A labdarúgó-világbajnokságot június 11-től az M4 Sport élőben közvetíti.

Thomas Tuchel 2025 elején lett az angol válogatott szövetségi kapitánya – noha akadtak kritikák már a kinevezésével kapcsolatosan is (sokaknál például az, hogy német, és az angol szurkolók ugye alapvetően kevésbé nyitottak a németek felé a két nemzet örökös rivalizálása miatt), jószerivel pozitív volt a visszajelzés a sportsajtó részéről.

Ezek elsődleges oka az, hogy Tuchel egyrészt már a szigetországban is alkotott maradandót: még a Chelsea-vel 2021 és 2022 között, amikor a londoniak az első évében óriási meglepetésre egészen a Bajnokok Ligája döntőjéig meneteltek, ahol aztán Kai Havertz találatával legyőzték a toronymagas favorit Manchester Cityt, elhódítva ezzel a serleget.

Ám ha a többi eredményét nézzük, azok is igen meggyőzőek, Németországban elhódította a Dortmunddal a kupát, a Paris Saint-Germainnel (Lőw Zsolt asszisztálásával) több bajnokságot és kupát is nyert Franciaországban – 2020-ban ráadásul egészen a BL-döntőig vezette a csapatát –, majd hazájába visszatérve a Bayern Münchennel nyerte meg a Bundesligát.

Az angolok tehát közelről is megtapasztalták, hogy a német nagy stratéga. Ez már önmagában is nagy pluszt jelentett a nemzeti együttest nyolc éven át irányító Gareth Southgate-tel szemben, akinél gyakran felróják, hogy például több fontos helyzetben is elcserélte magát – elég csak a 2021-es, olaszok elleni Eb-döntőre gondolni, ahol a hosszabbításban Southgate behozta Marcus Rashdordot és Jadon Sanchot kifejezetten a tizenegyespárbajra, hogy aztán mindketten kihagyják a maguk kísérletét –, de sokáig volt téma a taktikai hozzáértése is, amire példa lehet a 2024-es, Spanyolország elleni Eb-finálé, amin fogalmazzunk úgy, hogy az angolok nem mutattak túl tetszetős vagy legalább hatékony játékot.

Southgate-tel annak ellenére is érezhetően elfáradt a válogatott, hogy az angolok az irányításával összességében nagyon is sikeresnek mondható időszakot zártak le. Ugyan a végső siker nem jött össze egyik világversenyen sem, de nem lehet tőle elvitatni, hogy vele az alakulat újra fel tudott emelkedni a legjobbak közé, és rendre nem is hiányzott sok a végső sikerhez: a 2018-as, oroszországi világbajnokságon a negyedik helyen zártak, majd 2021-ben és 2024-ben is döntőzhettek az Európa-bajnokságon.

És ezek nagy eredmények, főleg, ha a kétezres évek inkább csalódást keltő angol válogatottjaihoz viszonyítjuk.

Gareth Southgate kifejezetten sikeres korszakot zárt az angolokkal, ám ráfért a csapatra a váltás (Fotó: Friedemann Vogel)

Az utolsó lépcsőfokot viszont képtelen volt meglépni a válogatott, a szövetség pedig – Southgate-tel egyetemben – úgy látta jónak, ha frissít a kispadon. Mostmár Tuchelre vár, hogy felrázza a csapatot. Hogy ez sikerül(t)-e, még kérdőjel, lévén Anglia a világbajnoki selejtezőcsoportjába megkapta maga mellé Szerbiát, Albániát, Lettországot és Andorrát, a kedvező sorsolás meg annyira sem volt elég, hogy egyáltalán megizzassza az együttest, amely tökéletes, nyolcból nyolcas mérleggel zárva be is húzta az ötösét.

Ezek csak felkészülési meccseken jöttek, de a sorba becsúszott két vereség is: a Szenegál elleni, hazai pályán 3–1-re elveszített találkozó azért kínosra sikeredett, de a japánok elleni, Wembleyben összeszedett 1–0-s vereség sem tünteti fel sokkal pozitívabb színben a szakembert, akiben ez utóbbi vélhetően nagyobb nyomott hagyott, mivel több akkori kezdőjátékosát is „dobta” a májusi kerethirdetésre.

