Történelmi szezonkezdet egy alapembereit vesztett együttessel
Talán kijelenthető, azt követően, hogy 2022 nyarán Kalidou Koulibaly, Dries Mertens, Fabián Ruiz, Lorenzo Insigne és David Ospina is távozott, csak kevesen hitték, a Napoliról szólhat az idény, a csapat azonban történelmi szezonkezdéssel cáfolt rá a kétkedőkre. A klub fennállása során először két meccsel a csoportkör zárulta előtt kvalifikálta magát a Bajnokok Ligája kiütéses szakaszába, minden sorozatot figyelembe véve az első 13 mérkőzésén 39 gólt szerzett a csapat és csak 11-et kapott.
A folytatásra sem kényelmesedett el Luciano Spalletti együttese, amely 20 bajnokin 17 győzelmet számlál, féltávnál utcahosszal vezeti az olasz bajnokságot, 13 ponttal megelőzve a 40 pontjával második Intert – a hárompontos rendszerben a Juventus és az Inter után a Napoli a harmadik egyesület, amely 50 pontnál többet szerzett egy Serie A-szezon első felében.
50 – Napoli are the third side in the three points for a win era to have reached 50+ points in the first half of a single Serie A season, after Juventus and Inter. Olympus.#SalernitanaNapoli
— OptaPaolo (@OptaPaolo) January 21, 2023
A Bajnokok Ligájában is megvillantotta oroszlánkörmeit az együttes, amely egy veresége mellett öt győzelemmel, ezzel csoportelsőként zárta a Liverpoolt, Ajaxot és Glasgow Rangerst felvonultató A csoportot – csupán a százszázalékos Bayern München gyűjtött több pontot a nápolyiaknál (a Liverpool pedig ugyanannyit), amely csapat ráadásul ontotta a gólokat (a Poolt a nyitófordulóban hazai pályán 4–1-re, az Ajaxot idegenben 6–1-re verte a Napoli), 20 találatával az elitliga csoportkörének valaha volt legeredményesebb olasz klubja lett.
A siker még csak véletlen sem a nemzetközi szinten jegyzett világklasszisok garmadának köszönhető. Persze Kim Min Dzse szenzációsan játszik a védelem közepén, míg André Zambo Anguissa, Stanislav Lobotka vagy Tanguy Ndombélé a középpálya közepén, a villámgyors Hirving Lozano a szélen, Victor Osimhen és Giovanni Simeone pedig csatárposzton képes remek teljesítményre, a csapat legnagyobb erénye azonban az egység, Spalletti jó érzékű rotációja, na meg ott van Hvicsa Kvarachelia, az „égő szén” (georgiaiul), aki mára lángra lobbantotta a nápolyi szíveket és világszerte felkeltette a futballrajongók, na meg a szakma figyelmét.
Cselkirály az ismeretlenből
Az már-már megszokott, hogy időről időre felbukkan egy dél-amerikai tehetség, vagy a nagy európai futballnemzetekből egy ifjú titán, aki üstökösként robban be a köztudatba. Még az sem meglepő, ha egy balkáni vagy skandináv ország tehetségéről szólnak a hírek. Georgiából viszont eddig nem vettek földönkívülire utaló jeleket a tehetségradarok, most azonban fülsüketítően sípol a jeladó.
A Lokomotiv Moszkva vezetőedzője, Jurij Szjomin egyszer úgy nyilatkozott, a georgiaiaktól nem áll messze a varázslat a pályán, „annak idején a Szovjetunió braziljainak nevezték őket”, a mester pedig már évekkel ezelőtt érezte, különleges tehetség bontogatja szárnyait a georgiai másodosztályban szereplő Rustaviban.
Ez lassan a világ legeldugottabb bajnokságairól statisztikai méréseket készítő adatszolgáltatók számára is kezdett világossá válni, akik joggal hihették, elromlott a rendszerük, egy tinédzser, Hvicsa Kvarachelia ugyanis egyedülálló módon rendszeresen több mint tíz sikeres cselt mutatott be meccsenként. Gyorsan rá is ragadt a Kvarrincha becenév, amit a brazilok legendás cselgépe, Garrincha után kapott.
