Musorujsag
Élő Eredmények
×

Top 10 alternatív aranylabdás

m4sport.hu | Petykó Adrián
Fölöslegesebb kérdés körül nem csaptak még nagyobb cirkuszt, mint a France Football ki a világ legjobb labdarúgója tárgykörében alapított éves díja, vagyis a legegyetemesebb csapatjátékban az egyén dicsőségére pohárt ürítő Aranylabda körül, de ha már, a döntnökök körmére égetjük a leglátványosabb melléfogásaikat, vagyis lássuk, az aranylabdányi remeklésük ellenére a mannát hiába várók rangsorában kik a tizedik meg a többiek.

10. 1974: Franz Beckenbauer (aranylabdás: Johan Cruijff) & 2001: Raúl González (aranylabdás: Michael Owen)
Listaállító és listája hitelességét megtépázza a holtverseny, akár a vegyes köret a világhírűnek vélt konyha respektjét. Fővesztés terhe mellett mégis bevállaltuk, hogy rámutassunk az eleve bűnben fogant elismerés – mert két emberöltő elteltével is aludnánk rá még egyet, hogy tényleg a 41 éves Matthews volt-e a legjobb, nem amolyan életműdíjas – feloldhatatlan kettősségére. Ami az ítészeket is rendre beviszi a málnásba, hogy akkor tessék mondani: trófeák vagy egyéni csillogás? A nagy következetlenségben császársága csúcsán helyezték Kaiser Franz vb-, BEK- és bajnoki címe elé a Cruijff-hatást, míg Owent az ezredfordulón épp a ’pooli kupaemelgetés emelte Raúl fölé.

9. 2006: Gianluigi Buffon (aranylabdás: Fabio Cannavaro)
Jozef K. óta (K? Mint kapus?) nem ítéltek el ártatlanabb fazont a futballkapusnál, akihez fogható számkivetettség a sport széles e világában nem jár senkinek. Az Aranylabdát is a gólokban mérik, a kapus azért van, hogy ezeket kapja. És ha nem, ahogy dacolt ezzel az isteni Gigi a 2006-os vébén, amikor csak öngól és tizenegyes fogott ki rajta, akkor is megelőzte a nem kevésbé ihletett védő, Cannavaro, hiába került le róla Real-mezben a golyóálló a folytatásban. Az alkotókra mindig több fény vetült az elhárítóknál, jól is ez így, ám félévszázad alatt az egy szem Jasinon kívül nem repkedett az a Sepp Maierbe oltott Dino Zoff, aki közelebb került Buffonnál ahhoz, hogy lehúzza az aranyból készült labdát is.

Gianluigi Buffon (háttal) és Fabio Cannavaro (fotó: Getty Images)

8. 2014: Manuel Neuer (aranylabdás: Cristiano Ronaldo)
Nem elég, hogy átnéznek rajtuk, kapus még akkor sem győzhetett, ha momentán futballistának tűnt – pedig Neuert nehezen billogozhatták az örökbecsűvel, hogy ügyetlensége száműzte a kapuba. Konkrétan vb-győztes taktika épült rá, hogy teljes térfelét tartotta ellenőrzése alatt. A vesztét az okozhatta, hogy a Real a BL-rekordot döntő Ronaldóval megsorozta Bayernjét, mintha nem lett volna olyan kiszolgáltatott aznap, mint a leláncolt Morzsi a naiv nagymamát kisemmiző unokázós csalókkal szemben. Persze a CR-gólok akkor is osztódással szaporodtak, de jelentőségük legjava gólkirályi koronái vakító ragyogását szolgálta, és ugye a legjobb színésznek járó Oscart sem az ágyjelentért szokás kiosztani.

7. 1998: Ronaldo (aranylabdás: Zinedine Zidane)
A 2000-es esztendőt sem ívelte át ragyogása, de az az Eb vonult be Zizou tornájaként a történelembe, nem a halovány hazai vébéje. Ám a fináléra időzített fejesei homályosították el, hogy azon délutánig, titokzatosságában a Kennedy-gyilkossághoz fogható görcsrohamáig Ronaldo azt cselezett ki, futott körbe, pattintott le, vagy mindezt egyszerre, akit akart. Tán lebegett is volna, ha kedve szottyan. Állítólag felmerült, bekerül a NAT-ba, már Csokonait sem Lillája iránt táplált szerelme ihlette a Földiekkel játszó égi tünemény sorra. Szemléltésképp elég néhány pillantást vetni az akkoriban BL-erősségű UEFA-kupa döntőjére, ahol bár a Fenomeno volt 21, a többiek szaladgáltak körülötte gyerekként.

Ronaldo (fotó: Getty Images)

6. 1978: Kenny Dalglish (aranylabdás: Kevin Keegan)
A kárpótláson kívül Sherlock Holmes és Dr. Watson sem találna egyéb magyarázatot, miként került Keeganhez a gömb. Ugyanis annak ellenére, hogy egy évvel előtte BEK-serlegig vezette a Liverpoolt, a legyőzött Simonsent díjazták. ’78-ban viszont a világrekordot leszurkoló Hamburggal a Bundesligában tizedik lett, az európai kupákat elkerülte, a vébére ki se jutott. Ellenben esztétikus, ismert és jóképű volt – ezt Bob Paisley ‘pooli tréner mondta, ahogy azt is, hogy a helyére szerződtetett, a közönségkedvencet azonnal feledtető, a BEK-címvédést intéző Dalglishnál jobb játékost nem edzett. A mindössze nyolcadiknak befutó skótnál aligha maradt bárki jobban a radar alatt.