A kerethirdetésre, ami egyelőre megosztja a kritikusokat és a szurkolókat – az állandóan heves brit médiában sokan egyből ugrottak. Egyesek már azt is látni vélik, hogy Tuchelnek az első nagy tornája lesz egyben az utolsó is, amennyiben Anglia nem jut be legalább a világbajnoki döntőig – na persze tegyük hozzá, ezekre a gondolatokra némileg rásegített az is, hogy épp most vált szabaddá a világ egyik, ha nem a legjobb vezetőedzője, aki történetesen épp a szigetországban töltötte az elmúlt tíz évét, és már csak ebből kifolyólag is ismeri a közeget, a játékosokat, emellett bebizonyította, hogy képes „megfogni” a sztárokat, az egókat, valamint egységgé is tudja kovácsolni a csapatot.

Ezután sok nem kellett, hogy elkezdjék összeboronálni Josep Guardiolát az angol válogatottal…

Hogy mivel hívta ki maga ellen ezeket a kritikákat Thomas Tuchel? Tulajdonképpen csak azzal, hogy bátor volt és meghúzta azt, amit Southgate 2016 és 2024 között kevésbé mert: előtérbe helyezte a formát és a taktikai elemeket, háttérbe lökve a nagy neveket.

Az angol vb-keret, a védelem:
Reece James (Chelsea), Ezri Konsa (Aston Villa), Jarell Quansah (Bayer Leverkusen), John Stones (Manchester City), Marc Guéhi (Manchester City), Dan Burn (Newcastle), Nico O’Reilly (Manchester City), Djed Spence (Tottenham), Tino Livramento (Newcastle)

Ennek az eredménye felemás lett, mert a pozitív dolgok mellett akadnak azért érdekességek is. Ha megnézzük például a védelmet, feltűnik az a John Stones, aki Southgate-nél abszolút alapember volt, és korábban megmutatta, hogy ha egészséges, képes kiemelkedően teljesíteni.

John Stones (Fotó: EPA/GARY OAKLEY)

A 2025-2026-os szezonban viszont nem hogy nem kiemelkedően, hanem tulajdonképpen sehogy sem játszott. Merthogy sérült volt vagy épp csak a kispadot koptatta.

„Készen áll, hogy fontos részese legyen a csapatnak a tornán, másként nem hívtam volna meg. Izgatott vagyok, hogy velünk van, hiszek benne. Klasszis játékos, fantasztikus személyiség, aki már bizonyította, hogy győztes karakter. Tudja, milyen egy győztes kultúra, azt is, hogy taktikai szempontból hogyan érvényesüljön a pályán. Amikor láttam játszani, még mindig a legmagasabb szinten teljesített. Rengeteget elemeztük az edzésmunkáját, az adatait, mivel sajnos nem játszott sokat a szezon második felében. Szerencsére készen áll. És jó is, hogy nem egyből a vébén, mert így lesz ideje még jobb formába kerülni, ebben is sokat segítheti a felkészülés” – árulta el Tuchel a kerethirdetés után, amikor Stonesról kérdezték.

A válasza alapján érezhető, hogy Stonest inkább a jelleme, a mentalitása és a tapasztalata miatt válogatta be Tuchel, aki németként azért tisztában van vele, mennyire fontos a győztes kultúra, a légkör kialakítása, Stones pedig a Manchester Cityvel mindent megnyert már, amit csak lehetett, ráadásul a Southgate-féle válogatottal alapemberként játszott Eb-döntőket.

Az egyik oldalról érthető a tréner indoklása, a másikról viszont sokan feltették a kérdést: miért nem a Manchester Uniteddel remek szezont produkáló Harry Maguire kapott meghívót? Igen, Maguire. Tudjuk, ismerjük, sokat röhögtünk már rajta az elmúlt években, azon, milyen hibákat követett el. Maguire pont az a játékos, aki a Southgate-féle válogatottban annak ellenére is sokáig alapember volt, hogy a klubjában rendre hullámzóan teljesített, és a válogatott védelme jól is működött vele – sokkal stabilabb volt, mint a Manchester Unitedben.

Maguire nagy visszatérő lehetett volna, mert nem volt ott Anglia legutóbb Eb-keretében, de sérülés miatt került végül ki a névsorból, nem a játéka miatt. A középhátvéd nem rejtette véka alá a csalódottságát, mint a közösségi oldalán fogalmazott, sokkolta őt a döntés, üresnek érzi magát, hiszen reménykedett benne, hogy ott lehet a vébén, ugyanakkor sok sikert kívánt a válogatottnak.

