A Manchester City – Inter Bajnokok Ligája-döntőt szombaton 21 órától élőben közvetíti az M4 Sport.
Bárhol járt, imába foglalták nevét
A varesei születésű Giuseppe Marotta 1978-ban csöppent bele az olasz futball vérkeringésébe. Szülővárosának klubjánál kezdett el dolgozni, előbb, mint játékosmegfigyelő, majd egy évvel később mint általános igazgató. A Varese már az ő első szezonjában feljutott a Serie B-be, melyben ezt követően zsinórban öt éven keresztül szerepelt, Marotta pedig 1986-ig szolgálta töltötte be pozícióját. Ezt követően Serie B és C-s kluboknál vállalt munkát, mígnem az első sikersztori a Veneziánál következet be, amellyel 1997-ben, 30 év után először, feljutott a másodosztályba.
Giuseppe Marotta neve egyre jobban kezdett csengeni Olaszországban. Az Atalanta felkérte őt, hogy legyen a bergamói klub vezérigazgatója, melyet örömmel el is vállalt, majd két év jó munka (stabil középmezőnybéli tagság a Serie A-ban) után nagy meglepetésre váltott.
Lejjebb. Idővel azonban kiderült, a karrierjében pont ez hozta el az áttörést, ami elindította a csúcs felé.
2002-ben írt alá a Sampdoriához, amely akkor csak tengődött a Serie B-ben, az érkezése előtti idényben 1946 óta nem látott mélységben volt. Marotta viszont látta a potenciált a csapatban, hiszen a genovai együttes az egyik legnagyszerűbb szurkolótáborral és történelemmel rendelkező együttes Itáliában.
Az új sportigazgatóval rögvest az első szezonjában feljutott a Serie A-ba a Sampdoria, és kezdetét vette egy sikeres időszak. 2009-ig csupán kétszer nem végeztek az első tízben, háromszor szerepeltek az UEFA-kupában és utolsó évében még az Olasz Kupa döntőjébe is eljutottak, melyet csak tizenegyesekkel veszítettek el a Lazióval szemben.
Az SS Lazio játékosai ünnepelnek a labdarúgó Olasz Kupa győztesének járó trófeával a római Olimpico stadionban 2009. május 13-án, miután a Lazio az 1-1-es döntetlent követően 11-esekkel 6-5-re győzött a Sampdoria ellen a kupa döntőjében. (Fotó: MTI/EPA/Roberto Tedeschi)És hogy ez a stabil klubműködés, erős középcsapat kialakítása és mondhatni sikeresség miben és mennyiben volt köszönhető Giuseppe Marottának?
Tökéletes érzékkel talált meg csiszolatlan gyémántokat (persze ebben szerepe volt a hozzá közel álló szakembereknek is, már a Sampdoriánál vele dolgozott Fabio Paratici, aki vezető játékosmegfigyelő, valamint a jobbkeze is volt), fillérekből tudott minőségi futballistákat megszerezni és nagyszerűen értett egy hatékonyan működő, fegyelmezett klubmodell felépítéséhez.
Már azonnal 2002-ben megtalálta a csapat későbbi vezérét – az akkor még ifjú titánnak számító –, Angelo Palombót, aki 2017-ig szolgálta a genovai csapatot és a klub örökös kapitánya lett. A 2007/08-as szezonban egy év kölcsönvétel után végleg megvásárolták (az akkora már vastagon leírt) Antonio Cassano játékjogát a Real Madridtól, majd egy idénnyel később 2009-ben – akkor klubrekordot jelentő 9 millió euró fejében – csatlakozott hozzájuk Giampaolo Pazzini is. Mindketten éveket töltöttek el a klubnál és szinte biztos, hogy minden szurkoló derűs mosollyal emlékszik vissza azokra az időkre, mikor ők együtt játszottak elől. A méltán híres “Pazzano” duó.
Giampaolo Pazzini 9 millió euróért érkezett a Sampdoriához, amely akkor klubrekordot jelentő összegnek számított. (Fotó: U.C. Sampdoria)A calciopolitól egy dinasztiáig
A Sampdoria felemelkedése Torinóból is tisztán látható volt, a 2010/11-es szezont pedig már a Juventusnál kezdte meg Marotta – vitte magával Luigi Delneri vezetőedzőt és segítőjét, Fabio Paraticit is.
A calciopoli-botrányt és a másodosztályú kitérőt követő években (2007-2010) a Juventus még messze volt régi fényétől az AC Milan és Inter által dominált Serie A-ban, de az új klubelnök, Andrea Agnelli és az általa kinevezett új sportigazgató érkezésével egy új korszak köszöntött be. Marotta zseniális húzásokkal és igazolásokkal tette le névjegyét a legmagasabb szinten, ugyanis az első két évében egy olyan csapat alapjait rakta le, amely egyeduralkodóvá vált az olasz bajnokságban. De haladjunk időrendben!
