Musorujsag
Élő Eredmények
×

Kilenc év, hat vezetőedző és egymilliárd elkötött font, mégis utolsó a Manchester United. Mi vezetett idáig?

Kilenc év, hat vezetőedző és egymilliárd elkötött font, mégis utolsó a Manchester United. Mi vezetett idáig?

m4sport.hu | Kovács Máté
Harminc éve nem látott negatív rajt a Premier League-ben, szurkolói tüntetések, kilátástalanság és teljes káosz. Gyakorlatilag így fest a helyzet a Manchester Unitednél, és a Vörös Ördögök drukkerei valóban a pokolban érezhetik magukat, de mi vezetett addig, hogy az angol rekordbajnok a 2022/23-as szezon elején a tabella utolsó helyén álljon? Elemzés az elmúlt 9 év hátteréről.

Az aranykorszak vége

Sir Alex Ferguson 27 év – egy igen emlékezetes West Bromwich Albion elleni 5-5-ös mérkőzés után –2013. május 19-én köszönt el szeretett klubjától. A hátrahagyott örökség példátlan az angol labdarúgásban: 13 Premier League-bajnoki cím, 5 FA-kupa diadal, 4 Ligakupa-elsőség és 2 Bajnokok Ligája-serleg. Nem véletlen, hogy a Vörös Ördögök drukkerei szívták is a fogukat a skót mester távozása után, ugyanakkor bizakodtak, hogy a rendszer önjáróvá vált, Ferguson tanácsai tovább segítik majd a csapatot, az újonnan érkező játékosok pedig a múlt miatt büszkén viselik majd a címert és szívüket, lelküket beleadva küzdenek a pályán. Nos, 9 év távlatában mára világossá vált, hogy a rendszer csak Sir Alex Ferguson irányítása alatt működött tökéletesen, kellett az ő legendás személye ahhoz, hogy ténylegesen ő irányítsa a dolgokat. És ugyan a Manchester Unitednak a maga múltja miatt még megvan a vonzereje, de ma már sokkal inkább a fizetések csábítják oda a játékosokat, mintsem az a tény, hogy ugyanazt a mezt viselhetik, melyben többek között Rio Ferdinand, David Beckham vagy épp Ryan Giggs is rúgta a bőrt.

Sir Alex Ferguson magasba emeli a Manchester United 13. Premier League-trófeáját, amely mai napig az utolsó bajnoki serleg a klubnál. (MTI/EPA/Peter Powell)

A kilenc évvel ezelőtti történet folytatását jól ismerjük: az edzőlegenda távozása után az Evertont több mint tíz évig irányító David Moyes lett az utód – akit maga Ferguson kért –, de súlyos bukás lett belőle. 2013 nyarán még 6 éves (!) szerződést írt alá a liverpooliaktól távozó szakember, 10 hónappal később viszont már menesztették őt, amivel a klub elmúlt 82 évének legrövidebb ideig szolgáló vezetőedzője/menedzsere volt. A Moyes által vezetett MU 21 év után kapott ki újra hazai pályán az Evertontól, 41 esztendő elteltével tudott először nyerni a Newcastle az Old Traffordon, és az a Swansea ejtette ki őket az FA Kupából, amely sosem nyert még az Manchester United vendégeként. Sokan még ma is azt mondják, több időt kellett volna adni Moyesnak, hiszen egy olyan korszak után vette át a klubot, ahol rövidtávon kódolva volt a bukás. Ezt követően pedig ma már kaotikusnak nevezhető nyolc esztendő következett, ahol az edzők némi túlzással egymásnak adták a kilincset, és érthetetlennél érthetetlenebb igazolások sora következett.

Több mint egymilliárd elköltött font 33 játékosra, de ki vált be közülük?