I was confident I could of played a major part this summer for my country after the season I’ve had. I’ve been left shocked and gutted by the decision.

I’ve loved nothing more than putting that shirt on and representing my country over the years.

I wish the players, all the… pic.twitter.com/9X7asAkCFF

— Harry Maguire (@HarryMaguire93) May 21, 2026

A válasz egyébként az lehet, hogy Tuchel Maguire profilját minden bizonnyal Dan Burnnel „töltötte be”. Az ő esetében érdekesség, hogy már 34 éves és mindösszesen hatszoros angol válogatott – ő valódi „Tuchel-találat”, hiszen az ő irányítása alatt, tavaly, 32 éves és 10 hónapos korában debütált a nemzeti csapatban.

Dan Burn, a Newcastle középhátvédje (Fotó: MTI/EPA/Peter Powell)

Mondhatni, egy két évvel fiatalabb „Maguire-kiadás”. Több mint két méter magas, erőssége a fejjáték, jól helyezkedik és mivel majdnem 90 kilogramm, könnyedén el tudja nyomni a támadókat. Ki is használja a testi adottságait mind védekezésben, mind támadásban, ám az erős fizikuma igencsak megkopott gyorsasággal párosul, amit a gyors támadóegységek könnyedén kihasználhatnak, ha Burn nem kap elegendő segítséget a társaktól.

Dan Burn profilja a 2025–2026-os szezonban (Fotó: Cube)

Jarrell Quansah beválogatása is váratlan húzás. Noha Tuchel már tavaly is elkezdte próbálgatni a Leverkusen védőjét, ő is hol sérült volt, hol csak a kispadon ült, így csak egyetlen fellépése van címeres mezben, egy Albánia elleni vb-selejtező. Érdekesség, hogy Tuchel ott viszont jobbhátvédként próbálgatta, míg a klubjában minden egyes mérkőzésén a védelem közepén játszott.

Vélhetően a szélen szerepel a szakember tervei között, mivel Tuchel a télen épp Trent Alexander-Arnold kapcsán elmélkedett arról, hogy ha azonnal, forma alapján kellene választania szélsőt a válogatottba, akkor Quansah „egy picit” előrébb lenne, mint a Real Madrid játékosa.

A védelembe még két meglepetés van, az egyik Djed Spence, a másik pedig Tino Livramento. Utóbbi már bizonyította, hogy óriási potenciál lakozik benne, ám ha a formát kellene néznünk, nála is a „Stones-eset” áll fent, különböző sérülések miatt csupán 17 bajnokin lépett pályára az idényben a Newcastle-ben.

Livramento ráadásul jelenleg is sérült, combproblémák miatt több mint egy hónapja nem bevethető, kihagyta csapata legutóbbi öt bajnokiját.

Djed Spence (fehérben) meghívását sokan nem értik (Fotó: EPA/DAVID CLIFF)

A másik oldalon Spence kiválasztása nagyobb kérdőjel. Az igaz, hogy a Spursben 44 meccset is játszott, de fontos, hogy ezek közül csak 22-n szerepelt a védelemben, egyébként a védelem jobb szélét és a középpálya mindkét oldalát is megjárta – gólt viszont nem egyáltalán nem szerzett, ahogy gólpassza sem volt.

A Sofascore statisztikai portálnál egy nem túl erős 6.59-es átlag jött ki osztályzatként a teljes idényére, és annak ellenére, hogy a teljes széleket bejárja, a támadások segítésében sem túl hatékony: 0.90-es várható gól (xG) mellett 1.78-as várható gólpassz (xA) mutatóval rendelkezik, ami nem számít erősnek.

