Király Gábor 1976. április elsején született Szombathelyen. Élvonalbeli labdarúgó édesapja révén hamar megismerkedett a futballal, már ötévesen játszott. 1994-ben, mindössze 17 évesen mutatkozott be a Szombathelyi Haladásban, Magyarországon csak ebben a klubcsapatban lépett pályára.

„Gyermekkoromban felnéztem édesapámra, mindig azt mondtam, hogy milyen jó neki, hogy főállású labdarúgó, én is ilyen szeretnék lenni. Ötéves koromban bemehettem vele az NB I-es öltözőbe, a legendák közé, ez már akkor komoly motivációt jelentett. Később sikerült is bemutatkoznom az első csapatban, és a következő lépést is innen tettem meg, pedig komoly volt a nyomás, hogy a fővárosba igazoljak, és egyszer majd onnan tovább. Én viszont mindenképpen meg akartam mutatni, hogy Szombathelyről is ki lehet kerülni külföldre, és miután visszatértem, az Eb-n is Hali-játékosként vettem részt.”

A kapus útja a nyugati határról Berlinbe vezetett, a Hertha kötelékében végül hét évet töltött el, holott a kezdeti időszak korántsem bizonyult könnyűnek.

„A Herthánál nagyon nehéz volt bekerülni a kapuba, amikor leigazoltak, azt mondták, hogy egy évig nem fogok védeni. Az első hét forduló után azonban behívott a szakmai stáb, Dárdai Pali fordított, és közölték, hogy a Stuttgart ellen én védek majd a Német Kupában. Kikaptunk, de én megőriztem a helyemet, eleinte viszont komoly nyomás nehezedett rám a szurkolók részéről, hiszen a bemelegítések alatt még sokáig a korábbi elsőszámú kapust, Christian Fiedlert éltették. A szezon végén aztán a B-közép engem választott meg az idény legjobbjának, a történtek után ez fantasztikus érzés volt.”

Forrás: Getty Images

Király Gábor összesen 252 mérkőzésen lépett pályára a berlini kék-fehéreknél, 1999-ben Bundesliga-bronzérmet szerzett, 2001-ben és 2002-ben pedig német Ligakupát nyert. A Bajnokok Ligájában tíz mérkőzésen szerepelt, a Chelsea és a Milan ellen győzelmet ünnepelhetett, az olaszok elleni hazai találkozón ráadásul kapott gól nélkül zárt. Teljesítményének köszönhetően több topcsapat figyelmét is felhívta magára, de végül maradt Berlinben, ahonnan csupán 2004-ben igazolt Angliába.

„A berlini időszak alatt a Manchester City, az Arsenal, az AC Milan és a Real Madrid is érdeklődött irántam, de Dieter Hoeneß sportigazgató nem akart elengedni, mert úgy vélte, hogy öt-hat olyan játékosa volt, akik köré lehetett építeni a csapatot és ezzel garantálni a nemzetközi kupaszereplést, és én közéjük tartoztam. Jól éreztem magam Berlinben, mindig a bajnokság első harmadában végeztünk, ott voltunk Európában, így én sem ragaszkodtam a váltáshoz.”

Király utolsó berlini szezonjában a klubnál pénzügyi nehézségek léptek fel, ami szerződésmódosításhoz vezetett, így a kapus élt a klubváltás lehetőségével.

„Mindig olyan csapatokat választottam, ahol sokat kellett dolgozni, ahol nem volt egyértelmű, hogy mi vagyunk a legjobbak. A Crystal Palace-nál pont ez volt a helyzet, és ami külön érdekesség, hogy 2001-ben, amikor elkezdtem játszani a FIFA Managerrel, a gép teljesen véletlenül a Palace-t dobta, őket menedzseltem, 2004-ben pedig a való életben is odaigazoltam. A Premier League közege teljesen más, és a csapatom is más jellegű volt, de örülök, hogy ezt is megtapasztalhattam. Emlékeszem, az Old Traffordon játszottunk, 21 lövés jött a kapumra, 16-ot megfogtam. 5-2-re kikaptunk, de a hazai közönség engem választott a mérkőzés játékosának.”

Forrás: Getty Images

A 108-szoros válogatott kapus 40 éves volt, amikor a 2016-os Európa-bajnokságon pályára lépett a válogatottal. Király elárulta, legendás szürke melegítőalsója a kontinenstornán tett szert nemzetközi hírnévre, holott akkor már húsz éve abban védett.