- Az első nyári transzferablakban 14 új játékost csábított a klubhoz, köztük két klublegendává váló védőt, Andrea Barzaglit és Leonardo Bonuccit, összesen 15 millió euróért. Mellettük érkezett Fabio Quagliarella (kölcsön), Alessandro Matri (kölcsön) és Luca Toni (ingyen), míg 11 labdarúgón túladott, köztük a már 33 éves, ám még mindig klubikonnak számító David Trezeguet-vel, tehát a szurkolók körében népszerűtlen döntésektől sem riadt vissza.
(fotó: MTI/EPA/MARCO GIGLIO)- Miután a 10/11-es szezonban Delnerivel csak a 7. helyén végeztek a bajnokságban, váltani kellett. 2011. május 31-én kinevezte vezetőedzőnek a klub korábbi játékosát, Antonio Contét, majd a nyári átigazolási ablakban 8 új labdarúgóval alakította át a keretet, ám ezekkel a transzferekkel gyakorlatilag beírta magát a szakma halhatatlanjai közé.
- Ezen a nyáron érkezett a Juventushoz az AC Milantól kitett Andrea Pirlo, megszerzése Marotta karrierjének egyik legnagyobb húzása volt.
- 10,5 millió euróért sikerült elhozni Arturo Vidalt a Bayer Leverkusenből, ez sem volt akármi, ha a chilei karrierjének ezt követő szakaszát nézzük.
- Egy évvel később szabadon igazolhatóként csapott le az akkor 19 éves Paul Pogbára, akit négy évvel később 105 millióért vásárolt vissza a Manchester United.
- 2013-ban mindössze 9 millióért szerződtette Carlos Tévezt a Manchester Citytől.
Paul Pogba (b) és Andrea Pirlo (fotó: MTI/EPA/Ina Fassbender)A Juventus a 11/12-es szezontól kezdve sorozatban kilencszer nyerte meg a Serie A-t, négyszer az Olasz Kupát, valamint játszott két Bajnokok Ligája-döntőt, mindezt úgy, hogy azokban az időkben a világ egyik legjobb középpályás tengelyének tartott sort (Marchisio-Pirlo-Pogba-Vidal) cirka 10,5 millió euróból sikerült összehozni.
Giuseppe Marotta kapcsolata akkortájt romlott meg a vezetőséggel, amikor 2018-ban Cristiano Ronaldo a Juventushoz igazolt, az akkori sportigazagató kifejezetten rossz döntésnek tartotta a portugál szerződtetését, majd néhány hónappal később távozott is posztjáról, de azt később leszögezte, nem a 100 millióért igazolt portugál szupersztár érkezése miatt.
Nyolcéves irányítása alatt a torinói együttes története egyik legdominánsabb aranykorát élte, még Conte 2014-es távozása után is csak erősebb és jobb lett a csapat Allegri érkezésével, viszont ahogy Marotta elhagyta a fedélzetet, úgy kezdett el minden összecsuklani. Most, öt évvel Marotta távozása után a Juventus ugyanúgy a hetedik helyen végzett az olasz bajnokságban, hogyan érkezése első szezonjában.
Egyszer már megcsinálta, az Internél megismételte
Nem maradt sokáig munka nélkül, miután búcsút intett a Juventusnak. Egy ilyen ajánlólevéllel nem is csoda, gyakorlatilag kapkodtak érte a klubok. Annál az Internél tette le a voksát 2018 decemberében, amely a 2010-es BL-győzelme óta csak árnyéka volt önmagának, egymást érték az edzőcserék, a rosszabbnál rosszabb igazolások és az ebből fakadó csalódások.
Attól jobban nem is szemlélteti semmi, hogy milyen szakmai munka folyt a milánói együttesnél, hogy Joao Marióért több mint 40 millió eurót, Geoffrey Kondogbiáért 36-ot, Gabriel Barbosáért pedig közel 30 milliót fizettek. Ha most példa gyanánt nem írjuk le ezen három játékos nevét, lehet eszünkbe sem jutott volna, hogy valaha ők a Nerazzurrit erősítették.
Balra az Inter sportigazgatója, Giuseppe Marotta és Javier Zanetti, a klub alelnöke 2023. május 16-án, amikor a milánói együttes bejutott a Bajnokok Ligája döntőjébe. (Fotó: MTI/EPA/MATTEO BAZZI)Marottára tehát nagy szükség volt, aki itt is sportigazgatói székbe került, és az első teljes szezonjában már ő felelt az új igazolásokért, de előbb még kinevezete egykori sikerkovácsát, Antonio Contét.
Az Internél 2019 nyarán mélyen belenyúltak a pénztárcába, de a hosszú idő óta egyeduralkodó Juventusszal nem is lehetett másképp felvenni a versenyt. 74 millió euró fejében érkezett Romelu Lukaku, közel 30-ért Christian Eriksen, kicsivel több mint 21 millió euróért Matteo Politano és 12 milliós kölcsönszerződés keretein belül Nicolo Barella, potompénzért Ashley Young, Victor Moses és ingyen Diego Godín, valamint Alexis Sánchez.