Nagy kimaradók – védelem

Spence kapcsán hiányzóként Lewis Hallt kell kiemelni, aki a Newcastle-ben kifejezetten jó szezont produkált. Összesen 47 találkozón szerepelt, ebből tíz a Bajnokok Ligájában volt, ahol csapata utolsó hét meccséből hatot végig is játszott, tehát van tapasztalata a legmagasabb szinten is. Még mindig csak 21 éves, de ha a mutatóit megnézzük, akkor látjuk azt is, hogy kis túlzással mindenben jobb, mint a végül meghívót kapó Spence, hatékonyabban tudja segíteni a támadást (már ha védőként hasonlítjuk össze őket), stabilabban is védekezik. Meccsenként átlagosan több szerelése és szerelése van, de sokkal jobb százalékban nyeri meg a párharcait, illetve jobb százalékkal is cselez, mint Spence, akinek épp ez az egyik legnagyobb erőssége.

Ez az egyik olyan döntés volt a mestertől, ami sokaknak értehetetlen volt.

Tuchel a kerethirdetéskor egyszerű indokkal reagált arra, miért Spence-t választotta Hall helyett: mert gyors és imád egy az egyben játszani.

„Minden mérkőzésen remekül játszott, amin bizalmat szavaztunk neki. A Tottenhamben ő is megsínyli a folyamatos edzőváltásokat, a legutóbbi óta kevesebb lehetőséget is kapott. Ami a stílusát illeti, imád védekezni, ő a leggyorsabb a csapatban, egy az egy ellen nagyon szeret játszani. Ez egy olyan jellemzője, ami nagyon fontossá teszi számunkra, speciális játékossá, aki mindkét oldalon bevethető. Korábban is beszéltünk vele, akkor azt mondtuk, hogy aggódunk miatta, mert nem kap elég lehetőséget a Spursben, így ha márciusban meghívjuk, bizonyítania kell a felkészülés során, amit ő meg is tett. Mind ő, mind Livramento fantasztikus volt Uruguay ellen. Igazából ez döntött. Láttam, hogy megbízhatok benne és olyan pluszt ad a keretnek, ami egyedi” – árulta el.

Djed Spence fizikális teljesítmény-grafikonja (Fotó: Cube)

Az indoklás kapcsán tegyük hozzá, Tuchel szavai néhol ellentmondanak egymásnak, mert Spence a Tottenhamben a márciusi válogatott mérkőzések után csak elvétve, jobbára csereként jutott szóhoz, úgyhogy a német szavaiból kivéve nagyjából az Uruguay elleni 1–1-es döntetlen is elég volt neki, hogy meggyőzze a vb-meghívóról.

Trent Alexander-Arnold esetében lehetett első ízben érezni, hogy a kapitány tényleg a háttérbe helyezett egy nagy nevet. A jobbhátvéd ugye a nyáron hosszú évek után elhagyta a Liverpoolt a Real Madrid kedvéért, ám valljuk be, a szezonja elég rosszul sikerült. Na persze erről nem csak ő tehet, hiszen két olyan izomsérülése is volt, amik miatt hónapokat – és összesen 14 meccset – kellett kihagynia.

Trent Alexander-Arnold (feketében) rossz szezonja a vébéjébe került (Fotó: EPA/Quique Garcia)

Mentálisan sincs túl könnyű időszakon, mert a teljesítményét már az idény elején elkezdték kritizálni, sőt, a spanyol média még azzal is kavarni kezdett, miszerint állítólag maga Álvaro Arbeloa megbízott vezetőedző mondta neki, hogy távoznia kell a klubtól.

A védő egyébként a februári visszatérése után nem teljesített rosszul, azonban ha a védőjátékát nézzük, valahol érthető, hogy a számok egyelőre nem érték el a Tuchel által elvárt szintet.

Összefoglalva, Alexander-Arnold kimaradása azért nem nagy meglepetés, és egy teljesen védhető döntés – tegyük hozzá, Southgate-nél minden bizonnyal még egy ilyen szezon után is bekerült volna a keretbe, sőt, talán még a kezdőbe is.

Az angol vb-keret, a középpályások:
Declan Rice (Arsenal), Elliot Anderson (Nottingham Forest), Kobbie Mainoo (Manchester United), Jordan Henderson (Brentford), Morgan Rogers (Aston Villa), Jude Bellingham (Real Madrid), Eberechi Eze (Arsenal)

A középpályán kevésbé találkozni váratlan nevekkel, de sokakat meglepett például a manchesteri Kobbie Mainoo ittléte.