Szjomin le is csapott az ördöngös titánra, aki 2019 telén a Rustaviból kölcsönbe a Lokomotiv Moszkvához szerződött. „Tizenöt éves kora óta követem a játékát és a fejlődését, és még mindig képes minden alkalommal meglepni valami zseniálissal” – nyilatkozta róla akkor a sokat tapasztalt 75 éves tréner, aki sokáig nem élvezhette a játékát, Kvarachelia 2019 nyarán tovább állt, s bár csupán tíz tétmérkőzésen szerepelt a Lokomotivban, Szjomin saját bevallása szerint elsírta magát a georgiai távozásakor.
Talán nem is meglepő, hiszen a támadó képességei messze felülmúlták azt a szintet, amihez Georgiában és (nem lebecsülve sem őket, sem más, kevésbé sikeres futballnemzetet) az ott működő utánpótlásműhelyekben szokva voltak.
Kvarachelia a Rubin Kazanynál is csillogott, olyannyira, hogy a mértékadó francia L’Équipe beválasztotta a 21. században született legjobb játékosok, azaz a toptehetségek közé, és az orosz élvonal vitathatatlanul legtehetségesebb futballistájának tartották.
Az orosz-ukrán háború azonban közbeszólt…
A FIFA ekkor engedélyezte az Oroszországban játszó légiósoknak, hogy szükség esetén egyoldalúan felbonthassák élő szerződésüket klubjukkal és más országbeli csapathoz szerződjenek. Kvarachelia nyomban élt a lehetőséggel, bő két és fél szezont követően 2022. tavaszán felbontotta kontraktusát és nem kis meglepetésre hazament a Dinamo Batumiba.
Kvaradona, az év igazolása
Itt csapott le rá a Napoli, amely 2022 nyarán vélhetően az év igazolását hajtotta végre, mikor potom tíz millió euróért szerződtette a két szélen és a csatár mögött is bevethető 21 éves támadó középpályást, aki olyan repülőrajtot vett a könnyűnek éppen nem nevezhető Serie A-ban, hogy a Transfermarkt fél év elteltével már 60 millión jegyzi az értékét, csak Oshimen előzi meg a maga 70 milliójával.
Kvarachelia 16 bajnokin hét gólt és tíz asszisztot szorgoskodott össze, de a BL-ben is jegyez két találatot, hármat pedig előkészített. Öt olyan mérkőzése is van a szezonban, melyen gólt és gólpasszt is jegyez, a legutóbbi a Juventus ellen 5–1-re megnyert rangadó, melyet egy találattal és két assziszttal zárt.
Statisztikáinál csak ellenállhatatlan játékát nézik szívesebben a futballrajongók. Rendkívül gyors, szólói élményszámba mennek, agresszív, jól lát a pályán, az összjátékban is jeleskedik, a kapu előtt pedig hatékony. Mi kell még, kérdezhetnénk, de jön a grátisz: abszolút kétlábas, ráadásul mindezek mellett posztját tekintve a munkabírása és a védőmunkája is kiemelkedő.
Nem meglepő, hogy a Napoli-drukkerek megőrülnek érte, s hogy mennyire, azt jól mutatja, hogy bár Lorenzo Insigne, Marek Hamsík, Dries Mertens és Gonzalo Higuaín személyében a közelmúltban is játszott pár kiváló támadó a Napoliban, akik letették névjegyüket a klubnál, Kvaracheliát azonban mégsem hozzájuk, hanem a klubnál kis túlzással istenként tisztelt Diego Maradonához hasonlítják, beceneve ugyanis Kvaradona.
Igaz, ehhez pályára sem kellett lépnie, a beavatásán az Opus Live is Life című számát adta elő, a dalt, amelyre Maradona az 1989-es, Bayern München elleni UEFA-kupa-elődöntő előtt melegített (még a Bayern-játékosok is ámulva nézték az argentin zsenit, ahogy a szám ütemére bűvöli a labdát), innen is ered a párhuzam.