David Moyes menesztése után minden őt követő szakember számára világossá vált, hogy eredmények kellenek, nincs idő az építkezésre, muszáj játékosokat igazolni, akár olyan futballistákat is, akik nem biztos, hogy hosszú távon is a klub érdekeit szolgálják majd. Mindezek mellé jött még a Glazer-családdal való nehézkes kommunikáció, és hogy az aktuális edzők nem mindig azokat a labdarúgókat kapták, akiket szerettek volna, de ezek hátteréről majd később írunk. A Sir Alex Ferguson-éra után David Moyes egyetlen játékost tudott igazolni, Marouane Fellainit, akit talán sosem tudtak igazán komolyan venni az MU-szurkolói. Pedig a skót mester akkor olyan neveket akart, mint Gareth Bale, Cesc Fabregas vagy épp Leighton Baines, de nem volt meg az átütő erő ahhoz, hogy az említett focistákat az Old Traffordra csábítsák. Az ilyesfajta „kit szeretnénk és végül kit igazolhatunk” jellegű történések pedig végig kísérték a Manchester United elkövetkező kilenc évét. Louis van Gaal 2019-ben, a menesztése után három évvel a The Guardiannak beszélt arról, hogy mi is zajlott a háttérben.

Louis van Gaal 2014 és 2016 között vezette a Manchester Unitedet, az ő érájában érkezett Ángel di Maria is a klubhoz. (Fotó: MTI/EPA/Kiearn Galvin)

„Volt lehetőség igazolni, de sosem azokat a játékosokat tudtam oda vinni, akiket én szerettem volna. Ez volt a probléma. Ott volt Ed Woodward (a klub korábbi vezérigazgatója – a szerző) és az ő jobbkeze, Matt Judge. Utóbbival egyetlen egy alkalommal találkoztam az évek során. Ők döntöttek mindenről, hiába volt ott egy vezető-játékosmegfigyelő, az utolsó szót Judgeék mondták ki. Ilyen volt a rendszer” – árult el néhány kulisszatitkot van Gaal három évvel ezelőtt.

A holland mestert José Mourinho követte a sorban, aki például 2018-ban minden erejével könyörgött Woodwardnak, hogy szerződtessenek legalább egy hátvédet. A kiszemelt Harry Maguire volt, de a vezetőség nem adta meg az áment az akkor még a Leicester Cityt erősítő bekk szerződtetésére. Egy évvel később – már az Ole Gunnar Solskjaer érában – mégis szerződtették Maguiret, csak már 20 millió fonttal többért, mint amennyiért meg tudták volna venni egy idénnyel azelőtt. A manchesteriek csapatkapitánya pedig a mai napig a világ legdrágább védője, azonban ezt a titulust sosem tudta igazolni. Hovatovább a pocsék igazolások közé sorolhatnánk Ángel di Mariát is, aki 2014-ben úgy csatlakozott a Vörös Ördögökhöz, hogy akkor minden idők legdrágább igazolása volt a PL-ben: 56,9 millió fontot fizettek érte, majd egy szezonnal később közel 45 millióért passzolták el őt a PSG-nek.

Nem véletlen tehát, hogy hétfő este a Sky Sportson Garry Neville, a Manchester United egykori legendás csapatkapitánya az elmúlt 9 év 33 jelentős igazolása közül csupán kettő olyan futballistát jelölt meg, aki szerinte beváltotta a hozzá fűzött reményeket, és „megérte a pénzét”. A zöld zónába helyezte Bruno Fernandest és Zlatan Ibrahimovicot, a semleges területre került Ander Herrera, Luke Shaw, Nemanja Matic, Fred, Harry Maguire, Edinson Cavani és Cristiano Ronaldo, ellenben 24 olyan labdarúgó kapott piros jelzést, aki Neville szerint megbukott az MU-nál. Köztük van például az a Paul Pogba is, aki szintén a világ akkori legdrágább játékos lett, amikor 2016-ban a Manchester Unitedhez csatlakozott 89 millió font fejében.