Mainoo az angolok mindkét márciusi felkészülési meccsén játszott, azonban a szakértők nem várták őt a világbajnoki keretbe. Pedig megdolgozott érte, az MU ugyanis kiváló évadot zárt, és pont Mainoo lett az egyik legnagyobb nyertese Michael Carrick érkezésének, akinek az egyik első dolga volt őt visszatenni a manchesteriek kezdőjébe.

Azt viszont, hogy Jordan Henderson is ott lesz a világbajnokságon, a legtöbben aligha látták jönni.

Jordan Henderson meghívására sokan felkapták a fejüket (Fotó: EPA/ADAM VAUGHAN)

A 35 éves veterán tavaly nyáron tért vissza Hollandiából a szigetországba, a Brentfordban 34 meccsen egy gól és három gólpassz a mérlege, január óta viszont mindössze nyolc mérkőzésen kezdett, és ezek közül csak hármat játszott végig.

A statisztikái nem kiemelkedőek, sőt, tulajdonképpen számos középpályást lehetne mutatni, aki jobb mutatókkal rendelkezik.

Ugyanakkor a válasz elég nyilvánvaló, miért mégis Henderson kapott meghívót Tucheltől: az angoloknál jelenleg Harry Kane mellett kevés olyan futballista van, aki „vezére” a csapatnak, aki kellő tapasztalattal és tudással rendelkezik, és aki ennek a fiatal középpályának adhat egy plusz töltetet. Nagy kérdőjel, hogy Henderson fog-e játszani, de a tudásra, ami ő ad, nem is feltétlenül a pályán lesz szükség, inkább az öltözőben.

Ha pályára lép, érdekes lesz majd megfigyelni, milyen szerepkört kap Henderson, miközben Declan Rice is a pályán lesz – Rice sokoldalúbb játékos, ám Henderson minden bizonnyal nagyobb teret kaphat a jobb szélen, ahol úgymond mélységi irányítóként játszhatja meg a labdákat. Azért is lesz érdekes kettejüket figyelni, mert Rice is szeret a jobb szél felé mozogni, az Arsenalban ugyanakkor az elmúlt másfél évben komplexebbé vált, így kérdés, Tuchel mit kér majd tőle a világbajnokságon.

Nagy kimaradók – a középpálya

Ami a hiányzókat illeti, itt azért akadnak nevek, akikkel előzetesen számoltak volna a britek: ilyen például Adam Wharton (Crystal Palace), Morgan Gibbs-White (Nottingham) vagy épp a legnagyobb felháborodást kiváltó döntés, Cole Palmer (Chelsea) mellőzése.

A végleges névsorban Morgan Rogers, Jude Bellingham és Eberechi Eze van a poszton, ám egyikük sem vérbeli „karmester”. És ez az angol válogatott egyik nagy problémája évek óta, Southgate ugyanis hiába hívta meg éveken át a válogatottba például Jack Grealisht, James Maddisont vagy Palmert – tehát a kreatívabb játékosokat, akik hatékonyabban tudnak osztogatni –, egyiküket sem tudta beépíteni a csapatba, vagy épp csak csereként számolt velük.

És a kreativitás hiánya Tuchelnek is gondot okozhat, már ebből a szempontból kérdőjeleződik meg leginkább Palmer kihagyása.

Cole Palmer támadás karakterisztikája (Fotó: Cube)

Említettük még Whartont, aki nagy hiányzó. Ő védekező középpályás, és ő a nagy elszenvedője például Mainoo meghívásának.

A Palace 23 éves játékosa egyébként rendkívül jó szezont zárt, 52 meccsen hét gólpasszt is kiosztott, csapatával egészen a Konferencia-liga döntőjéig menetelt, amit a Palace végül meg is nyert a Rayo ellen.

Gibbs-White volt az Európa-liga elődöntőjéig jutó Nottingham legeredményesebb játékosa, összesen 18 gólt szerzett, a Premier League-ben ebből 15-öt, ami figyelemre méltó szám – meglepő, hogy Tuchel elment egy ennyire gólveszélyes középpályás mellett, még úgy is, hogy a Forest az angol bajnokságban nagyon alulteljesített, és egészen az utolsó hetekig a kiesés elől menekült.

Noha kérdéseket vet fel az ignorálása, Gibbs-White-ot Tuchel az angolok legutóbbi két válogatott túrájára egyáltalán nem válogatta be, így valahol várható is volt, hogy ezúttal sem fog vele számolni.

