Musorujsag
Élő Eredmények

Ádám Martin? Szalai Ádám? Nem csak a magyar válogatott problémája, a csatárkérdés világjelenség

Ádám Martin? Szalai Ádám? Nem csak a magyar válogatott problémája, a csatárkérdés világjelenség

m4sport.hu | Szerző: Petykó Adrián
Valóban a gólokkal kell azonosítani a csatárokat? Abban a korban, amelyben nincs fontosabb a kiszámíthatóságnál már kockázatos különleges képességekre alapozni, nem véletlen kerültek kisebbségbe a kilencesek közt a klasszikus gólvágók.

Az ember tragédiája Falanszterében Michelangelo széklábat farag, „és azt is a leghitványabb alakra” – Madách Imre prófétaként énekelte meg a mára elfogadott tömegtermelés egyszer egyét. Funkcionalitást a géniusz elé! – napjaink az egyébként tagadhatatlan fontosságú mesteremberek dicséretét zengik, mert a különleges egyúttal kiszámíthatatlan is, a tőke pedig mit sem rühell jobban a kiszámíthatatlanságnál (az individualizmus majd testet ölt az üres, fogyasztói külsőségekben).

Miért lenne kivétel ez alól a társadalmi szokások és folyamatok nyomát magán viselő futball, amely a kultúra sajátos leképeződése?

És az utánpótlásnevelő műhelyek futószalagjáról (már ahol ellátják azt, amiért létrejöttek) annak rendje és módja szerint gördül is le az egymásra mind jobban hajazó portéka. A minőségre nem lehet panasz, de a globalizálódó elvárások miatt egyre egysíkúbban. De ez a módi sem mentes a saját anomáliáitól. Példának okáért a gépies precizitásukkal természetesen a játékosképzésben is élen járó németek ugyan dúskálnak az öntőformából kikerülő jelöltekben, a Nationalelf elmúlt tornákon produkált steril futballjából bántóan hiányzott a váratlan.

Merthogy a gólszerzés művészete nem tanítható. Így amint felbukkan a színen egy csatár, akiben ott a gól reménye, azon nyomban – és érthetően – az érdeklődés középpontjába kerül. Nem ritkán, túl is becsülik, hiszen mégiscsak azzal kecsegtet mindenkit, ami a futballban a legdrágább. Nem egyedi hát, hogy az OTP Bank Ligában szokatlanul gólerős Ádám Martin beválogatása körül magasra csapott a hájp. Miközben a csatárkérdés árnyaltabb annál, hogy a találatok száma kielégítő választ adjon.

Kezdve azzal, hogy az elittől korszerűségében és színvonalában messze elmaradó bajnokságban mutatott hatékonyság mennyiben feleltethető meg a nemzetközi szintnek? Ráadásul, mi van akkor, ha a csatártól nem a góllövés a kizárólagos, mi több elsődleges elvárás? Mert amennyire jól hangzik, hogy a csatárt a góljai minősítik, olyannyira nem igaz, vagyis nem feltétlenül. A franciák két világbajnoki címében közös, hogy Stéphane Guivarc’h, majd Olivier Giroud, azaz a középcsatár, egyszer sem talált be a torna során. Nem azért, mert megtiltották nekik, mindössze gólok nélkül is hasznos tagjai voltak a csapatuknak azzal, hogy aládolgoztak a társaiknak. Ha nem ez élvez prioritást, mi másért tartottak volna ki mellettük a szövetségi kapitányok. Szalai Ádám lassan egy évtizede lát el hasonló feladatot a válogatottban, a honi futballkövető közvélemény mégsem képes elfogadni, hogy a közben végig a Bundesligában edződő csatárunk taktikai érettsége miért felbecsülhetetlen a korlátozott kilátások közepette. (Arról nem is beszélve, hogy Bene Ferenc óta tétmeccsen Szalainál nincs eredményesebb támadónk. Nem mellesleg Baselben tanújelét adja, a ranglétrán egyet lejjebb lépve a veszélyességi foka is megnő.)

Ádám Martin (fotó: Paksi FC)

Az ékek teendőit legalább annyira befolyásolják, a körülmények, a csapatuk ereje, edzőik felfogása, mint maga a kapu előtti potenciál. A gól értéke ugyanakkor csábító, akár az aranyláz: aki a legtöbbet szerzi, az ragyogásával elvakítja a futballvilágot, amely onnantól a tenyerén hordozza. Cristiano Ronaldo a minap döntötte meg Josef Bican rekordját. A határtalan becsvágytól hajtott portugál megértette, egyetlen lehetősége, hogy bejusson a történelem legnagyobb játékosainak panteonjába, ha lemond a sallangjairól és valamennyi idegszálával a befejezésekre koncentrál. Feltartóztathatatlan gólgépként el is érte, amit akart, bár furcsa ellentmondás, hogy eddigi csúcstartó cseh elődjét sosem helyezték a felső polcra. És manapság azt is láthatjuk, hogy ahol a beteljesülés útján elindult, a Manchester Unitednél az egyéni ambíció akár a csapat kárára is válhat.