„Sokan meglepődtek a mackóalsón az Eb-n, pedig akkor már húsz éve azt használtam. A nemzetközi sajtó mellett itthon is sokan felkapták, azóta saját márkánk is van, most is sokan rendelnek. Az emberek általában akkor veszik fel, amikor leugranak a boltba vagy a benzinkútra, vagy kimennek a kertbe dolgozni. Én nem szoktam hordani, nekem munkaruha volt, abban dolgoztam, talán ezért. A legenda egyébként igaz, 1996 tavaszán elfelejtették kimosni a fekete nadrágokat, így szürkében kellett védenem. A kiesőhelyek egyikén álltunk, nyertünk, ezért maradt a nadrág. A következő nyolc-kilenc fordulóban veretlenek maradtunk, feljöttünk a középmezőnybe, addigra már nem is volt kérdés, hogy miben fogok védeni.”

Forrás: MTI

Király Gábor jelenleg az általa alapított Király SE sportigazgatója, ideje nagy részét az egyesület körüli teendők teszik ki. Kezd hozzászokni, hogy civilként már hétvégéi is vannak, a futballt pedig csak válogatott szinten és a fia miatt követi közelebbről.

„2003 óta építjük az egyesületet, jelenleg 70 dolgozónk és 400 focistánk van. Számos eseményt szervezünk, ezek közül kiemelkedik a Király Ferenc Emléktorna, ahova minden évben neves klubok, úgy mint a Benfica, a Parma, Dinamo Zagreb vagy éppen a Manchester United utánpótláscsapatai fogadják el a meghívásunkat. Járt már nálunk Marco Rossi, Dárdai Pál, Szalai Ádám és Wayne Rooney is. A nagy nevek és a futball mellett azt igazán jó látni, hogy a Manchester United-játékosok szülei is ellátogatnak Szombathelyre, szurkolnak a gyerekeknek, itt szállnak meg, ebből a város is sokat profitál. Természetesen én is besegítek a mindennapi feladatokban, vártam már hajnali kettőkör a katasztrófavédelmet, vonalaztam a pályát, de néha pihenek a hétvégéken, a pályafutásom alatt ilyen nem volt.”

Véleménye szerint a magyar válogatott jó kezekben van, és nem szabad csüggedni a sikertelen vb-kvalifikáció miatt, az a fontos, hogy a kontinuitás és a generációváltások biztosított legyen.

„A feladataim miatt sokszor a válogatott találkozóira sem jutok ki, a fiam miatt Ajkára járunk meccsekre, az előző szezonban a Kazincbarcika feljutását követtük végig, ami felemelő érzés volt. Az írek elleni összecsapást a fotelből néztem végig, pontosabban az utolsó három percben álltam, ami ritka dolog. A vereség nagyon fájó volt, de jó tanulópénz mindenkinek, és arra kell koncentrálni, hogy van tovább. Olyan jó éveink voltak, hogy elfelejtettük, hogy ilyen is van. Jó, hogy Marco Rossi az edző, nincs kapkodás, persze vannak magasságok és mélységek, de a munka szempontjából fontos az állandóság.”

Király végezetül arról is beszélt, hogy mit kíván magának a következő 50 évre.

„Szeretnék elkezdeni sportolni, amióta befejeztem az aktív pályafutásomat, nem sportolok rendszeresen. Egyszer volt rá példa, de akkor folyamatosan emeltem a szintet, az intenzitást, ki kell törölnöm ezeket a reflexeket. Szeretném elmondani magamról, hogy heti háromszor elmegyek az edzőterembe, amit egyébként egész életemben gyűlöltem, a kicsiknél pedig már be szoktam állni a kapusedzéseken.”

Király Gábor
Született: 1976. április 1., Szombathely
Válogatottság: 108
Klubjai játékosként: Szombathelyi Haladás (1993-1997, 2015-2019), Hertha BSC (1997-2004), Crystal Palace (2004-2007), West Ham United (2006), Aston Villa (2006-2007), Burnley (2007-2009), Bayer Leverkusen (2009), 1860 München (2009-2014), Fulham (2014-2015)
Legnagyobb sikerei:
– NB II-es bajnok (1995)
– német bajnoki bronzérmes (1999)
– német Ligakupa-győztes (2001, 2002)
– legjobb Bundesliga-kapus (1998)
– az év magyar labdarúgója (1998, 2015, 2016)
– Magyar Aranylabda (1998, 1999, 2000, 2001, 2015)