Hogy a kapitány miért hagyta ki Phil Fodent, azt is meg lehet érteni.

Phil Foden az egyik nagy név, aki kimaradt a keretből (Fotó: EPA/DANIEL HAMBURY)

Egyrészt az angol „csodagyerek” egyáltalán nincs túl jó szezonon, hiába az 50 találkozón szerzett 10 gólja és 7 kiosztott gólpassza.

A Manchester City játékosa a válogatott legutóbbi négy meccsén is pályára lépett, ennek ellenére sem tudta meggyőzni Tuchelt – érdekesség, hogy a Profi Labdarúgók Szervezetének vezérigazgatója (PFA) néhány napja épp Fodenre mutogatva kezdett el panaszkodni a Fifpro legutóbbi ülésén, mondván, ő az egyik legnagyobb áldozata a túlterhelt naptárnak.

„Kevesebb mérkőzésen volt bevethető és amikor játszhatott, akkor is csak árnyéka volt a két évvel ezelőtti önmagának. Ő az egyik áldozata ennek az őrült naptárnak, amit csak azok értenek meg, akik kereskedelmi hasznot tudnak belőle húzni. A látvány, a minőség és a játékosok ennek a rovására mennek. Szomorú, hogy egy olyan játékos, mint Foden, nem lehet a pályán, mert az ilyen tehetségek ébresztenek bennünk álmokat” – mondta el Maheta Molango, aki egyébként rámutatott, hogy a PFA által gyűjtött adatok szerint az angoloknál például Declan Rice fokozott sérülésveszélynek van kitéve, mivel az Arsenalban olyan terhelést kapott (54 meccsen több mint 4300 játékperc).

A kerethirdetéskor Tuchel Palmer és Foden kapcsán is kiemelte, hogy nem volt annyira jó idényük, rosszabbul teljesítettek, mint korábban. Hozzátette, mind Rogers, mind Eze jobban teljesített náluk.

„Foden nehezebb téma volt, mert amíg Palmer sérülés miatt többször sem állhatott rendelkezésünkre, addig Phil velünk készült és nagyon jól dolgozott. Nagyon nehéz döntést hoztam meg, rossz volt látni a reakciójukat, de a szezon főleg második felében többször is formán kívül voltak, fontos pillanatokban. Foden esetében nem is igazán tudtam meghatározni, mi lesz a posztja. Tízes, hamis kilences vagy talán ő veszi át Bernardo Silva szerepkörét nyolcasban? Egyszerűen nem tűnt értelmes gondolatnak, hogy csak úgy kivigyek játékosokat, és aztán más pozícióban játszassam őket. Ettől csak kényelmetlenük éreznék magukat, esetleg nem is örülnének neki.”

Cole Palmer nagyon hiányozhat még (Fotó: EPA/ASH ALLEN)

Tuchel utolsó felvetése egyébként érdekes, mert Foden esetében már Southgate-nél is lehetet érezni, hogy egyszerűen nem találja a játékos számára a legmegfelelőbb szerepkört, nem is véletlen, hogy az elmúlt nagy tornákon egy-egy kiugró mérkőzéstől eltekintve rendre adós maradt a jó teljesítménnyel.

Az angolok vb-kerete, a támadók:
Harry Kane (Bayern München), Ivan Toney (Al-Ahli), Ollie Watkins (Aston Villa), Bukayo Saka (Arsenal), Marcus Rashford (Barcelona), Anthony Gordon (Newcastle), Noni Madueke (Arsenal)

Harry Kane neve nem is lehet kérdés. Amellett, hogy az angol válogatott csapatkapitánya, vezére és első számú gólvágója, a világ talán legjobb formában lévő csatára is. A 32 éves játékos 51 meccsen 61-szer volt eredményes, és mindezt csak a klubjában – Kane ezzel egyébként toronymagasan megnyerte az Aranycipő-versenyt ebben a szezonban.

Ivan Toneyra mondjuk már mindenki felkapta a fejét – hiába a 42 találat és a 11 gólpassz az évadban, mindezt a szaúdi al-Ahliban mutatta fel a 30 esztendős támadó akinek a beválogatása már csak azért is váratlan, mert Thomas Tuchel válogatottjába eddig csupán csak egyszer kapott meghívót, ráadásul akkor is csak két percet játszott, a Szenegál elleni vereség alkalmával Tuchel a 88. küldte őt be.