Hogy rajta is ragadt, azt viszont pályán mutatott játékának, na meg persze annak köszönheti, hogy ezt jóval könnyebb kimondani, mint a vezetéknevét. 😊
Briliáns szólói miatt az újságírók georgiai Messiként is emlegetik, ám a Napoli üdvöskéje Cristiano Ronaldo rajongója. Olyannyira, hogy az immáron a szaúdi élvonalban játszó ötszörös aranylabdás portugál klasszis mezszámát, a hetest szerette volna viselni a Napolinál, ám mivel az foglalt volt, a 77-esre esett a választása.
Kvarachelia mentális erejét mutatja, hogy sem a Maradonához, sem a Messihez való hasonlítgatás nem nyomta össze, sem pedig az, hogy a klub történetének második legeredményesebb játékosa, az olaszok Európa-bajnok szélsője, Lorenzo Insigne pótlására hozták. Persze ő is ember, ahogy Spalletti vezetőedző nyár végén elárulta, a játékos akkor még igen feszült volt egy-egy meccs előtt, de ez nem akadályozta meg abban, hogy első két bajnokiján három góllal indítson.
Azóta viszont már egyértelműen ő a gyémánt a Napoli egyre fényesebben csillogó képzeletbeli koronáján.
Kvarachelia hatása a Napoli játékára
A Maurizio Sarri alatt remeklő Napolit szisztematikusan újjáépítették és Spalletti csapata egy feszesebb, labdabirtokláson alapuló, előre játékban direktebb stílust képvisel, amihez megvannak a megfelelő játékosok is.
A korábbiakban Insigne a bal szélről gyakran mélyebben visszalépett labdákért, hogy irányítson, a labda irányába való visszamozgásával és az ezzel egy időben a támadósorból való kivonásával szándékosan lassította a csapat játékát Spaletti mester – a koncepció a labdatartáson alapuló játék volt. Insigne ebben a taktikai rendben utolsó szezonjában meccsenként körülbelül 54 passzt átlagolt, ami a csatárok közt a legmagasabb volt a Serie A-ban.
Kvarachelia ennek a szöges ellentéte. Az Insignénél sokkal kiszámíthatatlanabb georgiai mérkőzésenként körülbelül 30-35 passzt ad, viszont háromszor annyi cselkísérlete van, mint olasz elődjének volt, érkezése pedig a szakértők szerint is láthatóan megváltoztatta a Napoli támadójátékának dinamikáját.
Mivel sok csapat labdatartással éri el, hogy irányítsa a meccseket, Kvarachelia labda nélküli gyors beindulásai és kapu irányába mutató direkt stílusa igazi kuriózumként hat, és éppen ezért olyan hatékony.
Gyakran látni, hogy a védők vonalában mozogva nem visszalép a labdákért, hanem beindul, de nem egyből középre, hogy kapura törjön, magára húzva ezzel a komplett védelmet, hanem a jobb belső védő és a jobbhátvéd közé, a pálya széle felé tartva fut el, magára húzva így a szélső védőt, aki egy az egyben marad vele, lévén a jobb belső hátvéd oda már nem húzódik ki.
Ezzel a mozgással Kvarachelia eléri, hogy nagyobb helye legyen, emellett a középen helyezkedő csatár is levegőhöz jut, mert a jobb belső bekknek azért fedeznie kell a jobbhátvédet, ezzel pedig némi folyosó nyílik az ellenfelek hátsó alakzatában, ahová a georgiai a szélről, Osimhen pedig középről tör be előszeretettel.
Ha nem tud bejutni a labdával a büntetőterületen belülre, akkor azon kívülre viszi azt az oldalvonal irányába, ezzel is széthúzva az ellenfelet. Így alakít ki egy az egy elleni játékokat a Napoli, amit nagyon sikeresen űz.
Az is kiemelendő, hogy Insigne sokszor büntetőből volt eredményes, nyílt játékból sokkal kevésbé volt veszélyes, utolsó nápolyi idényében például a tizenegyeseket nem számítva 81 lövési kísérletéből csupán két gól született.
