A 28-szoros válogatott labdarúgó a bunteto.com-nak adott interjúban többek között gyerekkori példaképéről, Cristiano Ronaldóról is beszélt, akit a maga részéről azért helyez Lionel Messi elé, mert – nyilván amellett, hogy ő is rendkívül tehetséges – „mindazért, amit elért, kőkeményen megdolgozott”, míg Messinek talán könnyebb dolga, hiszen „istenáldotta, született tehetség”.

„Az egyértelmű, hogy vannak még top megmozdulásai, szóval ha harminchét évesen úgy fogok focizni, mint ő, fülig ér majd a szám. A legkiválóbb csapatokat felkészítő edzők azonban sokkal jobban látják, mennyire hatékony, és úgy néz ki, ők már nem számolnak vele – így Szoboszlai, aki azt is elfogadja CR7-től, hogy a Közel-Keletre igazolt.

Akárcsak példaképe, Szoboszlai sem fordul sarkon, ha szembejön a munka, ami persze nem véletlen, hiszen ha úgy vesszük, már tinédzserként belecsöppent a profik világába, „tizenöt évesen egyedül költözött el Salzburgba, nyelvtudás, szülők, barátok nélkül, szóval hamar fel kellett nőnie”, ráadásul külföldiként kettőzött erővel kellett dolgoznia, hogy elismerjék.

„Előbb meg kell érteni, mire van kint szükség, hogy mit várnak el tőled, aztán tudatosítani magadban, hogy jobbnak kell lenned, mint a helyi, hogy több melót kell beletenned, különben ő játszik.”

Ez azért elég jól sikerült neki: 17 évesen bemutatkozott a nagycsapatban – ekkorra már alapember volt salzburgiak másodosztályban szereplő fiókcsapatában, a Lieferingben -, 20 évesen a Bundesligába szerződött, 21 évesen pedig a magyar válogatott csapatkapitánya lett.

Előttem az utódom: Szalai Ádám adja át a válogatott csapatkapitányi karszalagját a németek elleni NL-meccsen

„Eddig azért valószínűleg jó döntéseket hoztunk, előbb azzal, hogy nagyon fiatalon eligazoltam Salzburgba, majd azzal, hogy Salzburgból nem egy nagy nevű klub kispadjára igazoltam, hanem Lipcsébe, ahol folyamatosan játszom. Ezért azonban minden egyes nap kőkeményen megküzdöttem. Aztán kell még majd egy újabbat dönteni, de igyekszünk ott is helyesen választani – mondta. – Az egész karrieremben a szakmai szempontokat előtérbe helyezve akarok dönteni. Úgy, hogy az szakmailag a legmegfelelőbb legyen. Nem mindig tudod azonban kedved szerint irányítani a pályádat, olykor vissza kell lépni egyet ahhoz, hogy kettőt előre ugorhass, máskor türelmesnek kell maradni, kivárni a sorod ott, ahol addig nem számoltak veled. A klubválasztás, illetve az átigazolás korántsem olyan könnyű, mint azt sokan elképzelik.”

Lipcsében újra együtt dolgozhat korábbi salzburgi mesterével, Marco Roséval, aki annak idején a megfelelő irányba terelte. Ő vezette rá, hogy az a munka, amit addig elvégzett, nem elég, annál sokkal több kell a legmagasabb szinten.

„Amikor tizenhét évesen az első csapathoz kerültem, azt hittem, elég annyit dolgozni, mint a Salzburg második csapatában. Ott ugye mindig játszottam, gólokat szereztem, gólpasszokat adtam, azt gondoltam, ugyanennyi munka elég lesz eggyel feljebb is. Kiderült, az oda vajmi kevés. Marco sikeresen belém verte, hogy minden nap több kell – nyilatkozta Szoboszlai, aki azt is Rosétól tanulta meg, hogy rosszul hiszi, ha azt gondolja, okosabb az edzőjénél. – Marco Rosénál történt a Salzburgban, hogy elaludtam, elkéstem az edzésről, de nem mertem bevallani, és azt füllentettem, fáj a hasam. A dokihoz irányítottak, ő mondta, semmi bajom, én persze kötöttem az ebet a karóhoz, hogy márpedig fáj. A baj az volt, hogy épp egy tornára készültünk, közölték velem, hogy akkor maradjak otthon, fájós hassal nem utazhatok. Na, mindjárt nem fájt annyira, mert a meccsről persze nem akartam lemaradni.”

A 22 éves játékos úgy érzi, pályafutása ezen szakaszában jó helyen van az RB Leipzignél, de ha meg akarja valósítani gyerekkori álmát, a Bajnokok Ligája-győzelmet, előbb-utóbb minden bizonnyal váltania kell, bár egyelőre nincs miért kapkodnia.

„Nem szeretnék semmit elsietni, huszonkettő vagyok, van, aki harmincéves kora után nyer BL-t. Az a lényeg, hogy nyerjem meg, minimum egyszer. Mert ha megnyertem egyszer, az lesz a célom, hogy megnyerjem újra. Az volt ugyanis a gyerekkori álmom, hogy egy nap a Bajnokok Ligájában játsszam, valamint hogy a magasba emeljem a serleget. A kívánság első fele nagyon korán teljesült, tizennyolc évesen bemutatkozhattam a sorozatban. Akkor döntöttem el végérvényesen, hogy meg is akarom nyerni.”

Érdeklődőben biztosan nem lesz hiány, ha eljön a klubváltás ideje, de nyilván nem lesz akkora kereslet, mint például a Szoboszlai által is kivételesnek tartott Jamal Musiala, vagy Jude Bellingham iránt, akik 19 évesen már a német, illetve az angol válogatott meghatározó emberei, igaz, ők talán némi helyzeti előnyből is indulnak.

„Az egyik német, a másik angol, a magyar játékost nem taksálják annyira, mint a nagy futballnemzetbelieket, ez teljesen egyértelmű. Magyarként hendikeppel indulsz, nem is nulla egyről, minimum nulla kettőről. Én azonban elértem, hogy magyarként Európában is beszéljenek rólam, ez azért keveseknek sikerült, de nem szeretnék megelégedni ezzel” – jelentette ki Szoboszlai Dominik.