Argentin és francia invázió

Már csak a bővítés miatt is sokszínű tornára számíthatunk az Egyesült Államokban, Kanadában és Mexikóban, bár ez a szövetségi kapitányokra éppenséggel kevésbé igaz.

A tornán résztvevő 48 válogatott kispadjára ugyanis mindössze 27 ország delegál mestert.

A legtöbb szövetségi kapitány Argentínából érkezik, a hazája válogatottját irányító, Katarban első nekifutásra világbajnoki címet szerző Lionel Scaloni mellett ott lesz a vb-n az európai klubfutballból is egyaránt jól ismert Marcelo Bielsa (Uruguay) és Mauricio Pochettino (Egyesült Államok), de a kolumbiai (Néstor Lorenzo), az ecuadori (Sebastián Beccacece) és a paraguayi (Gustavo Alfaro) kispadon is argentin kapitány ül.

Lionel Scaloni a vb-trófeával (EPA/Friedemann Vogel)

Négy éve még csak hárman voltak, és bár mostanra emelkedett a vb létszáma, egyértelműnek tűnik, hogy Scaloni vb-címe nyomán felpörgött az argentin edzőexport.

Ugyanez igaz a listán második, az utóbbi két kiírásban egyaránt döntős franciákra, akik Katarban két válogatottat irányítottak, Észak-Amerikában már ötöt: Didier Deschamps – Franciaország, Sébastian Desabre – Kongó, Sébastian Migné – Haiti, Rudi Garcia – Belgium, Sabri Lamouchi – Tunézia.

A két nemzet együtt a 48 fős edző kar 23%-át adja.

A spanyolok Luis de la Fuente (Spanyolország), Roberto Martínez (Belgium) és Julen Lopetegui (Katar) révén három szövetségi kapitányt adnak a mezőnynek (a Panamát irányító, kettős állampolgárságú Thomas Cristiansent dánnak számoljuk), akárcsak az olaszok és a németek, akiket Carlo Ancelotti (Brazília), Fabio Cannavaro (Üzbegisztán) és Vincenzo Montella (Törökország), illetve Julian Nagelsmann (Németország), Thomas Tuchel (Anglia) és Ralf Rangnick (Ausztria) képvisel az edzők között.

Bár az angol válogatottat Tuchel személyében éppenséggel egy német szakember irányítja (harmadjára van külföldi kapitány), a szigetországiakat így is ketten reprezentálják: Graham Potter Svédországot, Darren Bazeley Új-Zélandot dirigálja.

Rajtuk kívül még a hollandoknak (Ronald Koeman – Hollandia, Dick Advocaat – Curacao), a belgáknak (Mohamed Ouahbi – Marokkó, Hugo Broos – Dél-Afrika) az ausztráloknak (Tony Popovic – Ausztrália, Graham Arnold – Irak) és a svájciaknak (Murat Yakin – Svájc, Vladimir Petkovic – Algéria) lesz kettő-kettő szövetségi kapitányuk a világbajnokságon.

Már csak 20 válogatott van versenyben

A fentiek is érzékeltetik, hogy a sportág globalizációja nemcsak a játékospiacon, hanem az edzők megválasztása terén is tetten érhető, és ezt támasztja alá az is, hogy a 48 csapatból mindösszesen 20 vág neki a vb-nek hazai kapitánnyal.

Köztük vannak például a nyolc nagy esélyes közül az argentinok, a franciák, a spanyolok, a németek és a hollandok, olyan „középhatalmak”, mint például Skócia (Steve Clarke) és Csehország (Miroslav Koubek), vagy a kisebb focinemzeteknek számítók közül mondjuk Bosznia-Hercegovina (Szergej Barbarez), Irán (Amir Ghalenoei) és Zöld-foki Köztársaság (Bubista).

Korábban jellemzően csak a mezőny hátsó felébe tartozó válogatottak alkalmaztak külföldi szakembert, mostanra viszont ez is megváltozott, hiszen az élcsapatok közül is több így tett.

