2022. október elsején a Bellator pehelysúlyú világbajnoka ellen lépett utoljára ketrecbe, azt a mérkőzést pontozással elveszítette a legendás Pitbull ellen, ráadásul úgy megsérült a jobb térde, hogy műteni is kellett. 18 hónapot követően újra visszatér, de mielőtt még erre rátérnénk, hogy élte meg ezt az elmúlt időszakot?

Ez az elmúlt másfél év kínszenvedés volt a térdem miatt, mert minden nap volt vele valami, aztán kiderült, hogy kell egy második operáció is, így 2023 januárjától érezhettem azt, hogy nagyjából minden rendben a lábammal.

A következő fontos dátum tavaly december volt a felépülésem szempontjából, ekkor egy hónapot az Egyesült Államokban töltöttem, ahol teljes értékű edzésmunkát végeztem. Jól ment a dolog, de mégis azt éreztem, hogy valami nem oké, ezért hazajöttem. Itthon még egy speciális injekciót kaptam a térdembe, ezután idén januártól tényleg 100%-os állapotban voltam. Most pedig azt is mondhatom, hogy remek formában érzem magam és nagyon várom már a hétvégi bunyót.

A 2023-as évhez még kicsit visszakanyarodva az év végén a PFL szervezete megvette a Bellatort, a promóciót, amely Önt is foglalkoztatja. Ez milyen hatással volt a karrierjére?

Minden képlékennyé vált, mert senki nem mondott először semmit, hogy mi lesz velünk, harcosokkal. Úgy éreztem, számomra is eljött az idő a váltásra, ezért új ügynököm lett Ali Abdelaziz személyében, aki szerintem a sportág egyik legsikeresebb és legkiterjedtebb kapcsolati hálójával rendelkező menedzsere. A korábbi menedzsereimmel sem szakadt meg teljesen a kapcsolat, ők a világ legkedvesebb emberei, örültek, amikor felvetettem nekik Alit, és támogattak abban, hogy elérjem a céljaim.

A felvásárlás után a szerződésem annyiban módosult, hogy mind a Bellatornál, mind a PFL-nél bunyózhatok a jövőben.

A mostani felkészülését egy korábbi UFC-világbajnok, az ön tinédzserkori egyik példaképe, Robbie Lawler is segítette. Hogy találtak egymásra?

Ehhez tudni kell, hogy nekem a korábbi edzőm Kami Barzini volt, aki az American Top Team-ben volt tréner és Robbie Lawler volt az egyik fő tanítványa. Sajnos úgy alakult az élet, hogy Kami elment máshova, de továbbra is tartjuk egymással a kapcsolatot, nyáron voltam nála edzőtáborban, Németországban és a hétvégi meccsemen is ott lesz.

Robbie most lényegében átvette a keddi és csütörtöki Kamis edzéseket, plusz általában péntekenként a garázsában rajtam kívül még másik két sráccal nála erősítünk. Hasonló a gondolkodásmódunk és a személyiségünk is, és persze óriási megtiszteltetés, hogy egy ilyen ember foglalkozik velem.

Rajta kívül kinél edzett még akár álló, akár földharc terén?

Mindig is egy kicsit a saját magam edzője voltam és leszek is, de most sok időt fektettem a földharcra, találtam egy olyan mestert, akit Gilbert Burns (MMA-harcos) ajánlott nekem. Állóharcban több edzőnk is van a teremben, akik figyelnek ránk, iskoláztatnak minket.

Egyébként ez nem úgy néz ki, mint ahogy az emberek általában elképzelik, hogy külön foglalkoznak veled és csak rád fókuszálnak. Most azt mondhatom, hogy Robbie Lawler lett a fő edzőm, ha hibát lát nálam a páros gyakorlatok közben, akkor odajön és kijavít, vagy éppen szól, ha aznap délután inkább pihenjek, stb.

Egy korábbi posztjában arról írt, hogy sokat segít Önnek egy sportpszichológus. Mire gondolt?

Nem olyan rég kezdtük el az együttműködést, de hosszú távra tervezek vele. Egy akkora sérülés, mint, amilyen az enyém volt, nemcsak fizikailag, hanem mentálisan is megviseli az embert, törést okoz az életében. Ráadásul tavalyra azt terveztem, hogy pihenek otthon, kicsit kikapcsolódok, de a térdem miatt ezt nem tudtam megtenni, nem tudtam elengedni magam, ami rendkívül zavart.

