Márton Luana néhány napja aranyérmet szerzett az egyenlítői-guineai Malabóban a tekvondó-világbajnokság 67 kilogrammos kategóriájában, azt megelőzően mintegy lét héttel pedig a kínai Vuhsziban megrendezett „normál” világbajnokságon is arannyal zárt ugyanebben a súlycsoportban.
„Boldog vagyok, hogy két év után újra világbajnokságot tudtam nyerni. Meg tudtam mutatni azt a munkát, amit minden nap elvégzek, azt, hogy ez az életem, és hogy meg tudtam csinálni. Majd utána a női vébén is ott voltam, kiadtam magamból a száz százalékot, mindent, amire képes vagyok, megtettem és jó eredményt sikerült elérni. Még nem volt időnk ünnepelni, de lesz, jövő héten megyünk nyaralni, kaptunk egy kis pihenőt, majd akkor kezdődik a kikapcsolódás – mondta el a Sport Forumon, majd hozzátette, a testvérével, Luanával edzés közben folyamatosan azt figyelik, miben javulhat a másik. – Mindketten ugyanazért a célért küzdünk, minden nap együtt edzünk, minden hibánál segítjük egymást, nem hagyjuk. Ha a másiknál valamit észreveszünk, azonnal mondjuk, így minden nap tanulunk egymástól, hogy a lehető legjobbak legyünk a versenyeken.”
Kapcsolódó tartalom
Márton Viviana Vuhsziban a 62 kilogrammos súlycsoportban ezüstérmet szerzett, majd Malabóban ő is felállhatott a dobogó legfelső fokára.
„Engem is nagyon motivált Luana aranyérme. Boldogok vagyunk azzal, amit elértünk a világbajnokságon, nagy dolgot tettünk, két döntőbe jutottunk be, utána Guineában is jól sikerültek a dolgok, úgyhogy csak így tovább. Szerencsére mindenhol együtt lehetünk, és úgy alakulnak a dolgok, hogy mindketten sikeresek tudunk lenni. Jövőre lesz az Európa-bajnokság, arra fogunk készülni, majd az olimpia előtt jön még egy világbajnokság, arra is koncentrálunk majd, hogy ismét jó eredményeket érjünk el.”