Akit már nem akarnak a nevén nevezni: Ed Woodward.

A 2013-as év nem csupán Sir Alex Ferguson távozása miatt lett a Manchester United történetének egyik legszomorúbb éve. A klub tulajdonosai, a Glazer-család ugyanis ebben az esztendőben nevezte ki vezérigazgatónak Ed Woodwardot, akit az MU drukkerei leginkább csak „tudjukki” néven emlegetnek, és míg a Harry Potter-filmekben Voldemort esetében a félelem, addig Woodwardnál az utálat miatt nem szeretné egy szurkoló sem kiejteni a nevét. A kilenc évvel ezelőtt kinevezett ügyvezető alelnök-vezérigazgató az előző idény közepén távozott a Manchester Unitedtől, a hagyaték megannyi balul sikerült igazolás és házon belül döntés volt, így nem csoda, ha egy MU-drukker meghallja a nevét, alighanem a bicska nyílik ki a zsebében. Az ő döntései közé sorolható többek között Ralf Rangnick kinevezése is, aki eredetileg egy szezont töltött volna a csapat élén, mint megbízott vezetőedző, és aztán további kettőt tanácsadóként, ehelyett viszont az idény végén már távozott a klubtól, és az osztrák labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya lett. Itt is felmerül a kérdés, milyen megállapodás kötettett a háttérben, melyet Rangnick így fel tudott rúgni.

A Manchester United szurkolói az Old Trafford stadion előtt 2005. február 23-án, mielőtt megkezdődik a United mérkőzése az olasz AC Milan ellen a Labdarúgó Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjének első találkozójaként. A felirat jelentés: “Nem eladó”. (Fotó: MTI/EPA/Martin Ricketts)

A Glazer-család 2005-ben 790 millió font fejében vásárolta meg a Manchester Unitedet (az amerikai befektetőké az NFL-ben szereplő Tampa Bay Buccaneers csapata is – a szerző), és akkor a család jó barátját, az akvizíciót elősegítő, és pénzügyekben jártas, civil foglalkozásában könyvelő-befektető bankárként dolgozó Woodwardot tette 2013-ban – Sir Alex Ferguson és David Gill korábbi vezérigazgató távozása után – a klub élére.

A ma már 50 éves szakember pocsék kilenc éve, és a szurkolóktól érkező negatív megítélése az alábbi négy példával jól prezentálhtó.

Marouane Fellaini szerződtetése

Woodward érkezésekor történt David Moyes kinevezése is, és ahogyan korábban írtuk a skót tréner nem akármilyen neveket akart az Old Traffordra csábítani. Azonban talán a rutintalanság, a sportigazgató hiánya és a fejetlenség miatt végül csak egy játékost, Marouane Fellainit sikerült leigazolni 2013 nyarán, ráadásul 4 millió fonttal drágábban, mint amilyen összegben meghatározta a belga középpályás kivásárlási árát az Everton. Végül 27,5 millió fontot fizettek érte, de a liverpooli együttes a nyár közepén még 23,5 millióért is elengedte volna, azonban a manchesteriek egészen az utolsó napig vártak a szerződtetésével, az Everton pedig így még több pénzt tudott kisajtolni a Vörös Ördögöktől.

Marouane Fellaini, az angol Manchester United játékosa, miután gólt szerzett a Stoke City ellen az angol elsõ osztályú labdarúgó-bajnokság 2014. december 2-i mérkõzésén a manchesteri Old Trafford Stadionban. (Fotó: MTI/EPA/Peter Powell)

Egy klasszis védekező középpályás szerződtetésének hiánya

A Manchester United idei két mérkőzésén is látszott, hogy lyuk tátong a középpályán, és nincs meg a klasszikus box-to-box stílusú, ütköző játékos. Az elmúlt három idény során Nemanja Matic volt az egyetlen futballista, aki ténylegesen be tudta tölteni ezt a szerepkört. Játszott ezen a poszton Fred, Pogba, McTominay és Donny van de Beek is, de egyikőjük sem sorolható a klasszikus védekező középpályások közé. A szurkolók pedig évek óta várják egy klasszis játékos érkezését erre a posztra, de úgy fest idén is hiába, bár ez már nem Woodward sara. A szakmaiság és a szakértői vélemények meghallgatása tehát nem volt a korábbi alelnök-vezérigazgató erőssége.