Angliát és Belgiumot már említettük, de jó példa erre a rekordgyőztes Brazília, amely Ancelotti személyében 100 év után választott magának újra külföldi kapitányt, de ott van a szintén erős fociidentitással rendelkező Portugália is, amelyet a belgákkal 2018-ban bronzérmes Martínez révén spanyol edzőre bíztak.

Az ezt az utat választó csapatok számára van egy rossz hírünk: a világbajnokságok 96 éves történelmében még egyetlenegyszer sem fordult, hogy olyan csapat hódítsa el a serleget, amelyet külföldi szövetségi kapitány irányít.

Ez alapján mondhatjuk úgy is, hogy: még el sem kezdődött a világbajnokság, de 28 válogatott már le is mondhat a végső győzelemről.

Hazajárók

Tapasztalat terén is színes a kép, hiszen csak 16 szövetségi kapitány edzősködött korábban világbajnokságon, de többeknek ez már a sokadik tornájuk lesz.

Élre kívánkozik a 2018-ban a franciákat aranyérmig vezető Deschamps neve, akinek ez lesz a negyedik vébéje hazája válogatottja élén (de nem kizárt, hogy egyben az utolsó is, a torna után ugyanis távozik posztjáról).

Deschamps a levegőben a moszkvai vb-döntő után (MTI/EPA/Peter Powell)

Ez eddig csak öt embernek sikerült, köztük Baróti Lajosnak (1958, 1962, 1966, 1978), de még egyedülállóbbá teszi a rekordját, hogy Deschamps ezt megszakítás nélkül hozta össze, amivel pedig csak a német Helmut Schön (1966-1978) és az angol Walter Winterbottom (1950-1962) büszkélkedhetett eddig.

Bizonyos szempontból Carlos Queiroz még nála is nagyobbat alkotott, hiszen a ghánai válogatott élére április közepén kinevezett portugál szintén negyedik vb-jét várja, miközben a dél-afrikaiak 2002-es kijutása is az ő érdeme, igaz Dél-Koreában már nem ő vezette őket, mivel összekülönbözött a szövetséggel és még a torna előtt lemondott posztjáról.

Harmadik világbajnokságára készül a horvátokkal a négy éve bronzot, azelőtt ezüstöt szerző Zlatko Dalic, valamint Mexikót 2002-ben és 2010-ben is vb-re kormányzó Javier Aguirre, illetve Bielsa, Martínez, a szaúdiakkal most duplázó Hervé Renard és a curacaói kapitány, Dick Advocaat.

Utóbbi négy szakember azért más utat választott, mint az első kettő, hiszen Martíneznek és Renard-nak ez két válogatottal jött össze (a spanyol nyolc éve Belgiummal szerzett bronzérmet, a francia Marokkót irányította), Bielsa és Advocaat pedig már a harmadikkal utazhat. 2002-ben mindketten hazájukkal voltak jelen, az argentin aztán 2010-ben Chile, a holland 2006-ban Dél-Korea kispadján ült.

Az egyedüliként egymás után két világbajnokságot nyerő olasz Vittorio Pozzo bravúrját megcélzó Scaloni vezette „egyvébések” klubja is bír hasonló tagokkal.

Gustavo Alfaro (Paraguay) korábban Ecuadorral járta meg a világbajnokságot, Vladimir Petkovic (Algéria) Svájccal, Graham Arnold (Irak) Ausztráliával.

Hűségesebb típus a versenysporthoz illő nevű japán Hajime Moriyasu, a svájci Murat Yakin és a dél-koreai Hong Myungbo, akik mind hazájuk válogatottjával újráznak.

Az oldalvonal mindkét oldalán

Az 1998-ban a trófeát csapatkapitányként magasba emelő Deschamps személye abból a szempontból is különleges, hogy Mario Zagallo és Franz Beckenbauer mellett egyike annak a három embernek, akinek játékosként és edzőként is vb-aranyat akasztottak a nyakába.