Az első idény tündérmesébe illő lett volna, de ekkor még nem sikerült letaszítani trónjáról a verhetetlennek hitt Juventust, az Inter végül 1 ponttal elmaradva végül a második helyen végzett, de lehetett érezni, valami elindult, ráadásul az Európa-ligában is a döntőig meneteltek.
Antonio Conte, az Internazionale vezetõedzõje, miután átvette az ezüstérmet a labdarúgó Európa-liga döntõjében a Sevilla ellen játszott mérkõzés után Kölnben 2020. augusztus 21-én. A Sevilla 3-2-re gyõzött. (Fotó: MTI/EPA/AP/Martin Meissner)A következő nyáron megtörtént a keret finomhangolása is, igaz Asraf Hakimiért még a zsebükbe nyúltak a vezetők, 43 milliót kellett kifizetni a marokkói szélső exklubjának, a Real Madridnak, ám többek között sikerült véglegesíteni Sánchez kontraktusát és ingyen érkezett Arturo Vidal is. A 2020/21-es szezonban pedig egy másodperig nem volt kérdés, hogy bajnok lesz az Inter. Köröket vertek az egész mezőnyre, végül 12 pontos előnnyel zártak a második helyezett városi rivális, AC Milan előtt.
A soron következő nyáron pedig Marotta megmutatta, miért is ő az egyik legnagyobb koponya ebben a szakmában. Érkezése óta az Internazionale kicsivel több, mint 160 millió eurót költött el, azonban 2021 nyarán megszorult a büdzsé, a kínai tulajdonosnak pénzre volt szüksége, valamint (és ennek következtében) Antonio Conte is összerúgta a port a vezetőséggel, így távozott a klubtól.
Conte után Simone Inzaghi lett Marotta választottja, akivel úgy fest, még sikeresebb tud lenni az Inter. (Fotó: MTI/EPA/CLAUDIO PERI)Marotta pedig egy átigazolási ablakban visszahozta az előtte levő két évben elköltött pénzmennyiséget.
Ha Andrea Pirlo és Paul Pogba esetében karrierje legjobb fogásairól beszéltünk, Romelo Lukakut is hasonló polcra helyezhetjük. 74 millió euróért vették, majd már olasz bajnokként 113 millióért adták el a Chelsea-nek, hogy egy rosszul sikerült angliai szezont követően egy 8 milliós kölcsönszerződés keretein belül visszatérjen a klubhoz. Hakimi szintén elhagyta a Nerazzurrit, ő 68 millió euró fejében tette át a székhelyét a PSG-hez, Politanoért pedig 21 milliót kaptak.
Romelu Lukaku (b) és Joaquin Correa, az Internazionale játékosai ünnepelnek, miután csapatuk 2-1-re legyõzte a Fiorentina csapatát a labdarúgó Olasz Kupa döntõjében a római Olimpiai Stadionban 2023 május 24-én. A Bajnokok Ligája döntõjébe jutott Internazionale megvédte címét. (Fotó: MTI/EPA-ANSA/Claudio Peri)Több mint 200 millió eurót teremtett elő a három futballista eladásából, de az igazi művészet ezután következett: az Inter alig lett gyengébb.
Conte helyére megszerezte az egyik legígéretesebb és mára igazoltan remek taktikusnak számító Simone Inzaghit, aki két év alatt négy trófeát nyert és BL-döntőbe vezette a klubot. A keret erősítése érdekében újra elővette régi „fegyverét”, aprópénzért érkeztek minőségi játékosok:
- 2,8 millió euróért Edin Dzeko, aki azóta is alapember és az Inter támadójátékának egyik legfontosabb láncszeme.
- A városi rivális AC Milantól ingyen sikerült megszerezni Hakan Calhanoglut
- Majd a következő átigazolási időszakban szintén szabadon igazolhatóként érkezett Andre Onana, aki szintén a milánói együttes stílusának egyik alapköve lett, valamint ugyancsak ingyen szerezték meg Mhitarjánt is, kölcsönben a 35 évesen élete egyik legjobb szezonját futó Francesco Acerbit, Lukaku visszaszerzéséről már korábban esett szó.
Kapcsolódó tartalom
Giuseppe Marotta négy és fél éve tartó regnálása alatt tehát az Inter 11 év után, 2021-ben újra bajnoki címet szerzett, bejutott az Európa-liga döntőjébe, két Olasz Kupát nyert, idén pedig 13 év elteltével ismét ott van a Bajnokok Ligája fináléjába. Úgy, hogy Marotta érkezése előtt az is csodaszámba ment, ha a Nerazzurri egyáltalán eljutott a BL egyeneses kieséses szakaszába. Csapatépítés, egy nagyszerűen működő klubmodell kialakítása, pénzügyi stabiltás és szezonról szezonra az aktuálisan elérhető legjobb edző megtalálása és megtartása.
Mi ez, ha nem sikersztori? Az pedig már csak a non plus ultra lenne, ha az Inter megnyerné a Bajnokok Ligáját, ami még a Juventusszal sem jött össze, hiába került kétszer is nagyon közel hozzá.
A Manchester City – Inter Bajnokok Ligája-döntőt szombaton 21 órától élőben közvetíti az M4 Sport.