Még José Mourinho sem tudta átverni az akaratát

Egészen José Mourinho 2016-is szerződtetéségi sem David Moyes sem Louis van Gaal nem tudott igazán jelentős eredményeket felmutatni, és kiharcolni azt a tekintélyt, amire szükség lett volna az egóval igencsak bővelkedő játékosok körében. A „Special One”-nak is becézett portugál mester azonban már akkor sem tündökölt korábbi fényében, de mégis értett ahhoz, amit csinált és ki merte nyilvánítani véleményét egy-egy igazolás kapcsán. Fentebb már részleteztük Harry Maguire esetét – melyet megint csak betudhatunk Woodward baklövésének –, és az angol bekk mellett Mourinho 2018-ban négy másik játékost, köztük két védőt és egy védekező középpályást is a kívánságlistájára helyezett, melyek közül Woodward egyet sem tudott teljesíteni. A portugál mestert aztán télen menesztették, mégis itt álljunk meg egy pillanatra, hiszen a „Special One” 2017-ben Európa Ligát nyert a manchesteriekkel, és a második helyen végeztek a bajnokságban, tehát nem biztos, hogy az ő szaktudása nem volt elegendő a projekt megvalósításához. Egy terve volt: megvalósítani egy versenyképes, friss keretet, de nem sikerült átverni az akaratát. Az eredmények nem jöttek, ez pedig végül az állásába került.

A klub mai napig tartó legutóbbi sikere a 2017-es Európa-liga megnyerése volt, melyet még José Mourinhoval ért el a Manchester United. (Fotó: MTI/EPA/Vaszil Donyev)

Ole Gunnar Solskjaerral túl korán kötöttek végleges megállapodást

Mourinho után a klub korábbi játékosa, Ole Gunnar Solskjaer vette át a Manchester Unitedet. A norvég szakember korábban a Cardiffot és a Moldét irányította, és messze nem rendelkezett akkora szakmai repertoárral, mint a legfőbb riválisok menedzserei, Jürgen Klopp és Pep Guardiola. Eleinte persze Solskjaer csak ideiglenes megbízatást kapott. Az ’új seprű jól seper’ hatás érvényesült az MU-nál, a Vörös Ördögök 2-0-s hátrányból, a második mérkőzésen 3-1-re győzve kiejtették a Paris Saint-Germaint a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjében, ez pedig azonnali szerződést jelentett a norvég mesternek, holott előzetesen csak arról volt szól, hogy az idény végéig kap bizalmat, és utána hoznak döntést vele kapcsolatban a folytatást illetően. Nos, a véglegesítés után Solskjaer Unitedje lejtmenetbe kezdett, nem jöttek az eredmények és végül 2021. novemberében – megnyert trófea nélkül – felbontották a kontraktusát.

Solskjaert szerették a szurkolók, Sir Alex Ferguson távozása után ő volt a leghosszabb ideig munkában lévő menedzser, azonban végül ő sem tudta visszavezetni a klubot oda, ahová való: a sikerek útjára. (Fotó: MTI/EPA/Facundo Arrizabalaga)