Kvarachelia ennél sokkal gólveszélyesebb, a klub és szurkolói pedig abban bíznak, a 19-szeres georgiai válogatott játékos segíthet megszerezni azt a bajnoki címet, amelyet legutóbb még 1990-ben, Maradona vezérletével hódított el a csapat.
Emellett ott a Bajnokok Ligája is, ahol idén akár átléphet saját árnyékán, vagy akár nagyot is alkothat a Napoli – a nyolcaddöntőben az Európa-liga-címvédő Frankfurttal találkozik a Spalletti-csapat, s amennyiben továbbjut, máris történelmi tettet hajt végre, lévén a klub sosem jutott még a legjobb nyolcba a legrangosabb európai kupában.
Kis nemzetek hatalmas kincsei
Tartja magát a mondás, mely szerint a tehetség mindig utat tör magának és ki is virágzik, ha megfelelően gondozzák. Kvaracheliára ez mindenképpen igaz. Az átigazolási guru Fabrizio Romano egy műsorban megerősítette, több topklub, köztük a Juventus és a Tottenham is képben volt a labdarúgóval és elismerte képességeit, de nem voltak hajlandóak befektetni egy Oroszországban játszó georgiai futballistába, mert az onnan érkezők csak ritkán állták meg helyüket az öt európai topbajnokság bármelyikében, vagy ha meg is állták, nem váltak igazán komoly tényezővé.
A Napoli azonban 19-re lapot húzott és könnyen lehet, ász landolt a klubban.
Láttunk pár hasonló történetet a közelmúltban: ha a teljesség igénye nélkül körbenézünk, a Bayern München klasszis balhátvédje, a kanadai Alphonso Davies, vagy a Dortmundban nevet szerző, az Arsenalt és a Manchester Unitedet is megjárt örmény támadó középpályás, a jelenleg az Interben játszó Henrih Mhitarjan sem egy futballjáról híres országból származik.
Ha azonban visszarévedünk az 1990-es évekbe, három „semmiből” érkező, végül egész komoly, vagy kifejezetten szép karriert befutott futballistát is találunk.
A finn Jari Litmanen az Ajaxban vált nemzetközi klasszissá, aki a többi közt Bajnokok Ligáját is nyert az amszterdami klubbal, melynek ő volt az egyik, ha nem a legnagyobb vezére.
Dwight Yorke Trinidad is Tobagót tette fel a futballtérképre ellenállhatatlan játékával, melynek a Premier League-ben szereplő Aston Villa mellet Sir Alex Ferguson legendás Manchester Unitedjénél is csodájára jártak – Litmanenhez hasonlóan ő is BL-t nyert, de három angol bajnoki címet is ünnepelhetett az MU-val.
Ám mindenki közül talán George Weah volt a legnagyobb hős: a bivalyerős, gyors, technikailag is képzett csatár a Paris Saint-Germainnel és az AC Milannal is bajnokságot nyert, sőt, utóbbival a BL-ben is csúcsra ért, nem mellesleg pedig 1995-ben első afrikai labdarúgóként hazavihette a futballvilág legnagyobb egyéni díját, az Aranylabdát, mindezt libériaiként (!).
Mégis mennyire kell tehetségesnek, na meg persze szorgalmasnak és kitartónak lenni ahhoz, hogy valaki egy kis országból a sportok királyának számító labdarúgás kiemelkedő alakjává nője ki magát? Vélhetően istentelenül, csak így versenyezhet a legnagyobb futballnemzeteknél, a németeknél, angoloknál, franciáknál, spanyoloknál, olaszoknál, vagy éppen a hollandoknál működő utánpótlásműhelyekből kikerülő titánokkal.
Hogy Kvarachelia hosszú távon mire hivatott, azt egyelőre csak találgathatjuk, ám története hittel, erővel és bátorsággal töltheti fel azokat, akik úgy érzik, nincs remény – soha nem tudhatni ugyanis, melyik apró zugban lelünk nagy kincsekre.