megoldásokat. Persze fontos, hogy ezt tolerálják is, mert korábban sok trénerem volt, aki erre nem volt vevő: a második eladott labdámnál gyakran láttam, hogy elment melegíteni az azon a poszton bevethető játékos. Apára visszakanyarodva, az a játékstílus és filozófia, amit képvisel, olyan, mintha rám szabták volna.

Apja fia. Na de akkor meséljen már egy picit, mit tud Bognár György, aki szürke kiscsapatból az NB I üde színfoltjává varázsolta a Paksot?

Azt, amit itthon csak kevesen mernek megengedni maguknak: a magas presszinggel, az ellenfél térfelén való labdaszerzéssel és a gyors előrejátékkal vállalja az abszolút támadófocit. Apa nem mágnestáblán vagy videó előtt magyarázza a futballt és nyeri meg a mérkőzéseket, teljesen a jelenben van és a két szemével látott dolgok alapján koordinálja a csapatot. A legtalálóbb, ha azt mondom, nem végtermékben, hanem játékszituációkban gondolkodik. Míg más edzők a modern technikát hívják segítségül – ami persze hasznos dolog – és abban jók, hogy elemeznek, addig ő abban próbál segíteni, hogy egy játékos kiaknázza a benne rejlő képességeket és minél hatékonyabban mérjen fel, oldjon meg egy-egy játékhelyzetet. Emellett kifejezetten jól állít össze csapatot, azaz remekül találja meg és illeszti össze azokat a futballistákat, akik a pályán közösen meg tudják valósítani az általa elképzelt taktikát. Egyébként az elmúlt két év megmutatta, a védekező, egyetlen tuszkolt gólra hajtó stratégia mellett a nyílt támadófocival is bent lehet maradni az élvonalban. Mi több, a Paks nemhogy bent maradt, de tavaly negyedik lett a bajnokságban, most pedig hetedik, plusz elődöntős a Magyar Kupában. Szerintem ez nagyon jó üzenet a magyar focinak.

Az apa-fia kapcsolatot nem tépázta meg a közös munka?

Nem, mert kettéválasztottuk a dolgot: a pályán a játékosa, azon kívül a fia vagyok. Ha valami észrevétele volt a meccsen nyújtott teljesítményemmel kapcsolatban, azt mindig az öltözőben hozta tudtomra vagy a csapattal beszéltük meg. A pályán kívül azonban teljes mértékben magánemberként viselkedik, az édesapámként van jelen egy családi összejövetelen és nagypapaként érkezik a hét hónapos unokájához.

Édesapja, Bognár György játékfilozófiája is kellett ahhoz, hogy fia kivirágozzon (Fotó: paksifc.hu)

Bognár György ötvenszer húzhatta magára a magyar válogatott mezét. Nem jelentett ez nagy nyomást?

Ha folyamatosan adsz mások véleményére, akkor nagy teher lehet. Pályafutásom elején a testvérem és én is kaptunk beszólásokat. Sőt, még ma is előfordul, hogy szurkolók vagy akár vadidegenek felróják nekem a közösségi platformokon, ha valami negatív dolog történik édesapámmal kapcsolatban. Ez intelligencia kérdése. Ott volt például ilyen nagyobb kaliberű dolognak az Eriksen-eset, melyet követően kaptam azért utálkozó üzeneteket. Szóval, mindig voltak, vannak és lesznek is emberek, akik apa alapján határoznak meg, ha azonban megfelelően kezeled az ilyen helyzeteket, akkor egy szép és klassz dolog, hogy az apukám mit tett le az asztalra.

A teljesítményemnek köszönhetően azonban ma már szerencsére Bognár István vagyok, és nem Bognár György fia.

Az édesapja mit szólt az Aris Limassol megkereséséhez, és hogy szezon közben elvesztheti az egyik kulcsjátékosát?

Nagyon hirtelen jött a ciprusi lehetőség, igazából az első tavaszi meccs után egy nap alatt lezajlott minden. Sok idő nem is volt gondolkodni, mert január 31-én lejárt az átigazolási időszak (29-én volt a ZTE elleni meccs). Mindig is szerettem volna kipróbálni magam külföldön, megtapasztalni a légiós életet, amivel apa is tisztában volt, és mint az édesapám, illetve mint edzőm is azt javasolta, ne hagyjam ki ezt a lehetőséget.

A Paks vezetése is így gondolkodott?

Igen. Az egész nem valósulhatott volna meg, ha a Paks ügyvezetője, Haraszti Zsolt nem állt volna a lehető legkorrektebb módon a dologhoz, amiért nagyon hálás vagyok neki. Ha belegondolunk, elengedte bajnokság közepén az egyik kulcsjátékosát, mert tudta, hogy ezt a lehetőséget meg kell adnia nekem. Maradjunk annyiban, hogy az ilyen vezetői hozzáállás elég ritka Magyarországon. Ezért is hálás vagyok neki, és ha úgy hozza az élet, hogy magamra húzhatom a Paks mezét a jövőben, büszkeséggel teszem majd, ahogy azt korábban is tettem.