Erre most a 2006-os vb-győztes (és négy vb-n megforduló) Fabio Cannavarónak is lenne esélye, ha nem Üzgebisztánt irányítaná.

Ha nem is voltak annyira sikeresek, mint Zagallo és Beckenbauer, vagy az Argentínával 1990-ben ezüstérmes Néstor Lorenzo, azért mások is pályára léptek vb-n a szövetségi kapitányok közül.

Például a másik kettő olasz: az előző mexikói vb-t a kispadon végigücsörgő, négy évvel később hazai rendezésű tornán már lehetőséget és végül bronzérmet kapó Ancelotti, illetve a jelenleg a török válogatottért felelő Vincenzo Montella, akinek összesen 35 játékperce van 2002-ből, de az intenzív volt, ez idő alatt begyűjtött egy sárga lapot, adott egy gólpasszt és szerzett egy lesgólt.

Cannavaro játékosként csúcsra ért (MTI/EPA/Daniel Dal Zennaro)

A két tornán és összesen kilenc meccsen szereplő Ronald Koemannak érvényes gólja is van 1990-ből, a dél-koreai legendának, Myungbónak pedig kettő is, plusz egy döntő tizenegyese, amivel 2002-ben hazáját első ázsiai csapatként négy közé juttatta a vb-n a spanyolokkal szemben.

Hugo Broos sem hibázott, mikor rákerült a sor az 1986-os, spanyolok elleni negyeddöntő tizenegyespárbajában, de a dél-koreaiakhoz hasonlóan a belgáknak is be kellett érnie a negyedik hellyel.

Aguirre kevésbé lehet büszke, mert bár ugyanazon a tornán nyolcaddöntős volt Mexikóval, az NSZK elleni hosszabbításban kiállították. Az egyiptomi Hosszám Haszan, az ausztrál Tony Popovic és a norvég Stale Solbakken hozzá hasonlóan alapember volt hazája vb-szereplése alkalmával, míg a két argentinnak, Pochettinónak és Scaloninak, valamint a marokkóiként Jordánia élén dolgozó Jamal Sellaminak és a szenegáli Pape Thiaw-nak csak epizódszerep jutott annak idején.

Julen Lopetegui és Emerse Faé neve is idekívánkozik, mivel előbbi 1994-ben, utóbbi 2006-ban vb-kerettag volt, de Katar spanyol szövetségi kapitánya és az elefántcsontparti szakember nem lépett pályára a tornán.

Ismerős arcok

Valószínűtlen, hogy a 48 fős edzői kar összes tagja ismeri egymást, de egyeseknek még a pályáról is lehetnek világbajnoki emlékei egymásról.

Ronald Koeman és Hosszám Haszan például ilyen, és biztosak lehetünk abban, hogy valóban emlékeznek is másikra.

A korábbi világklasszis védő és az egyiptomi válogatottsági gólrekorder 1990-ben, Olaszországban futott össze az F csoport első fordulójában, Palermóban.

A mérkőzésen az Eb-címvédőként érkező és végső győzelemre is esélyesnek tartott – utóbb a nyolcaddöntőben búcsúzó – németalföldiek szereztek vezetést, és a hajráig úgy tűnt, be is zsebelik a három pontot.

A 82. percben jött azonban Haszan, aki egy előreívelt labdával tört (volna) a holland kapura, de Koeman lerántotta a 16-os vonalán. A megmozdulás után a játékvezető 11-est ítélt, amit Magdi Abdelghani értékesített, a meccs így 1-1-re végződött, Egyiptom pedig megszerezte első pontját a vb-k történetében.

Csak hogy mennyire más világot élünk: az utolsó emberként, gólhelyzetben szabálytalankodó Koeman még csak sárga lapot sem kapott.

Javier Aguirre és Hugo Broos is 90 percet töltött a pályán egymás ellen 1986-ban. A mexikói kapitány és a dél-afrikai válogatottat irányító belga szakember szintén az első csoportmeccsen találkozott a mexikói tornán, mégpedig a Azték Stadionban, ahol 2-1-es hazai siker született, és ahol egyébként a június 11-i nyitómeccsen megint összefutnak, immár szakvezetőként.