5. 2010: Wesley Sneijder (aranylabdás: Lionel Messi)
Először szállt be a buliba a FIFA, tehát nem engedhette meg magának, hogy szakmaisággal égesse a renoméját. Holott Messi vitathatatlan űrfutballja épp az Inter ellen és a világbajnokságon ereszkedett földközelbe, amikor az ebben a magasságban tényleg egyszezonos játékosnak számító Sneijder szárnyalt. Hazája elegáns játékmestereit a kifinomult technika jellemezte, Sneijder farosabb és célratörőbb volt, nem véletlen, hogy egy Mourinho-csapatban és a legcinikusabb holland válogatottban teljesedett ki. Ahogy utóbbit a vébén döntőig, úgy vezette végig vezérként a triplázó Nerazzurit a BL-tavaszon. A grémium egy év múlva foghatta a fejét, akkor már jogosan állt volna össze a színbarcás dobogó.

Durban, 2010. június 28. Jan MUCHA szlovák kapus (b) nézi, amint csapattársa, Jan DURICA (j) mellett Wesley SNEIJDER holland labdarúgó (10) gólt lő a durbani stadionban 2010. június 28-án, a dél-afrikai labdarúgó-világbajnokság nyolcaddöntőjében vívott Hollandia-Szlovákia mérkozésen, amelyen a hollandok 2:1 arányban győztek. Wesley Sneijder (fotó: MTI/EPA)

4. 1964: Luis Suárez (aranylabdás: Denis Law)
Nem könnyű a mából megítélni, hogyan alapozták meg döntéseiket Európa legjobbjáról a hatvanas évek mesevilágában, mégsem lehet sokkal különb annál, mint mikor az újságírók kénytelenek voltak  hallgatni a ki tudja, mennyire elfogódott kollégáik beszámolóira, mert vélhetően az egyik kezük is elég volt, hogy megszámolják, saját szemükkel hányszor látták a távoli vidékek klasszisait. Így terjedhetett szájról szájra a summázat a tragikus repülőbalesetből éledező Manchester United skót csatárának teljesítményéről, amely olyan szépen öregedett, hogy felülkerekedett a Grande Inter BEK-győzelmének és a spanyol válogatott Eb-sikerének Építészén.

3. 2013: Franck Ribéry (aranylabdás: Cristiano Ronaldo)
Azon időszak kellős közepén zajlott e csúfság, midőn megérkeztek a voksturista szövetségi kapitányok, valamint válogatott csékák is. Az Aranylabdánál is a tömeg szintjét lőtték be, hogy mindenki megértse: Messi vagy Ronaldo? Real vagy Barca? Coca vagy Pepsi? Vodás vagy nem vodás? Ily komplex világképbe nem fér bele egy sebhelyesarcú, ezért még a szavazás határidejét is kitolták, hátha csoda történik. Így derült ki, hogy vb-pótselejtező veri a tökéletes szezont, hogy a labdarúgás empirikus tudomány (Blatter II. törvénye: Hány kapura lövés ér egy Aranylabdát? CR derékbőségének négyzete szorozva a követői számával.), és hogy ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel.

Franck Ribéry (fotó: Getty Images)

2. 2020: Robert Lewandowski (nem adták át)
Minden idők egyik legegyértelműbb Aranylabdáját vették el tavaly a taroló Bayern gólnagykereskedőjétől, mondván, a COVID a futballban is felborította a rendet. A France Footballnak természetesen jogában állt nem ünnepelni az üres lelátóktól kongó, szomorú év végén, de a lengyel kolosszus nem az a harsány brandépítő, meglett volna a marketingmáz nélkül is, ha csak úgy szép csöndben a kezébe nyomják. Mintha az irodalmi Nobel-díjat offolnák idén, hiszen fogyóban a cellulóz. Mivel azóta is csupán azon a meccsen nem talál be, amelyiken nem játszik, hendikeppel is megdöntötte Gerd Müller befoghatatlan hitt gólcsúcsát, még nincs veszve, hogy Lengyelország ne csak pápából adjon rendkívülit a világnak.

1. 1960: Puskás Ferenc (aranylabdás: Luis Suárez)
Öcsikorában még nem létezett Aranylabda, de hogy már Panchóként négy BEK-döntős villanással, a sorozat és a spanyol gólkirályi címével hogyan csúszott le róla, az nagyobb talány, mint a vegán kutyakaják piaci térnyerése. Konteohívő egzisztencia a magyar is: nem törődve azokkal a nyugatiakkal, akiknél szintén nem fért be az ötbe Puskás, terjedt el: lecsapott a szocialista tömb bosszúja, hisz joggal cidrizhetett a Szovjetunió, menten bedől, amint bojkott helyett elismeri, egykor dédelgetett disszidense az imperialistáknak nyer futballmeccseket. Talán inkább csak meg kellett volna válogatni, kik választhatnak. Rövidesen Suáreznek is leeshetett, a francia lap szerkesztőségébe horoszkópkészítők szavazólapjait várják. Sebaj, a plecsniosztogatások úgyis az átadóikról árulkodnak, a legnagyobbak fénye ettől nem kopik.

Puskás Ferenc (jobbról) mellett Luis Suárez (fotó: puskas.com)

További tartalmak