Októberben volt a keresztszalag-szakadás utáni műtétje, majd következett a hosszú rehabilitáció. Milyen volt az elmúlt féléve?
Óriási hullámvölgyek jellemezték ezt az időszakot, nem volt egyszerű, de legalább már látom a fényt az alagút végén.
Kikre tudott támaszkodni ezekben a nehéz hónapokban?
Természetesen a feleségemre, Zsófira és mellette a családom is sokat segített. Ugyanakkor szeretek befelé fordulni és egyedül, magányos harcosként megküzdeni ezekkel a dolgokkal.
Mibe tudott kapaszkodni, mi motiválta nap, mint nap a felépülése alatt?
Amire rájöttem, miután több bunyóssal is beszélgettem, mindig kell egy cél, amihez tartod magad.
A gyógyulás rendkívül hosszú folyamat, ami során persze megcsinálod a gyakorlatokat, amiket az orvos mondott, de sokat kell pihenned, és ebben az időben is találnod kell valami elfoglaltságot magadnak. Én például többek között el kezdtem egy podcastet.
A podcastről még mesélne egy kicsit, illetve mit csinált még a szabadidejében?
Olyan sikeres sportolókkal beszélgetek majd, akik szerintem valamilyen értéket teremtenek és véleményem szerint több figyelmet érdemelnének.
Érdekes, hogy a rehabilitáció alatt sokkal több dolgom volt, mint, amikor csak a bunyó volt az életemben. A felépülésem során nem csak a lábam szeretném teljesen rendbe hozni, dolgozok a mobilitásomon, hogy még jobb legyek minden téren, a mozgásom még magasabb szinten legyen.
Nem utolsó sorban az aktív karrierem is szeretném ez által kitolni még pár évvel, plusz elkezdődtek az előkészítési munkák az első Borics Ádám Küzdősport Akadémia kapcsán.
Több dolgot is említett, kezdjük a pályafutás kitolásával.
Azt mondom most, bennem még egy öt év biztosan van a ketrecben, de ha ügyesen irányítom az életem, akkor akár 38-39 éves koromig is csinálhatom. Legjobb példa erre az egyik jó barátom, Gilbert Burns, aki most 36 éves és abszolút a csúcson van a UFC-ben.
Térjünk rá az akadémiára. Március 25-én a Facebook-oldalán megjelent a nevét tartalmazó logó és benne a felirat: Adam Borics Fit and Fight Academy.
Igazából a logó nagyjából már megvolt régebben, plusz, ahogy korábban említettem, szeretnék a jövő harcosainak segíteni, hogy könnyebb útjuk legyen, mint nekem volt.
Még senki nem tudja, de akkor itt a kiváló alkalom, hogy elmondjam, május elején tervezzük megnyitni Egerben az első akadémiát, szeretnék a városnak is visszaadni valamit. Nagyon jó kis edzői csapat jött össze, egyelőre neveket nem mondok, de profi körülmények között edzhetnek majd nálunk. Később szeretnék országos hálózatot létrehozni, külföldi nyitás még nincs tervben, de ki tudja.
Amellett se menjünk el, hogy szabadidejében még a Ferencváros Európa-liga mérkőzésére is el tudott menni.
Az M4 Sport stúdiójában találkoztam a Magyar Vízilabda-szövetség elnökével, Madaras Norberttel, ahol szóba került ez a meccs, és kérdezte, érdekelne-e. Mondtam neki, ha magyar csapat küzd a pályán, az mindig érdekel, és szívesen megnézném a Fradit is.
Ráadásul a Puskás Arénában sem voltam még, úgyhogy tényleg izgatottan indultam el a stadionba, ahol végig azt magyaráztam Zsófinak, milyen jó lenne egyszer itt bunyózni, ennyi ember, ennyi szurkoló előtt, rengeteg energiát tudna adni.