Midőn már megengedhetetlen luxusnak számított, hogy csak a tizenhatoson belül vegyék hasznukat, a csatárok multifunkcionálisakká lettek az idők folyamán. De ha mégoly pompásan is felelnek meg a modern követelményeknek, mint Robert Lewandowski, akkor is nagy kockázatot jelent a góljaitól való függőség. Tavaly mindössze egyetlen meccsen fordult elő áprilisig, hogy nem vette be az ellenfelek hálóját, azonban a lengyel válogatottban megsérült Andorra ellen, ezért nem vehetett részt a PSG-vel vívott Bajnokok Ligája-párharcban. A Bayern München támadói hiába ostromolták a BL-ben sosem látott mennyiségben a párizsiakat, a címvédő vereséget szenvedett hazai pályán, a visszavágón pedig a hátrány lefaragására futotta, és az idegenben szerzett gólok még utoljára döntőnek bizonyultak. Összesen 37 próbálkozást hagytak veszni a bajorok, joggal feltételezhetjük, ha remek formát futó, a szezonban átlagosan hetvenpercenként csöngető legjobbjuk rendelkezésre áll, másként alakul.

A klasszis kilences amúgy is ritkaság, a topklubok zsebükbe is nyúlnak értük, ám a folyamat, hogy ne egy gólfelelős határozza meg az eredményességet, a köreikben sem tabu. A Manchester Citynél a legutóbbi évadban a keret hét tagja ért el minimum tíz gólig, viszont 17-nél többig senki sem, a lista élén a középpályás Ilkay Gündogan zárt. Pep Guardiola kontrollmániája nem épülhet egy ember köré, és az olajozott gépezet rugalmassága felszabadította a többiekben rejlő készségeket. A jelenleg kimagaslóan teljesítő Riyad Mahrez 22 gólja nem kulcsa, a következménye a City játékának. És a Chelsea-nél sem több a nyáron 100 millió fontért visszavásárolt Romelu Lukaku bevetése, mint a – fináléban egyébként mindkét fél által alkalmazott – BL-győzelmet érő,  klasszikus ék nélküli formáció alternatívája.

Thomas Tuchel (szemben) nem Romelu Lukaku köré építette a Chelsea-t (EPA/ANDY RAIN)

Hisz a lényeg, hogy legyen, aki felteszi a pontot az i-re. Ha az nem a center, hát istenem! A fejlett elhárítási rendszerek amúgy is új irányt szabtak: miként a kiváltságos tízesek kikoptak és a pálya más és más területein szóródtak szét, úgy a korszakos támadók legtöbbje sem középen várja a kiszolgálást, sokkal inkább a szélről indul. Ronaldo és Lionel Messi innen uralta le a futballt, és a felsorolást hosszan folytathatnák Thierry Henryval, Gareth Bale-lel, Eden Hazard-ral, Mohamed Szalah-val, Kylian Mbappéval stb. Ennek következményeként nem mennek ritkaságszámba a csatár nélküli felállások. A hamis kilencesek törzsfejlődése régi nóta, főleg a pozíciós játékban porolják le időről időre, de egyébként is logikus döntés volt, hogyha már nincs kiemelkedően eredményes jelentkező a posztra, más erényekkel rendelkező játékosok tágítsák a pozíció perspektíváit. Szemezgetésként: Francesco Totti a Luciano Spalletti-féle Romában, Ronaldo Carlos Tévezzel és Wayne Rooneyval teljes triója Alex Ferguson komponált káoszában, vagy Roberto Firmino Jürgen Klopp Liverpooljában. A legfrissebb, bár csődöt mondó kísérletet Carlo Ancelotti tette Luka Modrićcsal a Real Madrid csúfosan végződő, hétvégi Barcelona elleni rangadóján. Persze a stratégiai megfontolásokban nincs új a nap alatt: Deák Bamba vagy Szusza Ferenc azért szorult ki az Aranycsaptból, mert a zseniális összekötők stílusához nem gólnagykereskedők, hanem intelligens visszavont center – aka Hidegkuti Nándor – kerestetett.

Ettől még a gól sosem megy ki a divatból, így az extra csatárok iránti kereslet sem fog eltűnni. A Dušan Vlahovićok ezután sem ragadnak a Fiorentinákban, azonban nem segíti a reputációjukat, hogy a véletlenszerű megjelenésük nehezen összeegyeztethető a kiszámítható jövedelmezőségre törekvéssel. A mezőnyben és a végjátékban is elsőrangú, magyarán az elsajátíthatót és a taníthatatlant egyesítő sztároknak – hogy kik tartoznak szűk körükbe, azt leginkább az állásadójuk nívója árazza be – nincs mitől tartani, de a felszínre törő talentumok kivételével a frontvonalban is a szakképzett munkaerőre nagyobb igény.

További tartalmak

Kapcsolódó hírek

5+1 pontban, Xavi hogyan restaurálta a Barcelonát
A spanyol bajnokságot utcahosszal vezető Real Madrid otthonában is négyet vágott a Barcelonája: a Ronald Koemant csupán négy hónapja váltó Xavi Hernández lehengerlő hatása éppúgy tetten érhető a részletekben, amint az egész folyamatot szemlélve.
Külföldi futball
Forráskútról a 12 csapatos NB I gólrekordjáig – Ádám Martin eddigi pályafutásának legfontosabb pillanatai
A Mezőkövesd elleni bajnokin elért duplájával tovább írta tündérmeséjét Ádám Martin: a Paks támadója az első olyan játékos lett, aki valamennyi ellenfelének betalált a 12 csapatos élvonalban, s először lépte át az új lebonyolításban a 23 találatot – ráadásul ezt a számot még tíz meccsen gyarapíthatja. A rekorddöntések kapcsán megnéztük, milyen úton jutott el ilyen magasságokba a Csongrád-Csanád megyei Forráskútról származó játékos.
Magyar futball