Jelenleg kölcsönben szerepel a tavaly feljutott, most pedig bajnoki címért küzdő Limasszolban. Csalódásként élné meg, ha nem hosszabbítaná meg a szerződését a klub?

Mivel Cipruson már csak bő egy hónap van hátra a szezonból, aktuális a kérdés. Sok mindent megéltem már, tehát nem dőlnék a kardomba, ha nem maradhatnék, mert akkor visszamennék Paksra. De bevallom, picit csalódott lennék. Ez a klub soha nem volt még itt a bajnoki rájátszásban a legjobb hat között, és a jövőt illetően is komoly terveik vannak: az európai kupa a cél. Ehhez most elég közel állunk, mert az első négyben kell lenni hozzá. Az orosz tulajdonosnak köszönhetően a gazdasági háttér is adott, sokat költenek a csapatra, az elmúlt egy évben körülbelül húsz játékost vettek vagy kölcsönöztek. Ha kijutunk az európai porondra, a nyáron megint óriási változások várhatóak. Meglátjuk, számítanak-e rám. Az én célom az, hogy a következő idényben is szerepeljek a klub terveiben. Ha így lesz, arra is felkészültem, hogy annyira nem fogom élvezni a futballt, mint Pakson.

Megéri így maradni?

Bár tény, nem a hátra beállós és jobbra-balra tolódós védekező futball fekszik nekem a legjobban, nem futok el a kihívás elől. Az Arisnál négy hete volt egy edzőváltás, az új tréner pedig pont a védekezőbb játékot kedveli és követeli meg. Persze ez azért nem újdonság, Magyarországon éppúgy találkoztam ilyennel, mint ahogy a világ minden táján vannak edzők, akik erre a stílusra esküsznek és ezzel hatékonyak. Szóval nincs gondom vele, igyekszem fejlődni és a legjobb tudásom szerint megcsinálni, amit egy ilyen rendszerben kérnek tőlem. Felhúzom a munkásruhát, mert a csapat érdeke a legfontosabb. Emellett pedig egyrészt tetszik a légiós élet, másfelől szeretném meghálálni a Limassol bizalmát, hogy – és erre büszke vagyok – a harmadik ikszen túl, válogatottság nélkül is kellettem nekik. Azért emelem ki a válogatottságot, mert az egy elég mérvadó dolog a külföldre igazolás szempontjából.

Bognár István örülne, ha kapna egy lehetőséget Marco Rossi szövetségi kapitánytól (Fotó: MTI/Kovács tamás)

Ha már a válogatott: szerencsétlenségére, a nemzeti csapat nem feltétlen engedheti meg magának, hogy támadófutballt játsszon. Itt szerte is foszlanak Bognár István reményei?

Soha nem mondd, hogy soha! A szövetségi kapitány tisztában van vele, a magyar válogatott nem fogja ledominálni ellenfeleit, sokszor öngyilkosság is lenne ilyen taktikát alkalmazni.

Marco Rossi ebből kifolyólag pontosan tudja, milyen profilú játékosokat keres, és láthatóan én az elmúlt két évben nyújtott teljesítményem ellenére sem tartozom közéjük.

Pedig a gólpasszhoz fűződő rekordok nagy részét sikerült megdöntöttem és bár egyértelmű, hogy nem egyedül az én érdemem, de azért sokat tettem én is érte, hogy két ember gólkirály lett előttem: az előző idényben Hahn János, aki éppúgy kapott meghívót, mint Ádám Martin, akinek megelőlegezem a dolgot, hiszen a mostani szezonban szinte biztos, hogy ő zsebeli be a címet.

Fájlalja, hogy mindeddig nem hívták be a válogatottba?

Tisztában vagyok vele, az együttes alap játékstílusa nem feltétlen nekem kedvez, és azt sem mondom, hogy Anglia ellen felküldtem volna magam a Wembleyben, mikor tizenegyen védekezünk, de azt gondolom, az olyan meccseken, mint az albánok vagy az Andorra elleni, mikor nagyon kellene a gól, kaphatnék tizenöt-húsz percet, mert nagyon szeretnék, és úgy hiszem, tudnék is segíteni.

Egy-két játékos kevésbé jó teljesítményért is sok válogatott meghívót kapott már. Szerintem nyújtottam annyit, hogy legalább egyszer megnézzenek. De félreértés ne essék, nincs bennem rossz érzés, csak jól esne egy lehetőség.

Borítókép: MTI/Czeglédi Zsolt

További tartalmak