A kerethirdetéskor a tréner úgy fogalmazott, Toney nagyon hasznos lehet Kane mellett, jól kiegészíthetik egymást, mindemellett megosztja a védelmek figyelmét. A vérében van a gólszerzés, ráadásul a pontrúgásoknál a fizikumának köszönhetően nehéz elnyomni, ami ugyancsak nagy fegyvere, nem utolsósorban pedig nagyon magabiztosan rúgja a büntetőket.

„Olyan erősségei vannak, amik számukra nagy jelentőséggel bírnak” – zárta indoklását Tuchel.

Noni Madueke kiválasztása szintén olyan pont, ami sokakban értetlenséget szült. Az Arsenal szélsője 42 tétmérkőzésen mindössze 2220 percet játszott, jobbára nem kezd az „ágyúsoknál”.

Noni Madueke Tuchel egyik nagy fegyvere lehet (Fotó: EPA/TOLGA AKMEN)

Tuchel szerint mindenesetre meghatározó szereplője lehet a válogatottnak a vébén.

„Ő jelentheti a különbséget. Amikor kipróbáltuk, kiválóan teljesített. Noha a klubjában nem játszott folyamatosan, de ahogy használva volt, csereként nagyon nagy előnyt jelenthet, a képességeivel képes megváltoztatni egy összecsapás kimenetelét, összezavarni a védelmeket az egy az egy elleni játékával.”

Akik kimaradtak – csatárok

Mivel Tuchel kiemelten fontosnak nevezte például a pontrúgásokat, Toney helyett akár befért volna az Dominic Calvert-Lewin, aki a Leedsben erre a szezonra ismét magára talált, s nem kis szerepe volt abban, hogy az együttes bennmaradt a Premier League-ben, hiszen az utolsó hat bajnokin négyszer is betalált.

Ezek közül az egyik villanása három, a másik pedig egy pontot ért a csapatnak, úgyhogy tényleg fontos pillanatokban tudott hozzátenni a Leeds sikereihez.

Ugye Calvert-Lewin 189 centiméter magas, de más stílusú kilences, mint Toney: míg előbbi fejjel, addig utóbbi lábbal veszélyesebb – Calvert-Lewin esetében azért a kiegyensúlyozottságra lehet negatívumként mutogatni, hajlamos sok lehetőséget elpuskázni, míg Toney hidegvérűbb, magabiztosabb befejező.

Noha nem kilences, de Madueke kapcsán sűrűn előkerült Jarrod Bowen neve, aki a West Hammel ugyan kiesett a Premier League-ből, de ez a legkevésbé múlt rajta, hiszen 38 bajnokin a kilenc gólja mellett adott tizenegy gólpasszt is – január 24-től a mutatója 16 PL-fellépésen három gól és tíz gólpassz, ami tekintélyt parancsoló adat. Csapata blamája ellenére tehát remek formában érkezhetett volna a tornára, igaz, más stílusó játékos, mint Madueke, nem egy szélvészgyors szélső, viszont kreatívabb, ami a csapatjátékot illeti.

Na persze Tuchel pontosan azt kereste Maduekében, hogy amolyan „jolly jokerként” beállva, a mérkőzések hajrájában, a gyorsaságával képes legyen átjutni a védelmeken, és ez a kvalitás Bowen esetében kevésbé van meg.

Kulcsjátékosok lehetnek

Morgan Rogers

Az Aston Villa középpályása fantasztikus szezonon van túl: csapatával amellett, hogy a Premier League-ben odaértek a negyedik helyre, Európában is remekeltek, hiszen Unay Emery alakulata szinte mindenkit végigverve az Európa-ligát is simán megnyerte.

Morgan Rogers (jobbra) ezen a tornán robbanhat be (Fotó: EPA/GEORGI LICOVSKI)

Rogers ennek a Villának volt az egyik húzóembere, 55 fellépésen 14 gólt szerzett, továbbá kiosztott 12 gólpasszt is – az El-fináléban találattal és gólpasszal segítette a társakat.