Love United, hate Glazer

A Glazer-család 2005 óta több mint 500 millió fontot vett ki a klubból az elmúlt 17 év során, holott a csapat adóssága még mindig közel 600 millió font. Mindemellett pedig több mint 800 millió fontot fizettek ki a hitelek utáni kamatokra, ami a Glazer-éra előtt nem létező fogalom volt a Manchester Unitednél. Az adósságok csak duzzadnak, a klub pénzügyi stabilitását korántsem a tulajdonosi háttér adja, hanem az a gazdasági szervezet, amelynek világszerte többszáz millió szurkolója van. Épp ezt fejtette ki Gary Neville is a napokban, aki annak adott hangot, hogy a tulajdonosok nem a Manchester United érdekeit képviselik, hiszen a pénzügyi források az MU brandjéből, a szurkolók támogatásából és az eladott jegyekből származnak, hiszen még mindig rendre sikerül megtölteni a több mint 70 ezer néző befogadására alkalmas Old Traffordot. Ezt is igazolja, hogy a Glazer-család 2006 óta semmilyen fejlesztést nem eszközölt a csapat stadionján. 2011 és 2022 között mindösszesen 94 millió fontot fordítottak az infrastruktúra fejlesztésére, de a manchesteriek korábbi csapatkapitánya arról is beszélt, hogy a tető többször beázik, már a festék is pereg a falakról, így nem renoválásra, hanem egy új stadionra lenne szükség, amely újabb 1 milliárd fontos invesztációt igényelne, de erre hajazó ambíciói nincsenek az amerikai tulajdonosoknak, csupán a bevételeket és a kivehető osztalékot nézik. A klub másik legendája, Rio Ferdinand is arról beszélt a napokban, hogy a Glazer-család senkivel nem kommunikál, nem hallgatják meg a szurkolókat, és sokan azt sem tudják néha, hogy épp hol vannak, de, hogy a United háza táján nem, az egészen biztos. Ilyen tulajdonosi háttértől pedig jobbat érdemelne Anglia egyik legpatinásabb egyesülete.

Az alábbi képen a Manchster United adósságának változása évről évre.

Az adósságok, a Szuperliga-ötlet támogatása, a félresikerült átigazolások, a rossz döntések és a klub fontos érdekeinek semmilyen szinten nem történő képviselése végül odáig vezetett, hogy 2021. május 2-án a szurkolók olyan szintű tüntetést szerveztek a Glazer-család ellen, hogy a Premier League történetében először ilyen zavargások miatt el kellett halasztani egy meccset, ráadásul az ősi rangadónak számító Manchester United – Liverpool párharcot. A drukkerek már akkor is azt akarták, hogy az amerikai tulajdonosok örökre tűnjenek el a klub életéből, és mit ad isten, a jövő hét hétfőn esedékes Liverpool elleni mérkőzés előtt korábban soha nem látott demonstrációra készülnek a Vörös Ördögök szimpatizánsai. Az ESPN hétfőn arról tudósított, hogy a „monumentális” tiltakozás keretein belül a szurkolók kilátogatnak majd a mérkőzésre, de felállnak majd a helyükről és elhagyják a stadiont, úgy képzelik, hogy a nekik szánt szektorok teljesen üresek maradnak.

Az Álmok Színházának is becézett stadion tehát hamarosan a rémálmok színháza lehet, ahol a klub drukkerei már csak abban reménykednek, hogy a Glazer-család eladja a klubot, és elindulhat valamiféle építkezés. Két dolog viszont biztos, Erik ten Hag egyáltalán nincs egyszerű helyzetben, és továbbra is csak a szurkolók türelmét kéri, valamint az, hogy a Manchester United problémái szervezeti szintűek, és túlmutatnak egy Brighton és egy Brentford ellen csúfosan elvesztett bajnoki mérkőzésen.

Felhasznált források: FOX Sports, The Athletic, GOAL, Sky Sports, ESPN UK

Borítókép: Ki felelős a kialakult káoszért? A képen balról jobbra: Harry Maguire, Erik ten Hag, Ed Woodward, Avram Glazer és Cristiano Ronaldo. (Fotók: MTI/EPA/Getty Images)

További tartalmak

Kapcsolódó hírek