Hozzájuk képest Dick Advocaat és Ronald Koeman, illetve Marcelo Bielsa és Mauricio Pochettino esete teljesen más, ők nem ellenfélként találkoztak, hanem együtt dolgoztak. A holland duó az 1994-es, az argentin páros a 2002-es vb-n szerepelt együtt szövetségi kapitányként/játékosként.

8,33%

Nem vitás, hogy klubsikerek terén a mezőny egyetlen tagja sem érhet Carlo Ancelotti nyomába. A tucatnyi egyéni díjjal kidekorált olasz mester mindent megnyert, amit edzőként meg lehet.

A Milannal 2-szeres, a Real Madriddal 3-szoros, összesen tehát rekordot jelentő 5-szörös Bajnokok Ligája-győztes, szintén csúcstartó az Európai Szuperkupa-győzelmek számában (5), miközben a klubvilágbajnokságról 3 aranyérme van, és ő az egyetlen, aki pályafutása során mind az 5 európai élbajnokságot megnyerte legalább egyszer.

Ha összejön neki a vb-győzelem, akkor ő lesz a harmadik, aki a Bajnokok Ligájában és a világbajnokságon is csúcsra ért edzőként.

Ancelotti újabb szűk körű klubhoz csatlakozna (MTI/EPA/EFE/Andre Coelho)

Dolgozott többek között a Milannál, a Paris Saint-Germainnél, a Real Madridnál, a Bayern Münchennél, 2009-ben pedig a Chelsea-hez írt alá, de hiába csinálta meg a bajnoki cím-kupagyőzelem duplát első évében, 2011-ben megköszönték neki a munkát, miután csak másodikként zártak a Premier League-ben, a BL-ben pedig a negyeddöntőben búcsúztak.

A londoni klub türelméről mások is tudnának mesélni: a szintén BL-győztes Thomas Tuchel másfél évet, Graham Potter kicsit több mint felet, Mauricio Pochettino pedig szűk egy évet töltött a Kékeknél, ami azt jelenti, hogy a világbajnokságon résztvevő csapatok 8,33%-nál kirúgott Chelsea-edző dolgozik.

Egyébként részben Ancelottinak köszönhető, hogy az egykori Real- (Queiroz, Lopetegui, Ancelotti), PSG- (Ancelotti, Pochettino, Tuchel) és Bayern-trénerek (Ancelotti, Tuchel, Nagelsmann) is szép számban, hárman-hárman képviseltetik magukat a vb-n, de az RB Leipzig is büszke lehet magára ilyen szempontból, hiszen Rangnick, Nagelsmann és a Kanadát irányító Jesse Marsch révén a lipcseiek is ugyanennyit adnak.

A legnagyobb visszatérő

Solbakken 28 éves átkot tört meg a norvég válogatott élén (MTI/EPA/Rolf Vennenbernd)

Biztosak lehetünk abban, hogy minden résztvevő, így az összes szövetségi kapitány szerencsésnek érzi magát, hogy ott lehet a vébén, de egyikük sem gondolhatja ezt annyira komolyan, mint Staale Solbakken.

A korábbi középpályás Norvégia két csoportmeccsét és az olaszok elleni nyolcaddöntőjét játszotta végig 1998-ban, három évvel később pedig drámai körülmények között zárta pályafutását, miután 2001-ben a Copenhagen játékosaként szívrohamot kapott egy edzésen.

Hét percig volt a klinikai halál állapotában, de visszatért, hogy aztán 2025-ben Olaszországot megelőzve csoportelsőként vezesse ki hazáját a világbajnokságra, amelyen legutóbb épp 1998-ban szerepeltek.

A június 11-én kezdődő labdarúgó-világbajnokság mérkőzéseit az M4 Sport közvetíti.