Bevallom őszintén még a visszavonulás gondolata is megfordult a fejemben, nem tudtam leszek-e még jól, rendbe jön-e a térdem. Ebben tudott nekem nagyon sokat segíteni, hogy rendbe rakjam magam, és most azt mondhatom, hogy erősebb vagyok fejben, mint valaha, és fizikailag is minden rendben. Úgy gondolom, hogy újjászülettem és jöhet a karrierem második szakasza.

Ezen kívül abban is segített, hogy a hozzáállásom változzon, mert korábban mindenkinek meg akartam felelni. A szurkolóknak, a szponzoroknak és emiatt elfelejtettem, hogy miért is bunyózok valójában. Hiszen azért kezdtem, mert szeretek spártai módon élni, tartani a szigorú étrendem, edzeni és harcolni. Ebben segített, hogy ne csak a célt lássam, hanem élvezzem az odavezető utat is, ne csak kizárólag feketében és fehérben lássam a világot.

A megváltozott hozzáállása kapcsán mennyire érintette az egoját, hogy a mostani gálán nem a fő kártyán kapott helyet, hanem az ültetőkön, holott az előző két összecsapása nemcsak hogy a fő kártyán szerepelt, hanem egyenesen az adott esemény fő attrakciója volt?

A feleségem is megjegyezte a dolgot, de engem ez most nem érdekel, mondom ezt őszintén annak ellenére, hogy valóban az előző két mérkőzésem kapcsán többek között az én arcommal adták el a jegyeket a komplett gálára. Nem érdekelnek ezek a külsőségek, hanem a bunyó szeretete, élvezni akarom az egészet, most csak arra koncentrálok, hogy a lehető legjobb teljesítményt nyújtsam majd a találkozón.

Gondolom ehhez elengedhetetlen volt, hogy az edzéseken Kis Grófo egyik leghíresebb számára dolgozzanak a csapattársaival?

Próbáltam ott is megtalálni az élvezeti faktort (nevet – a szerk.). Korábban az utolsó pár sparring rosszabbul ment, mert túl nagy nyomást helyeztem magamra, hogy ennek jónak kell lennie, és persze nem ment jól. Most csak élvezni akartam a bunyót, és meg is lett az eredménye, jól ment a dolog. Valószínű az is jót tett a testemnek, hogy a tavalyi évben nem edzettem annyit, nem volt akkora terhelés rajta, mint korábban.

Térjünk rá a szombati mérkőzésre. Ellenfele Enrique Barzola négy évvel idősebb önnél, tapasztalt harcos, utolsó két meccsét megnyerte. Mit kell még róla tudni, mivel készül ellene?

Egy rendkívül veszélyes harcosról beszélünk, borzasztóan tapasztalt, tíz bunyója volt a UFC-ben, valamint edzett Khabib Nurmagomedov csapatában is. Sosem fárad el, mindig megy előre, szeret birkózni és igyekszik többet melózni a harcok alatt, mint az ellenfelei.

Ezzel együtt arra számítok, hogy a harmadik menet előtt lezárhatom a bunyót, látványos, pörgős meccsre van kilátás, és még abban is bízom, hogy az este legjobb mérkőzése díját is elnyerhetjük majd.

Mivel kapcsolódik ki az edzések között?

Playstationnel játszom, alszok, valamint a sportpszichológusnak köszönhetően azt is megtanultam, hogy jobban el kell tudnom lazulni. Plusz, az is nagy változás ez ügyben, hogy eddig az Egyesült Államokra úgy tekintettem, hogy itt csak edzőtábor van és meló, nem igazán tudtam megélni itt a jó pillanatokat. Szóval most már az is előfordul, hogy elmegyünk a feleségemmel biciklizni vagy lemegyek az óceán partjára, hogy kikapcsolódjak. Emellett azért a közösségi média felületekkel is foglalkozom, és az otthoni edzőteremmel is van munka, bár a partnerem majd minden terhet levesz ez ügyben a vállamról. Szerencsére mindezek mellett is úgy érzem, hogy több energiám van, mint korábban.