Visszatérve a felépülésére, mikortól engedte az orvos edzeni? Mit jelent pontosan ez az engedély, miket csinálhat, miket nem?
Március 21-én beszéltem Dr. Berkes Istvánnal, aki azt mondta, visszatérhetek a sportba, de a kontakthelyzeteket, amik rizikósok lehetnek, azokat inkább kerüljem. Amint kijöttem a dokitól, már mentem is Peszlen Ferenchez (Borics egyik edzője – a szerk.), ahol rúgtam is, hogy kipróbáljuk a lábam, és teljesen rendben volt, ami mentálisan rendkívül sokat adott nekem, úgy éreztem magam, mint egy kisgyerek karácsonykor. Előtte nem tudtam pontosan, mennyire terhelhetem, mindig résen voltam.
Június 15-én szeretnék visszamenni az Egyesült Államokba, és a doktor úr szerint addigra már 100%-os állapotban lesz a lábam, és a legjobb esetek közé tartozok a gyógyulásom ütemét tekintve.
Volt is egy ilyen tervem, hogy világrekordot döntök majd a felépülésem kapcsán, én leszek a leggyorsabban visszatérő sportoló, de tényleg azt láttam, hallottam másoktól, hogy 10-12 hónap volt az átlag, amíg újra rendbejöttek. Ha én a műtéttől számított 8 hónapot követően már teljes edzésmunkát végezhetek, az remek eredménynek számítana.
A Bellator kereste már, hogy mikor állhatna vissza a csatasorba?
Még nem, de lassan ideje lesz, plusz még a vízumomat is épp újítják, és szeretnék majd egy háromhónapos felkészülést is, hogy teljesen formába jöjjek. Bár magamat is megleptem, hogy nem annyira estem ki a formából, úgy érzem, pár hét alatt visszajöhetne a kondim. Volt már boksz sparringom is, ott tudtam menni pár menetet, nyilván nem olyan éles bunyók voltak ezek, de a kérdésre visszatérve nyár végén, ősz elején szeretnék már ketrecbe lépni.
Aki figyeli a pályafutását, az láthatja, mindig próbál új emberektől új dolgokat tanulni, hogy még jobb legyen a bunyóban. Nem is olyan rég pedig a korábbi kiváló ökölvívóval, Harcsa Norberttel kesztyűzött.
Norbi eszméletlen, ha jobb formában lenne, szerintem el sem találnám. Az ő kézmunkája, ritmusérzéke, fejkivételei, azok nem hasonlíthatók egy MMA-s mozgásához, hihetetlenül ügyes a ringben. Rendkívül hasznos a közös munka, rendkívül boldog vagyok, hogy mozoghatok vele egy kicsit.
Ferivel azt beszéltük, hogy a lábsérülésem miatt itt a remek alkalom, hogy az ökölvívásra fókuszáljunk, így ez egy jó lehetőség lett arra, hogy kicsit többet foglalkozzunk a kezeimmel és a reflexeimmel. Egy olyan partnert akartunk, aki rendkívül nagy tudású, akinek lehet figyelni a mozgását, lehet tőle minden téren tanulni. Nem is a sparringokon van Norbival a hangsúly, hanem a páros gyakorlatokon, amik által fejlődhetek.
Jó úton jár ahhoz, hogy visszatérjen egy roppant komoly sérülésből. Mellette már a bunyó utáni életét is elkezdte építeni. Miben rejlik a Borics Ádám titok?
Azt tudom mondani, hogy igazából nem is az aktív pályafutásom utáni életem építem, hanem azon járt az eszem, hogy tudok még jobb harcossá válni, és egész egyszerűen mindent el akartam intézni, mielőtt visszamegyek és újra teljes erővel csak a bunyóra és a fejlődésemre koncentrálok.
Az a célom, hogy minél több melót, edzést fektessek magamba, minél jobb legyek. Szerintem a szorgalmam és a céltudatosságom azok, amik nekem ebben segítenek.