Utoljára márciusban láthattunk a ketrecben, ahol életedben először főmérkőzésen szerepelhettél, és egy látványos bunyóval megverted a dán Mads Burnellt. A győzelmedet követően arról szóltak a hírek, hogy te mehetsz majd az áprilisi McKee vs. Pitbull győztesével a pehelysúlyú övért, de aztán augusztusig kellett várni a nagy bejelentésre. Mi történt?
Rengeteg telefonbeszélgetésen, üzenetváltáson és idegeskedésen vagyok túl, mert volt, hogy azt mondták, én kapom a címmeccset, majd mondták, hogy mégsem. Elég zűrzavaros volt a bejelentésig ez az egész.
Igazából arra számítottam, hogy Pitbull majd csak az év végén akar újra ketrecbe lépni, így egy kicsit meglepett, hogy ilyen korán létrejöhet ez a párharc. Igaz, már voltak jelek, mert többször is reagált a közösségi médiában a posztjaimra, hogy gyerünk, csináljuk. Azt lehetett látni, ő azt szeretné, hogy az enyém legyen ez a lehetőség, aztán a Bellator is beadta a derekát, és megadta azt, ami szerintem jár nekem.
Pitbull a Bellator egyik arca, ráadásul a súlycsoportoktól független ranglistán is az első helyen áll a szervezetnél. Mik az erősségei és milyen meccsre számítasz ellene?
Aki nincs annyira benne az MMA-ban, annak elmondom, hogy súlycsoportoktól függetlenül a világ 15 legjobb ketrecharcosának listáján ő a 13., ráadásul ő az egyetlen a társaságból, aki nem a UFC-ben bunyózik.
Egy rendkívül tapasztalt harcos, aki nagyon sokáig volt a csúcson. Remek szeme van a küzdelemhez, kiváló kontra bunyós, aki okosan osztja be az erejét. Ahhoz képest, hogy nem magas és rövid az ütőtávja, nagyon jó a ritmusérzéke, így veszélyesek a kontraütései.
Izgalmas küzdelmet várok magunktól, de nekem is nagyon összeszedettnek kell lennem végig, nem szabad, hogy elvigyenek az érzelmeim, ha például meg tudom fogni egy ütéssel, mert Pitbull többször jött már vissza ilyen helyzetből és fordította meg a mérkőzést. Minden pillanatban vigyáznom kell majd vele, mert rendkívül veszélyes a ketrecben.
Mivel lehet Pitbullt megfogni?
A kondíciója valószínűleg nincs olyan magas szinten, mint nekem, viszont sokkal tapasztaltabb harcos nálam. Azt vettem észre, nem igazán szereti, ha nagy nyomás alá helyezi az ellenfele, így ez lehet az egyik kulcs a sikerhez, és ahogy mondtam, végig koncentrálnom kell majd.
Október 1. már nincs olyan messze, mindössze szűk két hónap. Mikor kezdődik az edzőtáborod és mennyi ideig fog tartani?
Körülbelül másfél hete jöttem vissza az Egyesült Államokba, de előtte voltam már kétszer edzeni Svédországban az All Stars Gymben. Már ott elindult a kemény munka, de a csúcsterhelés az augusztus 8-tól kezdődik, amikor az állóharc edzőm, Peszlen Ferenc megérkezik hozzám Floridába.
Hathetes, kőkemény tábort kezdünk el majd együtt, ami után egy kicsit visszaveszünk, aztán jön lassan a harc hete, amikor először a mérleg lesz a legnagyobb ellenfelem.
Örülök, hogy említetted Svédországot, ahol olyan nagyságok termében készülhettél, mint a UFC-ben a félnehézsúlyúak között címmeccset vívott Alexander Gustafsson vagy napjaink új sztárja, a szintén UFC-s Khamzat Chimaev. Hogy jött ez a lehetőség, mit tanultál tőlük?
Peszlen Ferenc volt egyszer ebben az All Stars Gymben, és megkérdezte az ottaniakat, mi lenne, ha én is kimennék vele. A kintiek ismerték a hátteremet, így örömmel vártak. Már az első alkalommal kiváló kapcsolat alakult ki köztünk, remek embereket ismerhettem meg Svédországban.
Chimaevvel egyszer-kétszer edzettem együtt, de ő túl nagy számomra (váltósúlyú bunyós – a szerk.), így legtöbbször nem vele voltam párban.
Nagyon jó volt náluk, mert elég old school módban nyomják, nem ismerik azt a fogalmat, hogy túledzettség. Volt, hogy reggel 9.00-kor kezdtük a tréninget, ami délig tartott, majd délután 15.00-kor kezdtük el újra az edzéseket. Én ezt szeretem egyébként, többek között ezért is lettem annyira jóba velük, ugyanakkor azt lehetett látni, hogy a túledzettség miatt könnyebben megsérülnek ott az emberek.
Forrás: Borics Ádám hivatalos Facebook-oldalaHa már a sérülés szóba került, még márciusban, a Burnell elleni meccsed után kiderült, hogy nincs minden rendben a lábaddal. Mi történt, és hogy állsz ezzel most?
A jobb lábközépcsontom tört el azon a mérkőzésen, ami elég hamar rendbe jött annyira, hogy súlyzózni, bokszolni már tudtam, de a rúgások gyakorlásához több idő kellett. Igazából a mai napig előfordul, ha úgy találom el a zsákot, akkor érzem a lábam. Ez kicsit hasonló ahhoz, amikor hozzá kell nyúlni a kocsidnál a motorhoz, akkor az már nem biztos, hogy ugyanolyan lesz, mint régen.
Ettől függetlenül ugyanúgy készülök a meccsre, ez nem fog hátráltani, maximum nem fogok annyit rúgni a jobb lábammal.
Mielőtt elbúcsúzunk és a jól megérdemelt ebédedet elfogyasztod, mesélj még arról, milyen volt márciustól július végéig itthon lenni, mivel töltötted az időd?
Ez volt az első alkalom, hogy ilyen sok időt itthon tölthettem, mióta kiköltöztem az USA-ba. Mivel bíztam benne, hogy hamar összejön a címmeccs, ezért már áprilisban elég sokat ingáztam Budapestre Egerből, heti kétszer-háromszor, hogy Peszlen Ferivel eddzünk és Juhász Balázzsal (birkózó – a szerk.), valamint a szabadfogású birkózóválogatott tagjaival.
Próbáltam minél többet a kis otthonunkban eltölteni, belakni, de ez az elején nem sikerült, mert sok média megkeresés érkezett, amelyeknek próbáltam eleget tenni. Emellett az otthonlét alatt is tudtam heti 7-8-at edzeni, és szerencsére a családommal is sokat voltam együtt. Sőt, pár alkalommal még motorozni is elmentem.
Összességében sikerült teljesen feltöltődnöm, így most jól érzem magam, nem a honvággyal küszködöm Floridában.