Európa-liga: Aston Villa–Nottingham Forest 4–0 | összefoglaló

Mivel támadó középpályás, kérdés, mennyit látjuk majd a világbajnokságon kezdőként, mivel Tuchel nagy eséllyel Jude Bellinghammel kezd majd, Rogerset mindenesetre vétek lenne a padra ültetni – ezt Tuchel is érezheti, mert mióta ő a kapitány, Rogers egyetlen mérkőzésen nem lépett csak pályára, és több alkalommal kezdett is Bellingham előtt.

Legutóbb, Japán ellen a szakember már a jobb szélen is kipróbálta, rámutatva, mennyire a kezdőcsapatában szeretné tudni. Ha pedig a német úgy dönt és 4–3–3-as támadó alakzatban képzelné el a kezdőt, az is megtörténhet, hogy Bellingham és Rogers egymás mellett kap szerepet, mögöttük pedig Rice marad védekezőbb szerepkörben.

Noha ez lesz Rogers első nemzetközi nagy tornája, rögtön megmutathatja, mire képes.

Anthony Gordon

A Newcastle szélsője felemás évadon van túl, mert a bajnokságban csak 26 meccsen lépett pályára, április 18-a óta ráadásul egyáltalán nem játszott tétmeccsen.

Ennek az oka érdekes, mert Gordon bevethető lett volna az utolsó négy fordulóra, ám Eddie Howe vezetőedző taktikai okokkal indokolva egyáltalán nem játszatta a legjobbját. Mindezt úgy, hogy Gordon a Bajnokok Ligájában tizenkét fellépésen 10 gólt szerzett, rámutatva, hogy jó formában van.

Gordon immár Barcelona-játékosként vághat neki a vébének? (Fotó: MTI/EPA/Olivier Matthys)

Míg klubjában mellőzve volt, addig Tuchel továbbra is számolt vele, az pedig még az előnyére is válhat, hogy a Newcastle-ben nem lett „csapágyasra hajtva”, kevésbé lesz fáradt, az ő gyorsasága és cselezési képessége óriási fegyvert adhat az angol válogatott bal szélének.

Mindent egybevetve érthető Thomas Tuchel azon gondolkodásmódja, hogy az első helyre a csapatot helyezte, hiszen a nagy tornákon nem elég annyi, hogy meglegyenek a sztárjaid: egységre és kohézióra van szükség. A német felrázta az eddigi állapotokat, amikre talán szüksége is volt már az angol válogatottnak, mert az együttes többször is megmutatta, hogy mire képes, hogy el tud jutni a döntőig. De az utolsó lépcsőfokot valamiért sosem sikerült meglépni Southgate irányítása alatt, akivel a nyolcadik évére egy kicsit el is fásult a világ egyik legerősebb csapata.

Most Tuchelen a sor, aki meghúzta a váratlant, és egyben merészet is – azt, amivel a mennybe mehet, de ami akár az állása gyors elvesztését is jelentheti, ha rosszul sül el.

Hogy mi lesz a vége ennek a bátor lépésnek, az a világbajnokságon kiderül.

A labdarúgó-világbajnokságot június 11-től az M4 Sport élőben közvetíti.

Az angol labdarúgó-válogatott teljes vb-kerete:
kapusok:
Jordan Pickford (Everton), Dean Henderson (Crystal Palace), James Trafford (Manchester City)

védők:
Reece James (Chelsea), Ezri Konsa (Aston Villa), Jarell Quansah (Bayer Leverkusen), John Stones (Manchester City), Marc Guéhi (Manchester City), Dan Burn (Newcastle), Nico O’Reilly (Manchester City), Djed Spence (Tottenham), Tino Livramento (Newcastle)

középpályások:
Declan Rice (Arsenal), Elliot Anderson (Nottingham Forest), Kobbie Mainoo (Manchester United), Jordan Henderson (Brentford), Morgan Rogers (Aston Villa), Jude Bellingham (Real Madrid), Eberechi Eze (Arsenal)

támadók:
Harry Kane (Bayern München), Ivan Toney (Al-Ahli), Ollie Watkins (Aston Villa), Bukayo Saka (Arsenal), Marcus Rashford (Barcelona), Anthony Gordon (Newcastle), Noni Madueke (Arsenal)

Az angol válogatott menetrendje a csoportkörben:
június 17., szerda:
22.00 Anglia–Horvátország, Dallas

június 23., kedd:
22.00 Anglia–Ghána, Boston

június 27., szombat:
23.00 Panama–Anglia, New York